Lenkovics Barnabás jogász professzort, aki közel hat évig volt általános hatáskörű országgyűlési biztos, az Országgyűlés alkotmánybíróvá választotta. Lenkovics Barnabás a bírói széket április 21-én foglalja el. Az általános biztos és helyettese elé átlagosan évi hatezer ügy került, ez a hat év alatt 35-36 ezer panaszt, vagy vizsgálatot jelentett. Az ombudsman a Greenfo számára foglalt össze néhány zöld ügyet.
Mangel Gyöngyi: A közvélemény számára talán az a jelentés a legismertebb, amelyet az augusztus huszadikai vihar után készítettek. Este, a tűzijáték kezdetének idején óriási, orkán erejű vihar érte el a fővárost, és éppen a Duna partjainál csapott le, ahol az ünneplő tömeg várakozott, emiatt többen az életüket vesztették. Ezt a hatalmas szelet sokan már a globális felmelegedés jelének tartják. A tragédia után az Országgyűlési Biztosok Hivatala jelentést adott ki, amelyben a rendezvény előkészítését, lebonyolítását is vizsgálták. Önök a jelentésben a Miniszterelnöki Hivatal felelősségét is felvetették, és ajánlásukban javaslatokat tettek arra, hogy a hasonló tragédiákat hogyan lehetne elkerülni. A napvilágra jutott információk alapján úgy látszott, hogy a MEH hárítani igyekezett a felelősséget.
Lenkovics Barnabás: Mi több törvénymódosításra tettünk javaslatot, amelyek egyértelművé teszik a rendező szerv felelősségét. Azt ajánlottuk, hogy minden ilyen nagy rendezvény esetében nevezzenek ki egy felelős személyt, akinek döntési joga van, és akinek egyben kötelessége is lesz a rendezvényt lefújása, ha hasonló életveszélyes helyzet merül fel, de már akkor is, ha ennek csupán a valószínűsége elég nagy. Tavaly augusztusban az volt a fő probléma, hogy a tűzijáték idején nem volt ilyen személy, vagy egyértelműen felelőssé tehető szervezet. Az egész rendezvénysorozat megrendelője, és az állam oldaláról a finanszírozója is a MEH volt, ezért nekünk ennek az intézménynek a felelősségét kellett megállapítanunk. A konkrét személyi, vagy az esetleges fegyelmi felelősség megállapítása nem a biztosok feladata, hanem a munkajogi kérdésekkel foglalkozó felettes szervezeté. A jelentés után a katasztrófavédelem, a rendőrség, a meteorológiai szolgálat, de leginkább a Miniszterelnöki Hivatal megkérdőjelezte az ombudsmanok szigorát, és arra hivatkoztak, hogy nem lehetett ekkora viharra számítani. Még olyan véleményt is hallottunk, mely szerint az állampolgárok a felelősek, minek mentek oda.
Azért a biztosok ajánlásának mindenképpen volt foganatja. Január közepén is volt egy emlékezetes nagy szélvihar, ami Angliában, Németországban, Dániában emberéleteket követelt, és Magyarország felé közeledett. Érdekes módon akkor jók voltak az előkészületek. Két nappal korábban már minden híradás figyelmeztetett a lehetséges veszélyre, időben összeült a Fővárosi Védelmi Bizottság, és figyelmeztették az állampolgárokat. Nálunk nem is következett be újabb haláleset, sem pedig számottevő vagyoni kár. Ez mutatja, hogy nem baj, ha az érintett intézmények vitatkoztak a biztosok véleményével, a fontos az, hogy tanultak a hibáikból, és még a kisebb veszély esetén is nagyobb hatékonysággal munkálkodtak a megelőzésen, hiszen mindig azon van a hangsúly.
