Magánakció a nagy megszorítások árnyékában: a természetvédelmi szakállamtitkár felszámolná az Orbán-kormány által létrehozott Őrségi Nemzeti Parkot. Eddigi regnálása alatt közel 200 főt bocsátottak el a nemzeti parkoktól és több mint 200 főt a környezetvédelmi felügyelőségektől – ez az állomány 30 százaléka.
A sündisznót le kell nyelni” – e szavakkal jelentette be Haraszthy László természet- és környezetmegőrzési szakállamtitkár az Őrségi Nemzeti Park megszüntetését az érintett dolgozóknak. Papíron persze nem megszüntetésről van szó, hanem átszervezésről. Az ország legfiatalabb, 2002-ben létrehozott nemzeti parkja formálisan megmaradna, a kezeléséért felelős szervezetet, vagyis a nemzeti parki igazgatóságot viszont felszámolnák. A park törzsterületét januártól egyesítenék a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal, néhány kisebb egységet a Fertő-Hansági Nemzeti Parkhoz csatolnak.
A valódi szándékokat mindenesetre jelzi, hogy információink szerint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park vezetői a közös természetvédelmi munka részletei mellett leginkább a rendelkezésre álló laptopok és terepjárók száma iránt érdeklődtek. A döntést a természetvédők többsége Haraszthy László szakállamtitkár magánakciójának tartja. A hivatalos magyarázat természetesen a spórolás – a tárca szerint az egyesített park hatékonyabban látná el feladatait. Haraszthy szerint ugyanis az Őrségi Nemzeti Park túl kicsi, hiszen a 44 ezer hektáros védett területet alig 32 munkatárs kezeli.
VISSZA A MEZŐRŐL
A szakállamtitkár úgy látja, ilyen alacsony létszámmal az igazgatóság nem képes a milliárdos fejlesztési pályázatok befogadására és kivitelezésére. Csakhogy a létszám éppen a környezetvédelmi tárca által elrendelt elbocsátások miatt csökkent le ennyire. Még néhány hónapja is több mint negyvenen dolgoztak az igazgatóságon, ám a szakállamtitkár újabb tíz alkalmazott elbocsátását írta elő. A kirúgásokat gyorsított eljárással kellett végrehajtani, előfordult, hogy a mezőről rendelték vissza a munkásokat a reggeli munkakezdés után néhány órával, hogy közöljék velük a hírt, azt a napot már nem kell végigdolgozniuk.
A létszámhiány valóban abszurd helyzeteket teremt. A park alapfeladatai közé tartozik a természetvédelmi őrszolgálat fenntartása az igazgatóság területén. Jelenleg az egész Kemenesalja területén – ez körülbelül húsz falu – egyetlen asszonynak kellene járőröznie, aki egyébként a park kőszegi látogatóközpontjának felügyelője és a szomszédos madárkórház munkatársa. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények közt az őrszolgálat legfeljebb jelképes lehet. A park törzsterületén jobb a helyzet, de az őrök ott is két-három feladatkört töltenek be egyszerre, és a közelmúltban a fokozottan védett Vendvidéken is összevontak körzeteket a kirúgások miatt.
A környezetvédelmi tárca tehát maga állította elő azt a helyzetet, amely hivatkozási alapul szolgál a park megszüntetésére. Az összevonással hivatalosan csak az igazgató és egy-két osztályvezető fizetését lehetne megtakarítani, ami nem több évi 6-7 millió forintnál. A tárca 130 milliárdos költségéhez képest ez elhanyagolható, és nem áll arányban a nemzeti park felszámolása miatti presztízsveszteséggel és várható környezeti károkkal. Igaz, a hírek szerint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park nem sokáig tartaná meg a jelenlegi gárdát – nagyjából fél év múlva, miután a sajtóérdeklődés elcsitult, mindenkit kirúgnának.
