2008 májusának közepén a Balaton vize átlagon felül tiszta volt. A vízben oldott és az algák szaporodásához szükséges makrotápanyagok (foszfor és nitrogén) koncentrációja a tó nyílt vízében és a befolyókban is rendkívül alacsony.
A nitrát, ammónium és karbamid formában jelenlévő nitrogén együttes értéke is csak mintegy 10-20 µg/l közötti. A befolyó vizekkel, elsősorban a Zalával a tóba jutó, biológiailag hasznosítható foszfor töménysége is alacsonyabb az előző évekhez és az évszaknak megfelelőkhöz képest amely a tó vízében a kimutathatósági határ ill. néhány µg/l közötti értékre csökken. A víz nagy tisztasága annak is köszönhető, hogy a tavaszi algák eltűnését még nem követte a nyárra jellemző fajok előretörése, annak ellenére, hogy a víz hőmérséklete elérte a 20 oC-t. Ennek megfelelően az algák mennyiségét jellemző klorofill koncentráció igen alacsony volt, még a Keszthelyi-medencében is csak 5 mikrogramm volt literenként. Legmagasabb koncentrációt (7 µg/l) a Szigligeti-medencében mértük.
A hőmérséklet emelkedése elősegíti a szervesanyagok kioldódását a Kis-Balaton vízrendszerében. Ezzel függ össze, hogy a Zala folyóval érkező vízben az oldott szervesanyagok koncentrációja a téli és koratavaszi értékhez képest másfélszeresére nőtt, értéke szerves szénben (DOC) kifejezve 16 milligramm volt literenként. A zalavízzel érkező szervesanyagok humintermészetű anyagok, amelyek barna színt kölcsönöznek a víznek, ezért a Zala folyó színe is sötétedett, kora tavaszi 40 mg Pt/l egységről 80 mg Pt/l értékre. A Napfény bontó hatására azonban a tó nyíltvizében már a Keszthelyi-medencében is sokkal világosabb a víz színe (20 mg Pt/ l), az oldott szervesanyagok okozta barna szín a tó keleti területén pedig műszeresen alig észlelhető (<5 mg Pt/l). A hőmérséklet további növekedésével, illetve ha a bő esőzésekkel a Zala vízhozama nő, a Balatonba jutó színes oldott szerevesanyagok mennyisége is növekedni fog.
Az idén különösen hirtelen felmelegedő vízben a legtöbb keszegféle ívása hirtelen zajlik és döntő részben az utóbbi hetekben megtörtént. A dévérkeszeg, a nyílt víz legfontosabb pontyféléje tömegesen, de naponta igen változó mennyiségben húzódott a partközelbe. Az állomány legnagyobb része leívott, kisebb „ívási hullámokra” azonban még a következő hetekben is számítani lehet. Az ívástól legyengült dévérek közül ebben az időszakban számos példány elpusztul, ezért a tavaszi hónapokban a Balatont látogatók több, a kövek közé szorult és elhullott keszeggel is találkozhatnak. A szokványos tavaszi elhullás a horgászok és a lakosság körében riadalmat kelt, holott az esemény korábban lezajlott, s a vízfenékről a felszínre emelkedő bomló tetemek a szél a védett öblökbe hajtotta, ahonnét a Balatoni Halászati Zrt. összegyűjti és elszállítja. Kísérő körülmények voltak a korábbi nagy esőzések és a gyors, rendkívüli felmelegedés. Megállapítottuk, hogy pl. az (élő) angolnák jelentősebb mértékben fertőzöttek féreg-parazitákkal.
A balatoni befolyókon végzett felméréseink szerint a patakok vízhozama megfelelő volt a legtöbb halfaj ívásához. A halfaunát feltáró munkák érdekes megfigyelése egy új halfaj, az amurgéb (Perccottus glenii) előfordulásának igazolása a Balaton vízgyűjtőjéről. A Magyarországon ez idáig csupán a Tisza vízgyűjtőjéből ismert halfaj megjelenése azonban nem jó hír. Az igen agresszív inváziós halfaj komoly veszélyt jelenthet néhány őshonos faj populációjára. Természetvédelmi szempontból különösen nagy kihívást jelent a hazai fauna egyik legértékesebb tagjának, a fokozottan védett lápi póc (Umbra krameri) állományainak védelme az amurgéb gradációjától. Ezért komoly aggodalomra adhat okot az amurgéb megjelenése a Kis-Balatonba torkolló Marótvölgyi-vízfolyásban, amelynek alsó szakaszán a lápi póc jelentős állománya található.