Mangel Gyöngyi: Egy másik, részben környezeti ügy, ami nagyon nagy vihart kavart, a kecskeméti Malom Center ügye. Egy már felépült bevásárló és szórakoztató központról van szó, amelynél az építés előtt és alatt nagyon sok jogi probléma adódott. Környezetvédő szervezetek és helyi lakosok fordultak az ombudsman hivatalához, mert szerintük nem a jogszabályoknak megfelelően történt a beruházás. Az ügyben rendőrségi feljelentés is történt, a civilek több határozat ellen fellebbezést nyújtottak be, ügyészi vizsgálatok és bírósági eljárások indultak. Többévi pereskedés után a Legfelső Bíróság úgy döntött, hogy már a telek kialakítása is jogsértő volt, vagyis jogilag nem is létezik az a telek, amire építési engedélyt adtak ki. Az épület viszont áll, a bevásárlóközpont működik, de az eredeti állapot visszaállítására, vagyis a bontásra nincs határozat. Úgy tűnik, hogy a helyiek, a környezetvédők igaza ellenére a beruházó érdeke az első. Milyen tanulsággal szolgál ez a Malom Center ügy?
Lenkovics Barnabás: Nagyon sok problémát, joghézagot, hibát, hozott a felszínre a Malom Center ügye. Azzal kezdődött, hogy a helyi védettség alatt álló öreg malom, amiről a nevét kapta a bevásárló központ, védettségének a megszüntetése nem történt meg, és a lebontása is szabálytalan volt. A bontást követően, a mélyépítési munkák során nem történt meg a régészeti feltárás, amit mindig előírnak ilyen beruházásnál. Később jött a telekalakítás problémája, ott közterületet használtak fel jogtalanul. Azóta egy másik ítélet a földhivatali bejegyzést is megsemmisítette, vagyis a bíróságok döntései is visszaigazolták a hibákat, amiket megállapítottunk, illetve a biztosi hivatal ajánlásait.
A jogsértések mellett van egy másik nagyon súlyos probléma. A Malom Center a történelmi városközpontba épült, ami nemcsak nemzeti kulturális örökségünk része, hanem a kecskemétieknek büszkesége, az identitástudatuk szerves része. Ebbe most bekerült egy olyan objektum, ami nem illik oda, nem illeszkedik a városképbe. De nem mérték fel a bevásárlóközpont hatásait az épített környezetre és az infrastruktúrára sem. Az ilyen, nagy tömegeket vonzó létesítmények túlzsúfolttá teszik a környezetüket, nő az autóforgalom, a levegőszennyezés, a zajszennyezés, a környezeti rezgés.
A bevásárlóközpont esztétikai értelemben rombolja a városképet, növeli a környezetszennyezést, de a legsúlyosabb talán az, hogy a Malom Centerbe koncentrált kereskedelmi és szolgáltató tevékenység nem a helyi érdekeket szolgálja. Az itt megjelenő tulajdonosi kör nem azonos a helyi kisipari, szolgáltatói, kereskedelmi és vendéglátási háttérrel. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy ilyen hatalmas bevásárlóközpont megnyitásával általában háromszáz kisvállalkozás megy tönkre. Butikosok, étterem tulajdonosok, kisiparosok, javítóműhelyek zárják be a boltjaikat, úgy 30 km-es körzetben. Ha a látszólag kényelmes és gazdag kínálatú hipermarketek és szupermarketeknek, valamint a bevásárlóközpontok, a plazák beengedésének nem szabunk törvényi feltételeket, akkor azok a magyar termelési és kereskedelmi hátteret teszik tönkre. Mára már kiderült, hogy az olcsó, rossz minőségű termékeknek milyen nagy a veszélye, gondoljunk a mérgezett, vagy az átcímkézett élelmiszerekre, az élelmiszerként árusított „hulladékokra”. Azóta hasonló problémák egész sora jött felszínre, amin el kell gondolkodnunk. Ma már köztudott, hogy a plazák a fogyasztói társadalom szentélyei, a fiatalok egy része nem könyvtárba vagy színházba jár, hanem a bevásárlóközpontokban tölti a szabad idejét, elmegy „shoppingolni”. Ez az élvezeteket kereső, hedonista, pazarló életmódra szoktat, és már vannak olyan fiatalok is, akik a plazákban „szocializálódnak”. Ez csak a tőkés, pénzügyi befektető csoportnak hoz hasznot. Vajon felmérte-e valaki, hogy milyen társadalmi, gazdasági környezeti hatásai vannak ennek?
A bevásárlóközpontok építésére ma nincs törvényi szabályozás. Ha a városok közepén épülnek, esztétikai és környezeti szempontból okoznak kárt, vagy rontják a városképet. Ha zöldmezős beruházásként a városokon kívül épülnek, akkor természetvédelmi aggályok merülhetnek fel. A finnek, a svédek, a norvégok, a dánok, és az írek külön törvényben szabályozták, hogy hány négyzetméter lehet egy bevásárlóközpont, hogyan működhet, hogyan lehet megközelíteni, vagyis csak szigorú feltételekhez kötötten építhetők, és a történelmi belvárosokban a legszigorúbbak a korlátok. Ennek a nagyon bonyolult ügynek az volt a végkicsengése, hogy azt javasoltuk, szülessen nálunk is jogszabály az építkezésre, kövessük a legfejlettebb országok példáját.
Mangel Gyöngyi: A közelmúlt egy másik jelentős ügye a Zengő, illetve a Tubes. A pécsi és Pécs környéki lakosok, valamint különböző környezetvédelmi szervezetek, így a Védegylet és a Greenpeace is tiltakozott az ellen, hogy katonai radart telepítsen a kormány a Mecsekbe. Először a Zengő hegy került szóba, majd a tiltakozások után a Tubes.
Lenkovics Barnabás: Ha az 1986 és 1990 közötti időszakban a Duna Kör és a Duna mozgalom volt a politikai rendszerváltás katalizátora, ami a szabadságjogok erőltetésén és gyakorlásán keresztül elősegítette, fölgyorsította a folyamatot, akkor a Zengő ügyet az értékrendszer-váltás fontos pontjának tekinthetjük, a szemléletváltás ügyének. A Zengő csúcsán lévő, fokozottan védett bánáti bazsarózsa állomány 90%-a ott van ezen a hegyoldalon, ezt nem szabad veszélyeztetni semmilyen katonai objektummal. A katonai biztonság, a polgári és katonai célú légtérvédelem nagyon fontos dolog, de más helyszínen is megoldható, az ott lévő, védendő természeti érték viszont sehol máshol nem menthető meg, csak ott.
A Tubesen ilyen fontos természetvédelmi érték nem áll szemben a katonai célú beruházással, vagyis ott a mérleg két serpenyőjében nem azonos súlyú értékek állnak. A Tubes jelenleg is állami tulajdonú katonai terület, ahol már van két torony, ami esztétikai értelemben is csúfítja a hegyet. A Tubest ellenzők még azt is felvetették, hogy tessék visszamenni a Zengőre. Ezzel leromboltuk volna azt az eredményt, amit ott elértünk. Még egy dolgot fontos hangsúlyoznom: a Honvédelmi Minisztériumban műszaki és nem nyilvános katonai adatok bemutatásával meggyőztek arról, hogy ezek a legkorszerűbb, legújabb radarok, és használatuk nem jelent nagyobb veszélyt a lakosságra, mint a mobiltelefonok használata. Az se felejtsük el, hogy a városaink és a vidék is tele van mobil átjátszó tornyokkal, a városokban a házak tetejére is telepítettek tornyokat, ami ugyanúgy lehet katonai célpont is, mert a háborúkban először a kommunikációs pontokat semmisítik meg.
A jövőre nézve más kompromisszumos lehetőségek is vannak, hiszen valószínű, hogy öt-tíz éven, tehát belátható időn belül a földi elhárítást, a radar megfigyelést akár teljesen kiváltják a műholdak, és akkor a földi radarokat le lehet szerelni. A technológiai fejlődés itt sem áll meg, a honvédségnek pedig most a működés „civil” ellenőrzését kell biztosítania. A városban monitor megfigyelőrendszer kiépítésével kell a civil kontrollt biztosítani. A Nemzetbiztonsági Hivatalnál tett látogatásomnál is azt hangsúlyoztam, hogy a civil szervezetek bevonásával kell megvalósítani a létesítményt. Itt az együttműködő alkotmányosságnak kell érvényesülnie, mert hiszen a demokratikus jogállami intézményrendszerben nemcsak az állami szervek működnek kontroll szervként, hanem a civil társadalom is. Nagyon fontos, hogy a város lakossága is megnyugodjon, és főleg biztonságban érezze magát.
A szemléletváltást mutatja az is, hogy a Zengő ügy vége felé már a HM is korszerűbben gondolkodott, amikor olyan kompromisszumos ajánlatokat tett, hogy nem épít kiszolgálóbázist a hegyre, a hegy lábánál lévő katonai lőtérre helyezi a bázist, és csak vezetékekkel köti össze a radartoronnyal. Felajánlották azt is, hogy nem az előre tervezett módon, a hegy elején épül fel a szervizút, hanem a hátoldalon, még ha hosszabb és költségesebb is. Az építési technológiára vonatkozóan azt ígérték, hogy katonai helikopterekkel fogják a fő elemeket beemelni, nagy teherautók nem is mozognak majd a területen. Ezek a példák azt mutatják, hogy a környezet és a természet követelményeihez igazodó gondolkodás, ha lassan is de fejlődik. A mocsárban levő békákat is megkérdezzük, ha autópályát építünk a mocsáron keresztül, hogy hol szeretnének átmenni alatta, és ott alagutat építünk. Ez is jó példa arra, hogy a környezettudatosság konfliktushelyzetben is roppant fontos, de mind a két félnek ügyelnie kell erre. Ugyanilyen fontos magának a demokráciának a tiszteletben tartása, és az ismerete is. Ha egy helyi népszavazást alapos előkészítés után megtartottak, és az azért sikertelen, mert a távolmaradók nem tartották annyira fontosnak az ügyet, vagy olyan veszélyesnek a beruházást, mint a környezetvédők, akkor bizony nekik is tiszteletben kell tartani a demokrácia elemi szabályai szerint a többségi akaratot.
Mangel Gyöngyi: Az utóbbi években több helyi népszavazást tartottak különféle környezetvédelmi ügyekben, vagy a környezetet veszélyeztető beruházások kapcsán. Pusztazámoron az elmúlt hetekben egy szennyvíziszap kezelő építését utasította el a helyi lakosság, de nemrégen több érintett település nem szavazata után, Nyergesújfalun igent mondtak a cementgyárra – pontosabban nem mondtak nemet. A helyi népszavazások a közvetlen demokrácia eszközei, az embereknek a tiszta, egészséges környezethez való jogát is jelenthetik, ha ők úgy gondolják, hogy egy létesítmény veszélyezteti a tiszta levegőt, a természeti környezetet, vagy bármi módon az egészségüket. A Tubes hegyi radarról tartott helyi, pécsi népszavazás kapcsán merült fel a helyi és az országos népszavazáson való részvétel különbségének a kérdése. A környezetvédők azért feszegetik ezt a kérdést, mert Pécsett a részvétel ugyan nem érte el az ötven százalékot, de a szavazók 90%-a, tehát az összlakosság több mint negyede nemet mondott a radarra.
Lenkovics Barnabás: Azt kérdi, diszkriminatív-e, hogy magasabb részvételhez köti a törvény a helyi népszavazást, mint az országost? Álláspontom szerint nem, mert a lokális és a regionális kérdések, a helybeliek számára átláthatóak. Ha a helyismeretre és a közvetlen érintettségre tekintettel magasabb részvételi arányt ír elő a törvény, az alkotmányosan elfogadható. Viszont azért szomorú vagyok, hogy helyi tulajdonjogi kérdésekben milyen kevés népszavazást tartottak. Szinte csak a korábban összevont települések szétválásáról írtak ki helyi voksolást, a lakosok sorsát érintő kérdésekben alig. Tulajdonjogi kérdésekről szóló egyetemi jegyzetemben is leírtam, hogy a helyi önkormányzati törzsvagyon hasznosítása, a közterületek használata, közfeladatok mikénti ellátása stb. tekintetében nagyon is fontos lenne ez a jogintézmény.
Ha már a helyi népszavazásoknál tartunk, el kell mondanom, hogy a hulladéklerakók építése elleni népszavazásokat már-már abszurdnak érzem. Egy-egy család évente másfél tonna szemetet termel, főleg a fogyasztói társadalomnak köszönhető csomagolóanyagokból, műanyag palackokból. Ugyanakkor, ha arról kell szavazni, hogy az általuk és az egész közösség által termelt irdatlan szeméttömeget hol helyezzék el, akkor azt mondják, hogy bárhol másutt, csak nálunk nem. Ez tudathasadásos gondolkodás. Inkább a fogyasztói szokásainkat kell megváltoztatni, és azt a fajta gazdasági, társadalmi értékrendet, ami azzal jár, hogy elönt bennünket a hulladék. De nemcsak bennünket, hanem a németeket is, akik illegálisan idehozatják a szemetüket. Ez uniós és világprobléma, méghozzá rendkívül súlyos probléma, de úgy nem kezelhető, hogy megtermeljük, és sehol nem helyezzük el. Ez képtelenség. Azt azonban kormányzati oldalról joggal várja el mindenki, hogy a hulladék lerakók és a feldolgozás, megelőzőleg a szelektív hulladékgyűjtés az eddigihez képest kapjon sokkal nagyobb kormányzati támogatást. Ha ez drága, költséges, akkor ennek az árát a hulladék termelőivel, az ilyen termékeket forgalmazókkal és fogyasztókkal meg kell fizettetni. Ez talán majd visszatart bennünket attól a gondolkodásmódtól és értékrendtől, hogy itt korlátlanul lehet szemetelni. Eközben pedig féltjük a környezetünket, és azt akarjuk, hogy a szemetet ne a közelünkben helyezzék el.
Nagyon sok panaszt kapunk falvakból, és kisvárosokból, hogy a környező utakon megállnak az autók, és az utasok kidobálják a szemetüket, vagy az elhasznált háztartási gépeket, autógumikat. Még az sem kizárt, hogy ugyanaz az ember, aki az út szélén hagyja a szemetét, másnap a hulladéklerakó ellen szavaz. Ha kinézünk a vonat ablakán egy szemetes ország képe tárul elénk, ha légi felvételről nézzük az országot, elborzadva látjuk, hogy mindenütt szeméttelepek vannak. Az önkormányzatoknak nincs pénze, hogy a hulladékhegyeket eltüntessék, és nincs annyi rendőr vagy közterületi felügyelő, hogy a szemetelőket rajtakapják és megbüntessék. Azért mégis történik valami, már a zöld kommandót is bevetették, hogy feltárják az illegális szemétlerakókat, és nyomozzanak a hulladék eredete után. De az egész folyamatot egyrészt az fogja megállítani, ha a hulladéklerakó és kezelő telepek megfelelnek a legkorszerűbb követelményeknek, a hulladékot fel is dolgozzák, másrészt az, amiről már szó esett, hogy a fogyasztói szemléletünkön kell változtatnunk.
Professzor Úr! Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok alkotmánybírói munkájához is.