A VONAL ALATT
“Évtizedes munkával, széles körű civil összefogással építettük fel az Őrségi Nemzeti Parkot” – magyarázza lapunknak Gyöngyössy Péter civil természetvédő. “Az egykori Őrségi Tájvédelmi Körzet igazgatójaként négy-öt emberem volt az egész terület igazgatására. Most a környezetvédelmi tárca, sok év munkáját semmibe véve, ismét erre a szintre fokozná le az Őrséget” – teszi hozzá. A park megszüntetése veszélyes precedenst teremt: ha Haraszthy Lászlónak sikerül feltalálnia a virtuális nemzeti park fogalmát, újabb igazgatóságok eshetnek áldozatul az “átszervezésnek”.
A szakállamtitkár állítólag több hasonló összevonást tervez: megszűnhet a Körös-Maros Nemzeti Park, összevonhatják a Bükköt és Aggteleket, és szó van egy dunántúli mamut nemzeti park kialakításáról. “Húztam egy vonalat, és a kicsik, akik alatta vannak, kiesnek” – jelentette be a liberális szakpolitikus egy értekezleten. Az összevonással létrejövő óriásparkok peremterületeire nyilvánvalóan nem jutnának el a fejlesztési pénzek, és csökkenne a természetvédelem hatékonysága. Az új helyzet azoknak a befektetőknek kedvez, akik természetkárosító beruházásokat terveznek a védett területeken. Az Őrség esetében is beszélik a helyiek, hogy néhány idegenforgalmi fejlesztésekben érdekelt nagyvállalkozó és magánerdő-tulajdonos a megszüntetés érdekében lobbizott.
Az Őrségi Nemzeti Park felszámolása mögött Haraszthy ellenszenvén kívül politikai okok is lehetnek. A térség a Fidesz egyik erőssége, ahol a 2006-os országgyűlési választásokon az MSZP jelöltje, Márkus Imre vereséget szenvedett. Márkus a nemzeti park igazgatóságától kért termet kampánycélokra, de kérését elutasították (a park más politikusnak sem adott bérbe helyiséget). Sokan úgy gondolják, hogy a sértett jelölt elpanaszolta az esetet fő patrónusának, Kiss Péternek, és ez hozzájárult ahhoz, hogy a nemzeti parkot “Fidesz-fészekként” tartsák számon. A parkot 2002-ben még Orbán Viktor avatta fel – talán ez sem számít jó pontnak. Mindenesetre az őriszentpéteri cipőgyár idén januári megszűnésekor Kiss Péter akkori kancelláriaminiszter egy lakossági fórumon a helyieket azzal hangolta a nemzeti park ellen, hogy az négy év alatt képtelen volt jelentős munkaadóvá válni.
FÉLBEMARADT FEJLESZTÉSEK
Haraszthy László a megszüntetés mellett érvként hozta fel a saját tulajdonú területek rendkívül alacsony, 0,8 százalékos arányát. Miközben például a Hortobágyon vagy Aggteleken több mint tíz éve folyik a magántulajdonú területek felvásárlása, az Őrségben erre nem volt lehetőség: a park megalakulásának évében az Orbán-kormány még 150 milliót juttatott erre a célra, de a következő évben ez az összeg a felére zsugorodott, majd megszűnt (országos szinten is). A parknak eddig kétezer hektárt sikerült felvásárolnia, részben egyéb bevételekből, és ezt a területet saját maga kezeli, miközben más parkokban a saját földeket jellemzően kiadják haszonbérletbe.
A park felszámolása azonban derékba töri az ígéretes fejlődést. “A nemzeti park segítségével nagyszabású turisztikai fejlesztést terveztünk Pityerszeren, de tartok tőle, ebből semmi sem lesz” – mondja lapunknak Lugosi Arnold, Szalafő polgármestere. “A megyei múzeumigazgatóság kezelésében lévő skanzent a megyei közgyűlés átadta volna a nemzeti parknak. Pályázati pénzen felépülhetett volna egy Árpád-kori szeres település másolata, a kipusztult őshonos állatok vadasparkja, és élettel tölthettük volna meg a haldokló műemlékeket. Az egész falu fejlődését új pályára állíthattuk volna” – teszi hozzá.
