Földtörténeti szempontból igen kis mértékű klímaváltozások voltak a Kárpát-medencében az utóbbi ötezer évben, ám azok mégis társadalmi változásokat okoztak.
A Klímaváltozás a Kárpát-medencében: mit üzen a múlt című tegnapi budapesti konferencia előtt Demény Attila a Magyar Tudományos Akadémia Geokémiai Kutatóintézetének igazgatója nyilatkozatában elmondta, hogy a Geokémiai Kutatóintézet munkatársai egyrészt a balatoni festőkagylóknak (Unio Pictorum), másrészt a Bükk-hegységben a Kiskőháti zsomboly cseppköveinek vizsgálatával következtetnek az éghajlati változásokra.
A kagylók esetében az utóbbi mintegy 5000 évről gyűjtöttek adatokat, a cseppkövek alapján pedig 2-2,5 ezer évre visszamenőleg rendelkeznek adatsorral, de foglalkoztak 100 ezer éves képződményekkel is. Vizsgálták az izotóp- és nyomelem-összetételt, amely egyrészt a hőmérséklet ingadozását, másrészt a csapadék mennyiségének a hatását mutatja. “Az utóbbi néhány ezer évben párhuzamosan látjuk elváltozásokat a cseppkövekben és a kagylókban” – közölte. A késő rézkorban, 5000-5500 évvel ezelőtt következett be egy lehűlés, majd 2000 évvel később a bronzkorban. Ezt az éghajlat szempontjából egy viszonylag stabil időszak követte. A következő lehűlés, az úgynevezett kis jégkorszak az 1500-as években kezdődött, és 300 évig tartott.
“Látható, hogy az utóbbi ötezer évben is voltak viszonylag kismértékű hőmérsékletváltozások. Ezeket modellezve az látszik, amit egyébként feltételeztünk: a fél, maximum egy Celsius fokot nem haladta meg a hőmérsékletingadozás az utóbbi ötezer évben, de inkább félfokos változásokról beszélhetünk. A középkori kis jégkorszak alatt a jelenlegi klímánál körülbelül fél fokkal volt hidegebb. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy ebben az 5000 évben a félfokos hőmérsékletcsökkenés mellett jelentős csapadékmódosulások is lezajlottak, amelyek társadalmi változásokat váltottak ki. A késő rézkorban például, 5000-5500 évvel ezelőtt a Balaton-környéki népesség a juh- és kecsketartásról áttért a sertés- és marhatartásra, s ennek valószínűleg éghajlati okai voltak. A régészek csontleletek alapján már korábban feltételezték, hogy az éghajlat miatt változott az állattartás. A bizonyítékokat a kagylók szolgáltatták: csaknem egyértelműen igazolni tudtuk, hogy hűvösebb, kicsit csapadékosabb időszak köszöntött be. A népesség távolabb vándorolt a Balatontól, mert emelkedett a tó vízszintje. Később, amikor a kagylók tanúsága szerint szárazodás következett be, már ragaszkodtak a megszerzett tudáshoz, és megtartották a sertés- és marhatenyésztést. Az eredmények azt mutatják, hogy bár földtörténeti szempontból igen kis mértékű módosulások következtek be az utóbbi 5000 évben, azok mégis társadalmi változásokat idéztek elő a Kárpát-medencében” – magyarázta Demény Attila.
Ezeknek a kutatásoknak üzenetük van a társadalom felé, amely szkeptikusan viszonyul az éghajlatváltozáshoz.
