A Bizottság bemutatta az első klímasegély-tervezetet. Az Európai Unió évente 2-15 milliárd eurót ajánlana fel a fejlődő országok részére a klímaváltozás elleni küzdelmük és a klímaváltozás pusztító következményeihez való alkalmazkodásuk segítésére.
„Az EU megtette [a szükséges] lépéseket, és reméljük, hogy más fejlett országok is követnek minket” – mondta Stavros Dimas, környezetvédelmi biztos, aki az általa bemutatott új segélyezési tervtől a fejlődő országok támogatását célzó nemzetközi pénztranszferek megnövelését várja.
A Kiotói Egyezmény helyébe lépő, új világméretű megállapodás a tervek szerint az év végén Koppenhágában születne meg. Az erről zajlóegyeztetések azonban elakadtak, így az EU fenti lépése egyfajta áttörést kíván képviselni. A Bizottság becslései szerint, amennyiben Koppenhágában egy ambiciózus tervről sikerül megegyezni, a fejlődő országok éves összköltsége 100 milliárd euró lenne, egészen 2020-ig. Brüsszel jóslatai alapján a költségek tetemes része – 22-50 milliárd euró – a közszférából jön majd.
A központi szektorokban (ipar, energia, mezőgazdaság, erdőirtás) való [gáz]kibocsátás csökkentése 10-20 milliárd eurót igényelne, olvasható a Bizottság javaslatában. Az alkalmazkodás 10-24 milliárd, a kapacitás növelése és kutatás 1-3 milliárd euróba kerülne. Továbbá, a Bizottság előirányzott 5-7 milliárd eurónyi összeget arra a célra, hogy 2010 és 2012 között felgyorsítsák az új klíma program megvalósítását, még annak tervezett hatálybalépése előtt. A javaslatban az is olvasható, hogy az EU a következő évtől kezdve évente 500 millió és 1,2 milliárd eurót fordítson a fent felvázolt célokra.
A fejlett országok által fizetendő összeget az EU az alapján állapította meg, hogy az adott állam mennyire fizetőképes (GDP-ben mérve) és mennyire felelős a gázkibocsátásért. A két tényező súlyozásának függvényében az EU a hozzájárulások 10-30 százalékát biztosítaná. Az EU hajlik arra, hogy a gázkibocsátásokat mérjék jobban, mivel így kevesebbet kellene fizetnie, mintha csak a GDP alapján sorolnák be. Az, hogy az EU a széles, 2-15 milliárd eurós sávban hol kap helyet, a Koppenhágában eldöntött súlyozástól függ. Azonfelül, a Bizottság azt javasolta, hogy a kisebb klímapolitikai ambíciókkal rendelkező országokat nagyobb teher illesse.
A költségek három forrása
A nemzetközi közfinanszírozás mellett az EU elvárja a fejlődő országoktól, hogy a teher egy jelentős részét magukra vállalják. A Bizottság tervezetében az áll, hogy az összköltségek 20-40 százalékát köz- illetve magánpénzekből maguknak a fejlődő országoknak kellene állniuk. A szegény országoknak főleg alacsony kiadású energia-hatékonysági intézkedéseket kellene megtenniük, melyek a kisebb energiaköltségeken keresztül kifizetődőek – így a tervezet. A tervben szereplő harmadik finanszírozási forrás a nemzetközi kibocsátás-kereskedelmi (szén-dioxid) piac. Ez nagyjából 40 százalékkal növelné a készleteket, és ahogy egyre ambiciózusabb lesz, csökkenti a nemzetközi közfinanszírozás szükségét, olvasható a dokumentumban.
A klíma a politika martalékává válhat?
Dimas cáfolta azt a vádat, mely szerint az EU a tagállamok nyomására csökkentette szerepvállalását. A korábbi tervek ugyanis azt mutatják, hogy az EU 13-24 milliárd eurós költségekkel számolt. Az EU kibocsátás-kereskedelmi tervezetéből adódóan az európai vállalatok a fejlődő országokban a kibocsátást csökkentő projektek legfőbb finanszírozói az ENSZ Tiszta Fejlődés Mechanizmusán (CDM) keresztül – mutatott rá a biztos. A környezetvédők azonban hamar megjegyezték, hogy a tervezett összegek messze nem nevezhetők ambiciózusnak. Felszólították az EU-t, hogy a jelenleg fejlesztésre adott segélyek mellé biztosítson évente legalább 35 milliárd eurós támogatást.
