Ígéretes próbafúrásokat hajtott végre a hetekben a Cairn Energy nevű skót olajipari vállalat Grönland partjainál. Miközben a Dániához tartozó sziget függetlenségének elnyerését reméli az olajkincsek kiaknázásától, környezetvédők katasztrofális kimenetelű kockázatokra figyelmeztetnek.
Grönland semmit nem akar a véletlenre bízni, ezért már előrelátóan létre is hozott egy kőolajalapot. Mihelyt megindul a fekete arany áramlása, az abból származó jövedelmet – norvég mintára – félreraknák, és az később az államházatartást, illetve a jövőbeli nyugdíjasokat illetné. Az első olajcseppek és az első olajdollárok azonban még igencsak távoliak. Ezzel tisztában van Kuupik Kleist, Grönland miniszterelnöke is, aki sokkal inkább egy megfontolt uralkodó türelmével, mintsem a potenciális olajbáró lelkesedésével beszél a nyugati partoknál elvégzett, sokat kecsegtető első próbafúrások eredményeiről. “Legyünk reálisak: vannak pozitív jelek, de egyelőre nincs bizonyítékunk a kőolajkészlet tényleges létezésére” – mondta a kormányfő augusztusban egy koppenhágai sajtóbeszélgetésen. Nem sokkal korábban a Cairn Energy bejelentette, hogy az első fúrások szénhidrogénrétegeket jeleztek a mélyben, ami arra utalhat, hogy kőolaj- és földgázkészletek rejlenek a grönlandi partoknál.
A skót vállalat az Egyesült Államok egy 2008-as geológiai felmérése alapján kezdett érdeklődni Grönland iránt. Az amerikai becslések szerint az északi sarkkörön túl a sziget mélyén 17-18 milliárd tonnányi kőolaj lapulhat, ami a világ készletének mintegy egynegyede. Egyedül a Baffin-öbölben, Grönland nyugati partjától 140 kilométerre, ahol a Cairn megkezdte a próbafúrásokat, a remények szerint 4 milliárd tonnára bukkanhatnak. A vállalat maratoni kutatásra számít, mivel a 10 ezer négyzetkilométernyi Sigguk-mező akkora kiterjedésű, mint a Niger folyó deltavidéke. A cég idén szeptember végéig végezhet feltárásokat, addig még két próbafúrásra kaptak engedélyt a grönlandi hatóságoktól.
Sokan ezt újabb provokációnak érzik a négyötöd részben jéggel borított sziget kormánya részéről. Az első próbafúrásokra az engedélyt ugyanis alig két hónappal a Mexikói-öbölbeli olajfúró platform felrobbanása után adták ki. Míg az északi sarkkör mentén fekvő Egyesült Államok, Kanada és Norvégia megtiltotta a mélytengeri fúrásokat a sarkkör térségében, az egyelőre tapasztalatlan, de a jövőben talán olajhatalommá emelkedő Grönland nem lát okot hasonló intézkedés bevezetésére.
A Greenpeace hangosan követeli a szélsőséges időjárási viszonyokkal és számtalan jégheggyel “nehezített” terepen végzett fúrások leállítását. A szervezet legnagyobb hajója a napokban Grönland felé vette az irányt, hogy felhívja a nyilvánosság figyelmét egy esetleges olajszennyeződés kockázatára. A Grönland partjainál végzett mélytengeri fúrások veszélyeit nem csak a zöld aktivisták hangsúlyozzák. Peter Wadhams, a Cambridge Egyetem nagy tekintélyű professzora egyenesen őrültségnek titulálta a projektet: mivel a sarki vizeket télen vastag jégréteg borítja, előfordulhat, hogy egy esetleges olajszivárgást akár hónapokig nem tudnak elállítani.
A grönlandi hatóságok nem osztják ezeket az aggodalmakat. Arra hivatkoznak, hogy mivel a Cairn csak szeptember végéig folytathatja a fúrásokat, vész esetén lesz elég idő a szükséges mentési munkálatokra. Ezenfelül a szakemberek csak egy platformról fognak dolgozni, egy másik csak tartalék lesz, valamint üzembe helyeznek két távirányítású biztonsági szelepet is. A Mexikói-öböllel ellentétben a Baffin-öbölben csak 300-500 méteres mélységben végeznek fúrásokat – teszik még hozzá a hatóságok.
A sziget lakói sem akarják meghallani a környezetvédők figyelmeztetéseit. A Greenpeace által a sziget székhelyén, Nuuk városában szervezett vitaestre alig húsz ember volt kíváncsi, miközben az épület előtt csaknem tízszer annyian tüntettek az aktivisták ellen. Még friss az emléke annak a bálna- és fókavadászat elleni Greenpeace-akciónak, amely komoly felfordulást okozott ezen termékek legfontosabb felvevőpiacain.
Bár minden komoly olajvállalat rendelkezik engedéllyel, a Jeges-tengerre eddig csak a Cairn Energy merészkedett ki fúrásokat végezni. A próbafúrások a szeizmológiai feltárással együtt 300 millió fontba kerülnek. Az indiai olajügyletekből meggazdagodott skót vállalat eladta ottani leányvállalatában a részvénytöbbségét, hogy forrásokat szabadítson fel a grönlandi kaland finanszírozására. A busás haszonban bízó olajvállalat mellett Grönland is nagy reményeket fűz a feketearany-készletek feltárásához, amely akár a sziget függetlenségének a kulcsa is lehet. A halászattól erősen függő sziget több mint egy éve széles körű önkormányzati jogokat élvez, amelyek révén egyebek mellett az ásványkincsek, illetve az azokból származó (remélt) jövedelem felett is rendelkezik. Pénzügyileg Grönland most még javarészt az anyaországtól, Dániától függ. Az olajüzlet azonban a jövőben mindezt feleslegessé teheti, és valóra válhat a Dániától való elszakadás álma.
Kuupik Kleist kormányfő is a sziget függetlenségéről álmodik, de mostani mandátuma idején egyelőre nem tervezi, hogy nyíltan síkraszállna az ügyért. Úgy véli, ahhoz előbb Grönlandnak stabil alapot kell építenie. A grönlandiak abban is bíznak, hogy az ásványkincseken túl a turizmusból és a zöld energiákhoz kapcsolódó iparágakból is fokozhatják bevételeiket. Kleist szerint nem hagyatkozhatnak többé a dán támogatásra: “a széles körű autonómia azt jelenti, hogy magunknak kell új piacokat találnunk” – hangsúlyozza.
Kapcsolódó anyagok:
