Fodor Gábor környezetvédelmi miniszter egyik legelső lépéseként Környezetünkért díjjal tüntette ki Bakonyi Árpádot, a Nitrokémia Zrt. vezérigazgatóját. Döntése igencsak meglepő, hiszen Bakonyi tevékenysége alatt csaknem tizenhatszorosára duzzadtak a balatonfűzfői ipartelep kármentesítésének költségei.
2002-ben ugyanis még úgy látták, egymilliárd forintból befejezhető a környezetszennyezés felszámolása, ám az új menedzsment végül 16,52 milliárd forintot költött el a célra.
Fodor Gábor környezetvédelmi és vízügyi miniszter a környezetvédelmi világnap alkalmából Környezetünkért díjat adományozott Bakonyi Árpádnak, a Nitrokémia Zrt. vezérigazgatójának. A társaság vezetője a hivatalos indokolás szerint elsősorban „a környezetvédelem érdekében hosszú időn át végzett munkássága” miatt érdemelt elismerést, amit „a rehabilitációs programok megvalósítása során” végzett.
A szakember valóban sokat tett a környezetvédelemért, legalábbis, ha az erre fordítandó állami pénzek elköltéséről van szó. Az egykor lőszer-, festékgyártással és hulladékégetéssel foglalkozó balatonfűzfői gyár területén felgyülemlett, hatalmas mennyiségű szennyező anyagot ugyanis még az Orbán-kormány idején kezdték eltakarítani, és 2002-ig 3,71 milliárd forintot költöttek el a munkára az ÁPV Rt. kasszájából. Akkor a környezetvédelmi felügyelőségi kötelezések és különféle mérések, tanulmányok alapján úgy ítélték meg, hogy további egymilliárd forintra lesz szükség a gyártelepen lévő környezeti károk teljes elhárításához. Végül ezt az egymilliárdot sem használták fel, sőt maradt több mint 500 millió forint az előző támogatások összegéből is.
1999 és 2002 között így is sikerült ártalmatlanítani a gyártelep átmeneti tárolójában lévő veszélyes hulladékot, felszámolni az üzem szennyvíztározóját, elvégezni a szennyvíztisztítási technológia teljes rekonstrukcióját és szennyvízcsatornát építeni. Emellett lehatárolták a talaj és talajvíz szennyeződését, elszállították a higanytartalmú sóiszapot Németországba, a higannyal szennyezett betontörmeléket és földet pedig az aszód–galgamácsai veszélyeshulladék-lerakóba. Kármentesítették a leállított technológiák eszközeit, épületeit és berendezéseit is.
A 2002-es kormányváltás után nehezen érthető, meglepő fordulat történt, amikor a gyár új vezetői – köztük a Fodor Gábor által most kitüntetett Bakonyi Árpád vezérigazgató – és az illetékes székesfehérvári székhelyű regionális környezetvédelmi felügyelőség munkatársai rájöttek, hogy az „előre nem számított” környezeti károk elhárításához újabb tervekre és milliárdokra van szükség.
Az ÁPV Rt. tervei alapján 2007-ig az eredetileg tervezett összeg több mint tizenhatszorosát, további 16,52 milliárd(!) forintot költöttek el a Nitrokémia környezeti rehabilitációjára, vagyis összesen mintegy húszmilliárd forintba került a kármentesítés. A szúrós szagáról hírhedt, a helyiek szerint csak „Balatonbűzfőnek” nevezett balatonfűzfői ipartelep és a hozzá tartozó létesítmények környezeti rehabilitációja így az ország legdrágább környezetvédelmi beruházása lett. A Nitrokémia jelenlegi vezérigazgatójának állítása szerint szükség volt a súlyos milliárdok elköltésére, hiszen az ÁPV Rt. 2003-as felmérése számos olyan, eddig nem ismert gondot tárt fel, amelyekről az Orbán-kormány idején nem tudtak a vállalatvezetők.
Bakonyi Árpád tájékoztatása szerint a tizenhat és fél milliárd forintnyi forrásból elbontották a leállított higanykatódos klóralkáli üzemet, majd kármentesítették a higannyal szennyezett talajokat és talajvizeket. Felszámolták a szentgáli iparihulladék-lerakót is, és elvégezték a Nitrokémia Zrt. központi 1. számú telephelyének teljes körű környezetvédelmi rehabilitációját a használaton kívüli épületek, építmények, tartályparkok elbontásával. Megszüntették az 1992-ig működő veszélyesiparihulladék-lerakót (külső égetőt) is, és szennyvíztározókat számoltak fel a teljes felhalmozott iszap elhelyezésével. A szennyezett talajvizű területeken a talaj részleges cseréjével kármentesítési műszaki létesítményeket építettek és üzemeltettek, illetve ellenőrző monitoringvizsgálatokat végeztek el. Ezek a munkák az igazgató bevallása szerint közel ötször annyiba kerültek, mint a 2002-ig elvégzett rehabilitáció.
A vezérigazgató érvelését olvasva azt is figyelembe kell venni, hogy az ország ismert legnagyobb környezetszennyezéseit a Fűzfőn elköltött húszmilliárd forint töredékéből sikerült felszámolni. A botrányokkal tarkított garéi kármentesítés költsége (a Gyurcsány-kormány által megmagyarázhatatlan okból, peren kívül kifizetett hétmilliárd forintos ellentételezést nem számítva) ötmilliárd forint alatt maradt. A budafoki barlanglakások szennyezésének megszüntetését, amely során közel 35 ezer tonna, erősen mérgező gáztisztító masszát kellett eltávolítani és ártalmatlanítani, kevesebb mint 3 milliárd forintos költséggel végezték el az állami költségvetés terhére, de az eddigi rekorder, a nagytétényi Metallochemia gyártelep szennyezésének megszüntetésére is 12 milliárd forint ment el, pedig a területen hétszázezer tonna kohászati végsalak maradt. A térségben 1200 család volt érintett a szennyezés hatásaiban, és az itteni telkek nagy részének a talaját is kicserélték. Igaz, a Nitrokémia vezetői közel 900 ezer tonna veszélyes hulladék elszállításáról beszélnek.
A Balatonfűzfőn elköltött állami pénzek mértékét megítélhetjük úgy is, hogy ötször-hatszor ennyi pénzből gyakorlatilag megvalósítható lenne az egész Vásárhelyi-terv, amely a Tisza biztonságos árvízvédelmét jelentené, hatalmas víztározók megépítésével és a folyó menti területek teljes tájrehabilitációjával, vagy úgy, ha számba vesszük: a húszmilliárd forint nagyjából az az összeg, amelyet a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium egy-egy évben valóban környezetvédelmi feladatokra költ.
Bakonyi a száz leggazdagabb között. „18. Bakonyi Árpád (Vegyipar, Becsült vagyon: 12,5 milliárd forint). A pályája szerencsésen az 1968-as új gazdasági mechanizmus időszakában indult. Ebben az évben végezte el a Veszprémi Vegyipari Egyetemet. Vegyészmérnöki diplomája mellé a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gazdaságmérnöki oklevelet. Előbb a Magyar Alumíniumipari Tröszt programmérnöke, majd 1972-től a Nehézipari Minisztériumban dolgozik. Ezután az Ipari Minisztériumban főosztályvezető, és őt nevezik ki a dorogi Komplex környezetvédelmi program miniszteri biztosának. A rendszerváltást követően szerzett 30 százalékos üzletrészt a Magyar Alumíniumipari Trösztben. Bakonyi tulajdonrészét ma már egy baráti-családi körből álló csoport birtokolja…” (Részlet A száz leggazdagabb című kiadvány 2004-es számából.)