Tehermegosztás az EU tagállamai között
A Bizottság szerint a tagállamok hozzájárulását a már meglévő nemzetközi tehermegosztási elvek alapján számolnák ki. Nyomatékosította viszont, hogy az egyes tagállamok esetében bizonyos körülményeket figyelembe vennének. Ilyen körülmény lehet például, mondta Dimas, ha egy tagállam, magasabb GDP-je dacára, kénytelen kibocsátási engedélyt vásárolni széntől való függése miatt. Komoly vita várható az ügyben, ugyanis egyes tagállamok, például Lengyelország, ragaszkodnak ahhoz, hogy az EU csak akkor állhasson elő finanszírozási javaslattal Koppenhágában, miután a teherviselés tagországok közötti arányairól megegyeztek. Dimas azonban hangsúlyozta, hogy a belső megállapodások Koppenhága köttetnek meg. A biztos a tavaly egyeztetett klíma és energiacsomagra utalt, mint követendő példára.
Klíma segélyezési projekt finanszírozása az EU költségvetéséből?
A Bizottság legjobban azt szeretné, ha az EU részét a közös költségvetésből finanszíroznák, így ugyanis az Európai Parlament is beleszólhat a folyamatba. Alternatív megoldásként említette egy „Klíma Alap” létrehozását a költségvetésen kívül, vagy a tagállamokból érkező közvetlen befizetések módszerét. A Bizottság továbbá kézenfekvő bevételi forrást lát az EU kibocsátás-kereskedelmi tervezetében. Becslései szerint egy erőteljes piac 2020-ig évente 38 milliárd eurót hozhat. Egyelőre azonban csak egy, a bevételek 50 százalékát klímacélokra fordító, bizonytalan terv ötlete merült fel. A dokumentumot az EU vezetői októberi csúcstalálkozójukon vitatják meg, így már r a tagállamokon múlik, elfogadják-e a Bizottság javaslatait.
Vélemények:
A környezetvédők gyorsan reagáltak a javaslatra, kijelentvén, hiányzik belőle az ambíció.
A finn Satu Hassi és a holland Bas Eickhout, Zöld EP-képviselők szerint a Bizottság javaslata veszélybe sodorhatja a tárgyalásokat azáltal, hogy aránytalanul nagy terhet ró a fejlődő országokra.
„Az alapvélekedések összességében arra mutatnak, hogy a Bizottság a kibocsátás csökkentést 2020-ig a fejlődő országokban látja. Ezzel egyértelműen lemond az EU klímapolitikában való vezető szerepéről, és figyelmen kívül hagyja felelősségét” – közölték a képviselők.
A Vadvédelmi Világalap (WWF)örömét fejezte ki, hogy a Bizottság konkrét számokat nevezett meg, azonban úgy véli, hogy ezek messze nem elégségesek.
„Lenyűgöző bűvészkedésre van szükség ahhoz, hogy ezeket a számokat kapjuk” – mondta Jason Anderson, a WWF európai klímapolitikájának vezetője. „A fejlődő országoknak csökkentés többségét egyedül kell magukra vállalniuk, míg a fennmaradó rész zömét magántőkéből fedeznék. Bár úgy vélik, ezek kisebb költségű erőfeszítések, maga Európa sem képes már jó ideje ilyen áldozatok meghozatalára” – tette hozzá.
A Greenpeace is bízik abban, hogy a feltett pénzösszeg áttörést hoz az elakadt tárgyalásokban, de arra figyelmeztetett, hogy a szerény összeg nem fog tudni segíteni a fejlődő országokon. „Az EU tisztviselői politikai játékokat játszanak anélkül, hogy észrevennék, egy tollvonással eltüntethetik az esőerdőket Indonéziában vagy Közép-Afrikában. Egész közösségek jövője forog kockán,” – mondta Sebastien Risso, a Greenpeace európai erdőpolitikájának igazgatója.
Az Oxfam örömmel fogadta a Bizottság azon szándékát, hogy megtörje a jeget a tárgyalási folyamatokban, de „botrányosnak” nevezte azon javaslatát, hogy a forrásokat átirányítsa a tengerentúli segélyfizetésekből.
„A fejlődő országok klímaváltozás elleni küzdelmüket segítő alap a [meglévő] segély mellé, és nem a helyébe kell, hogy lépjen,” – közölte Elise Ford, az Oxfam International EU-irodájának vezetője. „Ez a fejlődő országokban elrabolná a jövő kórházaitól és iskoláitól a pénzt, hogy ezzel kifizethessék a klímaváltozás költségeit ma. Ez aláaknázná a Millenniumi Fejlesztési Célok elérésére tett eőfeszítéseket.”
Következő lépések:
Szeptember 21-25.: ENSZ Klímacsúcs New Yorkban.
Szeptember 24-25.: G20-csúcs Pittsburgh-ben.
Szeptember 28. – október 9.: ENSZ klímatárgyalások Bangkokban.
Október 29-30.: Európai Tanács csúcstalálkozója.
November 2-6.: ENSZ klímatárgyalások Barcelonában.
December 7-18.: ENSZ Klímaváltozás Konferencia Koppenhágában.
