Kitűnő a Balaton vízminősége és megfelelő a tó vízszintje – közölte a Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Intézetének vezetője. 2008. áprilisi helyzetjelentés a Balaton vízminőségéről.
Jelenleg 113 centiméter a Balaton vízállása, ebből még 1-2 centimétert engednek le – mondta Bíró Péter az InfoRádióban. Szerinte nem mennek a maximálisan engedélyezett 110 centiméteres szint alá, így idén bőven lesz víz a Balatonban. Úgy véli, igazi sikersztori a Balaton vízminőségének javulása, amely nemzetközileg is egyedülálló eredmény. A szakember cáfolta azokat az információkat is, amelyek szerint veszélyes mennyiségben vannak mérgező anyagok a tó vizében. “Ezek olyan buta dolgok, hogy valami rettentő. (…) Ez álhírterjesztés, gondolom ugyanúgy büntetendő, mint a lopás, a rablás vagy a gyilkosság” – fogalmazott. Sajtóhírekre reagálva közölte azt is, hogy az akadémia nem akarja sem privatizálni, sem megszüntetni a balatoni intézetet.
A vízben oldott szervetlen nitrogénformák közül az ammónium koncentrációja a tavasszal megszokott 10 mikrogramm/l körüli értékeket sem érte el, sem a tó nyílt vízében sem pedig a legfontosabb befolyóban a Zalában. A karbamid koncentrációja ennél kissé magasabb ugyan, de csak 10-15 mikrogramm/l között változott. A befolyó víz nitrát koncentrációja is szokatlanul alacsony, alig néhány mikrogramm/l. Hasonló a helyzet a tó nyílt vízében is. Ez év tavaszán tehát sem a külső terhelésből sem pedig az ammónium regenerációból ill. nitrifikációból származó belső terhelés nem teremtett bőséges nitrogén ellátást az algák számára, hiszen az összes oldott nitrogén koncentrációja nem érte el a 20 mikrogramm/l értéket. Ezzel szemben a biológiailag hasznosítható foszfor koncentrációja a befolyó Zalában átlagosan 40 mikrogramm/l, ami a Keszthelyi-medencében és az egész tó nyílt vízében a kimutathatósági határ (néhány mikrogramm/l) körüli értékre csökken. A szűkös ásványi tápanyagkínálat megmutatkozik a szegényes algavilágban is. A lebegő algák mennyiségére jellemző klorofill koncentráció a Keszthelyi és a Szigligeti-medencékben 10 mikrogramm volt literenként, a tó keleti felében, pedig 5 mikrogramm/l.
Ezek az értékek tipikus tavaszi jó vízminőséget jeleznek, mint ahogy az algaegyüttesek faji összetételére jellemző kovamoszat dominancia is. Kékalgák ilyenkor még nincsenek a tóban, azok megjelenésére legkorábban június hónapban lehet számítani. A 2008 április elején észlelt vízminőségi állapot szinte hajszálpontosan megegyezik az előző esztendeivel, azaz a tó vízminősége stabil és kiváló.
Az előzőnél csapadékosabb télnek köszönhetően a Balatonba befolyó kisvízfolyásokról még a kisebb vízhozamúak esetében is elmondható, hogy medrükben a halak ívásához megfelelő mennyiségű és minőségű víz áll rendelkezésre.
Ez év április első hetében hidroakusztikus módszerrel mértük a Balaton három, eltérő trofitású medencéjének nyílvizében a halállományok területegységre eső egyedszámát, méreteloszlását, valamint biomasszáját. Megállapítottuk, hogy mind a halak egyedszáma, mind pedig biomasszája medencéként jelentős eltérést mutat. A pillanatnyi átlagos egyedszám a keleti medencében (Siófok térsége) 2452±261 egyed/ha volt. Az állomány döntő többségét (90 %) a 10 cm-nél kisebb testméretű (egy- és kétnyaras) egyedek alkották, az ivarérettek aránya 10 % körül változott. A tó középső medencéjében (Zánka térsége) a halegyedszám 66 %-kal volt magasabb (1622±179 ind/ha), mint Siófoknál. Zánkánál a fiatal korcsoportok részaránya a felére csökkent (45 %), az állomány nagy részét (55 %) az ivarérettek tették ki. A Balaton nyugati medencéjének nyíltvízi élőhelyein a halegyedszám nagymértékben szórt (min-max: 6009-10059 ind/ha), átlagos egyedszáma viszont 3-4- szeresen meghaladta a keleti és a középső térségekben mért népesség sűrűséget.
A becsült halbiomassza a tó keleti és középső medencéinek nyíltvizében ellentétes tendenciát mutatott. Siófoknál a halbiomassza mindössze negyede (25±2.7 kg/ha) volt a Zánka térségére becsültnek (91.9±8.3 kg/ha). A Balaton nyíltvizében a legmagasabb haltömeget a keszthelyi öbölben mértük. Az itteni halbiomassza (168.2±28.7 kg/ha) több, mint 6-szorosa volt a Siófok térségében mértnek, és csaknem kétszerese a Zánkánál tapasztaltnak.