A nagy tervekből semmi sem lesz: a megyegyűlés a Balaton-felvidéki Nemzeti Parknak nem hajlandó átadni a Pityerszert, mivel úgy vélik, hogy a környéket nem ismerő, földrajzilag távoli igazgatóság nem alkalmas hasonló turisztikai fejlesztések végrehajtására. “Felhívott Haraszthy úr, hogy meggyőzzön a nemzeti park megszüntetésének előnyeiről. Elmeséltem neki a Pityerszer esetét, hátha belátja, hogy szalafőiként ennek a döntésnek nem lehet örülni. Meglepődött, és arra kért, lobbizzak a tervek megvalósulásáért. Legfeljebb annyit tudtam volna válaszolni neki: hagyjon bennünket békén, és akkor minden rendben lesz” – meséli a polgármester.
A NEMZETI PARK SZÁMOKBAN
Az Őrségi Nemzeti Park fennállása négy évében jelentős eredményeket ért el. Kőszegen egy uniós pályázat eredményeként 250 millió forintból madártani látogatóközpont jött létre, “Őrállók útja” néven – szintén európai pénzekből – a magyar-szlovén határ két oldalát összekötő túraút épült. A hátrányos helyzetű kistérség falvai a parknak köszönhetően jelentős pénzekhez jutottak: Őriszentpéter 8 millió, Szalafő 6,5 millió, Kercaszomor 5,5 millió forintot kapott, utóbbi faluban a Kerca folyó mederrehabilitációjára további 1,1 milliót fordíthattak. Négy év alatt nyolc tanösvényt sikerült kiépíteni, két turistaszálló és két kerékpártároló épült, és létrejött a park saját majorsága, ahol 200 magyar tarka marhát és 29 muraközi lovat tartanak. Az állományt a nulláról sikerült felépíteni, és ma már a környékbeli gazdák is érdeklődnek a park hagyományos gazdálkodási módszerei iránt. A muraközi ménes génbankként is komoly értéket képvisel.
ÖNTÖRVÉNYŰ VEZETŐ?
Haraszthy László természetvédelmi szakállamtitkár eddigi tevékenysége nem sok örömet szerzett a környezetvédőknek. A korábban a World Wildlife Fund (WWF) magyarországi igazgatójaként dolgozó Haraszthytól mindenki a természetvédelmi szempontok előtérbe helyezését várta, de a szakállamtitkár rácáfolt a várakozásokra. Megvonta a hatósági jogköröket a nemzeti parkoktól, így megszűnt a természetvédelem vétójoga a környezetpusztító beruházásokkal szemben. Eddigi regnálása alatt közel 200 főt bocsátottak el a nemzeti parkoktól és több mint 200 főt a környezetvédelmi felügyelőségektől – ez az állomány 30 százaléka.
Az idei kormányalakításkor az erdészeti lobbi ellenállása miatt nem sikerült az állami tulajdonú, védett erdőket átadni a nemzeti parki igazgatóságoknak. A nemzeti parkok vagyonkezelésében lévő területek aránya az elmúlt négy évben négy százalékkal nőtt, ami mindössze nyolc százaléka az előirányzottnak, a területvásárlási folyamat tehát elakadt. A szakmai kudarcok – bírálói szerint – öntörvényű vezetési stílussal párosultak. A forrongó elégedetlenség jele, hogy az utóbbi időben többen kétségbe vonták, hogy a szakállamtitkár rendelkezik-e az előírt felsőfokú végzettséggel. Haraszthy ugyanis állattenyésztő üzemmérnökként és biológiatanárként kizárólag főiskolai diplomát kapott. 1994-ben kétéves kiegészítő képzésen természetvédelmi ökológusi végzettséget szerzett, ám mivel alapdiplomája nem “természetvédelmi ökológus”, főiskolai okmányát ez a képzés nem emelte egyetemi szintűre. Amennyiben Haraszthy a törvényben előírt egyetemi képzettséggel nem rendelkezik, szakállamtitkári kinevezése jogsértő volt, és távoznia kellene posztjáról.
Kapcsolódó anyagok:
A szakállamtitkársághoz elég a felsőfokú is?
