Az ember azt hihetné, hogy Magyarország területén az élővilág már oly mértékben kikutatott, hogy feltűnőbb fajok között, mint a nappali lepkék, egy-egy területen már nem akadhatunk újabb állományokra. A területek felmérése azonban okozhat a kutatóknak is meglepetést. Az Őrségben megtalálták a sápadt szemeslepkét.
Az Őrségi Nemzeti Park területén folyó lepketérképezés első évének egyik kiemelkedő eredménye a nemzeti park területén újonnan kimutatott sápadt szemeslepke (Lasiommata achine) populációinak megtalálása. A lepke hosszú időn keresztül rejtve maradtak a kutatók szeme elől, nem találta meg Uherkovich Ákos és a fiatalon elhunyt Tallós Pál sem, akik igen értékes adatokkal járultak hozzá Magyarország nyugati végeinek lepkefauna-kutatásához. Nem is csoda; a sápadt szemeslepke a Vendvidék leghűvösebb patakvölgyeiben tenyészik, félárnyékos helyeken, ahová (az áthatolhatatlan csalánon és szedren keresztül) lepkész csak igen ritkán téved, lévén a nappali lepkék legnagyobb része mind a napfényes réteket, erdei utakat kedveli.
A lepke megtalálása ennek ellenére nem a véletlen műve volt. A nemzeti park lelkes kutatói csapata a terepmunkát megelőzően már tájékozódott az irodalmakból, és megtalálta Issekutz László 1971-ben megjelent, Dél-Burgenland (Ausztria) nagylepkefaunáját bemutató monográfiájában, a sápadt szemeslepke Neumarkt an der Raab (Farkasdifalva), közvetlenül a határ mellett gyűjtött adatát. Egy osztrák kutató kolléga Dr. Helmut Höttinger is megerősítette az adatot, és azt is jelezte, hogy mindhárom völgy, ahol a lepke előfordul, Magyarország területén indul, ezért ő is valószínűsítette a sápadt szemeslepke tenyészését a határ innenső oldalán is.
Az ő instrukciói alapján indult el Scherer Zoltán, Horváth Bálint és Sáfián Szabolcs keresni a fajt, miután légifotón azonosították a potenciális élőhelyeket. Már az első helyen sikerrel jártak, a találkozási pontnál, az Alsószölnökről Ausztriába vezető műút északi kitettéségű, de napfénymozaikos erdőszegélyében több példányt is megfigyeltek, a lepkék a bokrok ágai között, a félárnyékos erdőben repkedtek. Ez az impozáns faj, később előkerült Felsőszölnökön is (csak egyetlen példányban), illetve az északi kitettségű, hűvös patakvölgyek szisztematikus bejárásával Szakonyfalu és Kétvölgy községekből is. A Sápadt szemeslepke kizárólag a sásos aljú égeres patakvölgyek napfénymozaikos területeiről került elő, az egyébként jól repülő faj példányai is kizárólag a patak közvetlen környékén mozogtak.
Hogy miért is érdekesek a faj újonnan megtalált populációi?
A sápadt szemeslepke hazánkban védett faj, egyedeinek természetvédelmi értéke: 10 000 Ft. A faj szintén szerepel a Natura 2000 jelölő fajok között, illetve számára szigorú védelmet kell biztosítani. A magyarországi állományai az utóbbi évtizedekben sorra eltűntek (Sopron, Kőszeg, Budai-hegység, Bükk, Dráva-sík), de sok történelmi adatát sem sikerült megerősíteni: pl. Gödöllő, Kunpeszér. A kipusztulás okai nem teljesen ismertek, de valószínű, hogy az intenzív erdőgazdálkodás, elsősorban a vágásos üzemmód okolható a helyi mikroklíma olyan mértékű megváltozásáért, ami a lokális állományok kipusztulásához vezetett.
![sápadt szemeslepke Lopinga achine](https://www.greenfo.hu/fotok/nagy/4827.jpg)
Erős állományai ma már kizárólag az Aggteleki Nemzeti Park területén vannak, ahol azonban felnyílt, sztyepesedő lomberdőkben is tenyészik, gyakran több ezres egyedszámban. Újabb populációit Magyarországon csak Scherer Zoltán találta a Zalai-dombvidék nyugati peremterületein és a Mura mentén, illetve Szabó Gergő Pécs mellett talált egyetlen példányt. Az újonnan megtalált állományok mindegyike alacsony egyedszámú és kiterjedésük kicsi, a lepke csak a megfelelő mikroklímájú patakvölgyek rövid szakaszain tenyészik, ahol adott a napfénymozaikos erdő, a gazdag cserjeszint amelyek mentén a hím lepkék őrjáratozva keresik a nőstényeket. Magyarországon a faj hernyójának tápnövénye sem ismert, a Vendvidéken megfigyelt példányok azonban az égerek között dúsan növő sásos foltokban repkednek.
Ez az eddig rejtőzködő természeti érték tehát a környezeti változásokra igen érzékeny úgynevezett indikátor faj, amelynek védelme mostantól az Őrségi Nemzeti Park szakembereire és a vendvidéki erdők kezelőire van bízva. Valószínű, hogy a Vendvidéken évszázadok óta honos kisparaszti szálalás és az állandó erdőborítottság nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a más területekről már korábban kipusztult fajnak itt még több állománya is tenyészik.