Sződliget egy békésen megbúvó kis község a Duna mentén. A határában folydogáló Sződ Rákos-patak egyik partja a DINP hoz tartozik, a másik partján Natura 2000 besorolású erdőterület van. Az ide látogatókat csodálatos szépségű, gazdag élővilág fogadja, sokféle a madár, virág, ritka lepke és teknős figyelhető meg a területen. Amikor legutóbb jártam Sződ Rákos patak környékén, elszomorító látvány fogadott. A patak mentén a fák nem borítanak árnyas lombsátrat a csobogó víz fölé, a fűrész martalékává váltak. A tűző napfényben megfakult tuskók árulkodnak az egykori erdőről. A tavasz üde virágillatába büdös benzinszag keveredik. A sződligeti önkormányzat tulajdonában lévő, a Nemzeti Parkkal határos, Natura 2000 besorolású erdőben, a madarak költési idejében – április 12 -én – irtják az erdőt! Csörlős traktor vonszolja a kivágott fákat, túrja a bokrokat, mindent eltipor, ami útjába kerül…
Szégyen a községre, szégyen a természetvédelemre, szégyen a hatóságokra, hogy vegetációs időszakban, amikor a madarak már fészkelnek, fakitermelésre engedélyt kiadtak. Ez a magyar természetvédelem megcsúfolása!
