Március 30-án a Magyar Tudományos Akadémia Felolvasótermében az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete és az MTA Biológiai Tudományok Osztálya Mit kínál az ökológia a döntéshozás számára? címmel tudományos ülést tartott. Izgalmas kérdés.
Dr. Török Katalin az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének igazgatója bevezetőként vérbeli terepbiológusokat vetített a vászonra. Talán a lágyszárú növényeket vizsgálták, talán a rovarokhoz hajoltak közelebb, de az biztos, hogy elmélyülten tanulmányozták a természetet. A természetbúvár korszak fő kérdése az volt, hogy hol milyen fajokat találunk – mondta Török Katalin. Iyen típusú munkát ma is végzünk, de tovább kell lépnünk. Az ökológusnak nemcsak a természeti folyamatokat kell megértenie, de foglalkoznia kell a társadalmi-gazdasági összefüggésekkel is. Együtt kell működnie más tudományágak képviselőivel és végső soron a társadalmi döntéseket kell segítenie. Világszerte elvárás, hogy a kutatási eredmények és a döntések között szorosabbá kell tenni a kapcsolatot. A nevében az ezredfordulóra utaló Millenium Ecosystem Assesment program azt kutatja, hogy az ökoszisztéma szolgáltatások hogyan hatnak az emberi jólétre, és jelenleg is zajlik egy olyan nemzetközi szervezet létrehozása, amely az éghajlatváltozás értékelésében nagy tekintélyt kivívott IPCC mintájára globális szinten értékelné a biodiverzitás és az ökoszisztéma szolgáltatások összefüggéseit.
Hogy most milyen alkalomból gyűlt össze sok kutató és néhány döntéshozó az Akadémián? Az egyszerű válasz az, hogy 2008-ban lezárult egy Jedlik Ányos pályázati program, amely a Magyar Alföldön a természetes és mesterséges ökoszisztémák kölcsönhatásait vizsgálta. A 230 millió forintos költségvetésű projektben több hazai egyetem, kutatóintézet és egyéb partner vett részt, eljött a záró ülés ideje. De azért ennél több is történt. A résztvevőket érzékelhetően személyesen is foglalkoztatta az a kérdés, hogy kutatásaik eredményei a gyakorlatban mennyire hasznosulnak.
A projekt kutatásainak kiemelt terepe a Duna-Tisza közi Homokhátság volt. Aki kicsit ismeri a selyemkóróval és más özönnövényekkel elborított Alföldet az eddig is tudta, hogy a talajvízszint-süllyedés mekkora probléma, hogy őshonos erdőtársulásokat ezen a vidéken alig lehet találni, és hogy az utóbbi időben a szántók, gyümölcsösök és szőlők rovására jelentősen nő a faültetvények aránya. De Kröel-Dulay György természetközeli erdőkről és erdészeti ültetvényekről tartott összefoglalója új szempontokat is hozott a képbe. Azt találták, hogy még az erdeifenyvesek esetében is nagy különbség van a lágyszárú növényzet változatosságában attól függően, hogy 50 éve, az első erdősítés idején a fákat szántóföldre vagy gyepre ültették. Vagy például, hogy a fenyőültetvények tűzpásztáinak jelentős szerepük lehet a biodiverzitás őrzésében. Az erdők esetében a megszólított döntés-előkészítő Dr. Nagy Dániel erdőmérnök, az FVM Természeti Erőforrások Főosztályának vezetője volt, aki a megküldött anyagok alapján felkészült reflektív előadására. Nyitottan fogadta a felvetéseket, a fenyvesek tűzvédelme esetében mindjárt arra is láthattunk példát, hogy milyen gyakorlati szempontokkal kell összebékíteni az ökológus javaslatait.
Samu Ferenc rovarász előadása szellemes példákat hozott, csak terjedelmi okok miatt korlátozom magam egymondatos összefoglalóra: Az eddigi kutatások megerősítik, hogy a természetes élőhelyek (például gyepfoltok, szántók közé bevágódott löszvölgyek) a gazdák vélekedéseivel ellentétben fontos és pozitív szerepet játszanak az agrártájban, például mérséklik a kártevők, kórokozók és gyomok terjedését. A minisztériumi agrárszakember válaszából csak a jóindulatot érdemes kiemelni.
Molnár Zsolt botanikus Változó tájban változó természetvédelem című előadását viszont azért nehéz összefoglalni, mert sok fontos témát vetett fel. A jó hírek ott értek véget, hogy a Duna-Tisza közén a nyílt homokpusztagyepek 1985 és 1999 közötti gyors tempójú pusztulása az elmúlt években kicsit csökkent. A Homokhátság élőhelyeit biztos, hogy sokkal jobban fogja sújtani az éghajlatváltozás, mint a nagyobb természetességű Hortobágyot, de a várható következményekről keveset tudunk. A klímamodellek már egész jók, a még bonyolultabb feladatot adó biológiai modellek egyelőre elég gyatrák. Mikor azt jelezzük előre, hogy a védett területeken 2060-ra a természeti értékek kb. 40 %-a, a nem védett területeken 75 %-a fog eltűnni, akkor ebbe még nem számítottuk bele az özönfajok és a klímaváltozás hatását – mondta a botanikus.
Érdiné dr. Szekeres Rozália főosztályvezető a KVVM Természet- és Környezetmegőrzési Szakállamtitkárságának képviseletében hangsúlyozta, hogy a kutatók segítsége nélkül a hivatalos természetvédelem mozdulni sem tudna. Sok példát tudna erre, a fokozottan védett fajok hatékony védelmének tudományos támogatására a legújabb példa a márciusban megalakult Földikutya-védelmi Tanács.
Nemcsak egyes fajok védelmében van nagy szükség az ökológusokra. Szekeres Rozália utoljára a Balaton vízpótlásának ügyében emlékszik markáns akadémiai állásfoglalásra. Természetes, hogy a tudomány emberei óvatosabban fogalmaznak, mint a zöld szervezetek, de néha úgy érzi, hogy gyakrabban lenne szükség az ökológusok megalapozott tudományos véleményére.
Nem minden ökológusnak erőssége a közérthető fogalmazás. A greenfo tudósítója – akinek biológiai képzettsége az átlagos politikusi szintet valószínűleg eléri – úgy érzi, hogy a döntéshozókkal és a nagyközönséggel való olajozott kapcsolat érdekében erre érdemes figyelni. De ezen a téren is vannak már eredmények. A Jedlik Ányos projekt eredményeire épülő tajhasznalat.hu honlapnak van egy része, ami a gazdálkodóknak szól. A magyar paraszt ráklikkel a bal oldalon a Tanácsadó feliratra, és ha türelmesen válaszol a kérdésekre, megtudhatja, hogy természetvédelmi szempontból kívánatos-e, hogy kaszálóját faültetvénnyé alakítsa. Mindig csak a felkínált lehetőségek közül kell választani. Kipróbáltam, működik! Ha én meg tudtam csinálni, minden gazdálkodónak menni fog. Remélem, hogy internet kapcsolatot is találnak.
Kapcsolódó anyagok:
Elkészült Magyarország természetes növényzeti örökségének leltára