“A meteorológiai szakma megegyezik abban, hogy a Kárpát-medencében két, sőt esetleg öt Celsius fokos hőmérsékletemelkedés is várható 100-200 éves időszakban. Erre fel kell készülni, jelentős társadalmi erőforrásokat megmozgató terveket kell készíteni, például a víztározásra. Hogy mennyire fontosak ezek a tanulmányok, alátámasztotta a konferencia, amelyet Aszály és szárazodás címmel rendeztek októberben Kecskeméten. Ott is bemutattuk eredményeinket, amelyeket nagy érdeklődéssel fogadtak. Egy dolog ugyanis, hogy a mostani modellekből kiindulva mit feltételez a meteorológia, és egészen más, ha látjuk, hogy valóban így is működött a Kárpát-medence a földtörténeti közelmúltban. A felmelegedési időszakokban valóban szárazodás következett be, ám fontos évmilliókra is visszanyúlni, mert azt is látjuk, hogy amikor a felmelegedés meghalad egy bizonyos hőmérsékletet, csapadékosabbá válik az éghajlat. A mostanihoz képest 5-10 fokkal is melegebb volt 2-4 millió évvel ezelőtt a Kárpát-medencében, és akkor csapadékosabb is volt a klíma. Tehát egy bizonyos határig szárazodás megy végbe, majd utána, ha erőteljesebb felmelegedés indul be, csapadékosabbra fordul az éghajlat. Ebből az következik, hogy nem csak az elsivatagosodásra kell felkészülni, hanem arra is, hogy ha a rendszer további felmelegedés irányában mozdul el, akkor egészen más terveket kell készíteni” – hangsúlyozta az igazgató. /mti/
A cikk adatai hitelesek és negbízhatóak, de a következtetések rosszak!!
Amennyiben hazánkban (a Kárpát-medencében) tovább emelkedik a hőmérséklet az extrémitások felé fog tolódni az éghajlat és az időjárás.
Azaz, lehet hogy több csapadék várható egy bizonyos hőmérséklet növekedés után, de ez csak az éves átlagra igaz. Amennyiben a vegetációs időszakban egyenlőtlenül oszlik meg a csapadék, az így is kiszáradáshoz és sivatagosodáshoz vezet.
Hogy egyszerűbben érzékeltessem, íme egy gyakorlati példa a 2009-es évből:
Volt téli csapadék 2008/2009 telén, de csak gyenge közepes mennyiségű, főleg eső formájában. Tavasszal amikor éledt a természet és a növényzet (amit esszünk!!) márciustól – április végéig nem volt csapadék. Ez a gabona (főleg búza) termésben 40-50 %-os terméskiesést okozott. Majd májusban és júniusban közel heti rendszerességgel eset az eső. Ez a téli szálas (kaszálandó) takarmány betakarításának esélyeit rontotta, mivel kevés volt az idő a levágott fű fonyadásához és szárazon történő bálázásához. Terhelve az egész rendszert azzal, hogy a tavaszi csapadék hiányában a kaszálók és legelők fűve nem nőtt, mivel nem volt víz. Majd augusztus-szeptember-október hónapokban újra kiégtek a legelők és a kaszálók, mivel újabb aszályos időszak köszöntött be. Ennek következtében több helyen 1 hónappal előbb kellett az állatok téli takarmányát feletetni, mivel az állatok nem találtak maguknak élelmet a legelőkön. Majd novembertől ismét csapadékos időszakunk van.
1) Átlagban nem rosssz a 2009-es év a csapadék szempontjából, sőt talán év végére több lesz a csapadék, mint a sok évi átlag. Tehát a 2009-es csapadékadatok is a cikkben szereplő szakember igazát támasztja alá: a csapadék mennyisége valószínűleg növekedni fog. DE, egyáltalán nem mindegy hogy mikor esik az eső!!!
2) Azaz a sivatagosodás és száradás mértéke, valamint a mezőgazdálkodás tervezhetőségének hiánya mindenképp az élet alapját jelentő víz megfogásán, raktározásán áll vagy bukik. Igazából a magyar ember a legnagyobb hibát azzal követi el, hogy hagyja elfolyni az ország vizeit, és az eddigi tervek és programok csak halvány látszatmegoldást jelentenek a probléma súlyához és intenzitásához képest.
3) A másik nagyon komoly probléma a szakembergárda csőlátása: nem tudnak ökológiai rendszerekben gondolkozni! Mindenki csak a saját kis szakterületének logikáját követi és nem helyezi azt el egy nagyobb ökológiai-természeti rendszerben!
Beszéljenek a falvakban élő öregekkel, hogy milyen volt a vízjárás régebben. Milyen szokatlanságokat látnak és tapasztalnak manapság. Érdekes információkhoz jutnának…
Cserháti Mátyás
SZIE-Gödöllő
MKK-KTI
Környezetvédelmi és Környezetbiztonsági Tanszék
Tanszéki mérnök
Kapcsolódó anyagok:
