Van aki szerint ez inkább üzlet és reklám/PR, mint sport. Vannak, akik szerint a “futóbolondok” miatt nem kellene egy város életét megzavarni. A futóknak persze ez kikapcsolódás/élmény/sport, amibe az állam is beszállt. A G7 mérte fel a futópiacot.
12 perc alatt több mint ezer csapat, közel tízezer ember nevezett be a következő évi Ultrabalatonra szeptember közepén. A 211 kilométeres, Balaton-kerülő futóverseny azonban ezzel a hatalmas érdeklődéssel a ritka kivételek közé tartozik. A szabadtéri sportesemények többsége még mindig nem heverte ki a járványt, a sportolók elég nagy hányada nem tért vissza ezekre a versenyekre. Miközben pedig a szervezők bevétele az alacsonyabb létszám miatt csökkent, költségeik drasztikusan emelkedtek, így egyre többen kénytelenek lehúzni a rolót. Egy-két éven belül a rendezvények negyede-ötöde eltűnhet.
Eltűntek a futók
A tömegsport-események iránti kereslet csökkenése nem magyar sajátosság, hanem egyértelműen globális trend. A nemzetközi szaklapok már tavaly írtak arról, hogy a futóversenyeken résztvevők száma szinte mindenhol látványosan, akár 30-40 %-kal is csökkent 2019 és 2022 között. A 2020-as számok nyilván nem mérvadóak, hiszen abban az évben a lezárások miatt rengeteg rendezvényt törölni kellett, és hasonló volt még a helyzet 2021-ben is. Ám a szervezők által 2022-re remélt boom is elmaradt: a korábbi résztvevőszámtól messze elmaradtak tavaly, és az idén is.
A tapasztalatok Magyarországon is hasonlóak. Kocsis Árpád, a számos fővárosi és vidéki eseményt, egyebek mellett a Vivicittát és a Budapest Maratont is szervező BSI Sport Kft. ügyvezető tulajdonosa úgy fogalmazott: bár 2023-ban látványos volt a növekedés, a versenyeik többségén így is csak a 2019-es szint nagyjából 70 százalékát sikerült elérni. Máshol is ezek a tapasztalatok.
A G7-nek nyilatkozott Keczán Pál, akinek cége négy vidéki verseny szervezése mellett 40 országba szállít és gyárt befutóérmeket azt mondta, hogy a szervezők hazai és nemzetközi szinten is 10-30 százalékkal kevesebbet rendelnek, az ilyen, versenyzőknek szánt ajándékokból. A visszaesés azért is lehet meglepő, mert a covid idején viszonylag sokat lehetett olvasni arról, hogy a bezártság hatására rengetegen kezdtek el mozogni, és főleg futni. A szervezők tapasztalatai szerint azonban ez a kör, az új belépők, ha futnak is még, versenyekre kevésbé járnak, míg a korábban rendszeresen nevező futók egy jelentős része a pandémia után nem tért vissza a rendezvényekre.
Beütött a válság
A pontos okokat nehéz visszafejteni, de eleinte valószínűleg a járvány utóhatásai okozták a visszaesést. A BSI még 2022 elején készített egy felmérést arról, hogy miért maradnak távol a korábbi versenyzők, és a legtöbben a korábbinál sokkal gyengébb formájukra hivatkoztak: addig nem akartak újra rajthoz állni egy versenyen, amíg a 2019 előtt megszokottnál csak sokkal gyengébb eredményt tudnának elérni.
Az idén azonban többek tapasztalatai szerint már egyértelműen begyűrűzött a válság hatása is. A budapesti versenyeken ezt kevésbé lehetett érezni, sőt a nevezések időpontjának kitolódása arra utalt, hogy a futókat kevésbé zavarja a magasabb ár. A vidéki eseményeknél azonban egyértelműen látszott, hogy a reáljövedelmek csökkenése tartja vissza az emberek egy jelentős részét. Ez egyébként abszolút várható trend volt. A szabadidősport ugyanis tankönyv szerint tipikus luxusjószág, ami azt jelenti, hogy a kereslete a jövedelem visszaesésénél nagyobb mértékben csökken. A helyszínek között azért lehet jelentős eltérés, mert míg Budapesten sokan az otthonuk közelében futnak, addig egy vidéki versenyen a legtöbbeknek nem csak a nevezési díjjal, hanem például az utazás és a szállás költségével is számolni kell.
Nem csak arról van szó, hogy 20-30 vagy akár 50 százalékkal is növekedtek a nevezési díjak, a járulékos költségek sem vehetőek ki az egyenletből. Ez pedig már sok esetben nem finanszírozható egy átlag magyar családnak – fogalmazott Márkus István a szekszárdi Borvidék félmaraton és több más verseny főszervezője.
Így már nem éri meg
A résztvevők távolmaradása azért nagy probléma, mert egy futóverseny szervezésénél elég sok olyan fix költség van, amely függetlenül a nevezők számától felmerül. Az időmérésre, az útvonal biztosítására, a személyzet nagy részére, a mentőre, és az alapinfrastruktúrára akkor is szükség van, ha százan, és akkor is, ha tízezren indulnak.
Ahogy a fenti ábrán látszik egy nagyobb maratonnál is ezek teszik ki a költségek harmadát-negyedét, kisebbeknél azonban még magasabb lehet ez az arány. A G7-nek nyilatkozó ágazati szereplők szerint bár nagyon sok függ attól, hogy milyen a körítés, de 300-500 induló alatt egész biztosan nem lehet megtérülésről beszélni. Ha ennyien nem mennek el a versenyre, akkor a szervezőnek kell a zsebébe nyúlnia.
Az idén pedig ez elég sokszor előfordult.
A járvány előtt az egész szektor felfutóban volt, az 500 résztvevőt a kisebb versenyek is viszonylag könnyen el tudták érni, komoly kockázatot csak az időjárás jelentett. Most ez korántsem evidencia – mondta a Zsámbékfutást, és három másik sportrendezvényt is jegyző cég vezetője Patyi János.
A kieső bevételeket a támogatóktól befolyó összeggel próbálhatják meg pótolni a szervezők, de ez sem könnyű feladat. Az önkormányzati források is elapadóban vannak, egy piaci szponzornak pedig üzleti alapon nehéz megmagyarázni, hogy miért támogasson egy korábbinál kevesebb embert vonzó eseményt. Sok esetben ilyenkor nem is üzleti döntések születnek. A legkisebb eseményeknél sokkal inkább mecenatúráról van szó, semmint hagyományos szponzorációról.
Minden drágább lett
A helyzetet tovább nehezíti, hogy miközben a bevételek bizonytalanná váltak, a költségek drasztikusan növekedtek. Sokkal drágább lett az útvonal-biztosítás, a frissítés, az üzemanyag, adott esetben a catering. Emellett a kata eltörlése is megütötte a szervezőket. Az esemény napján alkalmazott emberek jelentős része ugyanis korábban ezt az adózási formát választotta, ők pedig a mostani feltételek mellett vagy többet számláznak, vagy nem is vállalnak ilyesmit.
Kocsis Árpád szerint alsó hangon 40 százalékkal ugorhattak meg a szervezői kiadások. Sőt, speciális versenyeknél ennél is sokkal nagyobb volt a növekedés. A balatoni hajóról induló Napfelkelte és Naplemente félmaratonoknál a bérlés miatt például közel háromszoros költségemelkedéssel kellett volna számolni – mondta az ezeket is szervező Keczán Pál.
Azért csak kellett volna, mert ezeket a versenyek az állandó teltházaik ellenére az idén már nem tartották meg. A hatalmas költségnövekedés miatt ugyanis, még ha nem is csökken a létszám, akkor is közel duplázni kellett volna az amúgy is magas nevezési díjakat, és ezt Keczán Pál már nem tartotta fairnek, így egyelőre inkább elhalasztották a két eseményt.
A lépés pedig egyáltalán nem egyedi.
Már az idén is rengeteg verseny elmaradt, jövőre pedig még több esemény kerülhet ki a naptárból azért, mert legutóbb bukott rajtuk a szervezőjük. Márkus István azt mondta: eddig évi hat versenyt szerveztek, de jövőre csak néggyel számolnak. A két kiesőt egyszerűen nem tudnák rentábilisan megrendezni, így inkább a többire koncentrálják figyelmüket és erőforrásaikat. A mostani helyzetben azonban ezek sem kockázatmentesek.
Ez orosz rulett – fogalmazott a versenyszervező, utalva arra, hogy a már említett fix költségek mellett a futók számától függő pólókat, ajándékokat és érmeket is jellemzően úgy kell megrendelniük, hogy nem tudják mennyien fognak nevezni.
A kisebbeket kisegítheti a kormány
Nehéz megbecsülni, hogy hány verseny szűnhet meg így, de a lap több forrása is azt mondta, hogy a 2019-es helyzethez képest az események negyede-ötöde is eltűnhet. Más kérdés, hogy az ágazati szereplők szerint a járvány előtti felfutás idején annyira magas lett a hazai futóversenyek száma, hogy annyit pandémia nélkül sem valószínű, hogy el tudott volna tartani a magyar futóközösség. Így lehetett számítani egyfajta piactisztulásra, amit viszont a járvány elég jelentősen fokozott.
Abban szinte mindenki egyetértett, és a nemzetközi elemzések is azt mutatják, hogy a szervezőknek a kiszolgálásban és a marketingben is alkalmazkodni kell az új helyzethez. Máshogy kell megszólítani a célközönséget, mint korábban, és valószínűleg kiszolgálásban is többet kell nyújtani. Visszatérő vélemény volt, hogy az olyan versenyek élhetnek túl, amelyek valami extrát is nyújtanak. Az ilyeneknél viszont bizakodóak a szervezők, különösen, hogy az elmúlt néhány hónapban már látható javulást tapasztaltak.
A kisebb, kevésbé nívós és ismert versenyeknél az erős költségkontroll és a helyi támogatók segíthetnek, de ezeknek a legkritikusabb a helyzete. Ami azért is jelent gondot, mert a társadalom elég széles köre számára eddig csak az ilyen helyi versenyek voltak elérhetőek és megfizethetőek, így amennyiben ezek megszűnnek, vagy túlságosan megemelik a díjaikat, sokan az utolsó lehetőséget is elvesztik, hogy sportrendezvényen indulhassanak.
Ennek a veszélyét a kormányzat is felismerte, ezért már az idén is kiírtak egy pályázatot a „több éve megrendezésre kerülő élmény- és szabadidősport események támogatása az aktív életmód népszerűsítése érdekében”. Révész Máriusz aktív Magyarországért felelős államtitkár a G7-nek elmondta: kisebb eseményeket támogattak a sportágtól függően résztvevőnként 800 és 3000 forint közötti összeggel.
A kerékpáros és evezős események kaptak magasabb támogatást, a futóversenyek és gyalogló túrák némileg kisebbet. Az államtitkár jelezte: jövőre is terveznek hasonló programot, hogy segítsék a versenyszervezőket.
