A Magyar Tudományos Akadémián előadóüléssel ünnepelték meg az évfordulót.
Mit értünk biodiverzitáson? Miért fontos?
A biológiai sokféleség, más néven biodiverzitás fogalma az utóbbi két évtizedben az ökológiai válság jeleinek szaporodása nyomán vonult be a szakmai és társadalmi köztudatba. A kifejezés az élőlények sokféleségének teljességét írja le. Lefedi az élet minden megjelenési formájának (állat, növény, gomba, mikroorganizmus stb.), illetve a hierarchikus biológiai szerveződés minden egyed feletti és alatti szintjének sokféleségét. Leggyakrabban a fajok változatosságáról, illetve a genetikai diverzitásról, tehát a fajon, populáción belüli genetikai változatosságról esik szó.
A biológiai sokféleségnek fontos szerepe van az ökológiai rendszerek működésében, fennmaradásában. Az ökorendszerek megmaradásától viszont saját jövőnk is függ, hiszen ezen rendszerek biztosítanak nekünk számos szolgáltatást – élelmet, a levegő és a vizek megtisztítását, stb. Ezért veszélyes az utóbbi évtizedek tendenciája, azaz hogy az emberiség tevékenység nyomán drámai mértékben csökken a biodiverzitást.
(A témáról a Kovász c. ökológiai közgazdaságtan folyóiratban több cikk is megjelent, melyek ezen a címen olvashatók.)
Új kutatás indult tíz éve
A biológiai sokféleség jelentőségét felismerve 1992-ben Rio de Janeiróban nemzetközi egyezmény született a biológiai sokféleség védelméről, amelyet Magyarország is aláírt. Ezáltal hazánk olyan nemzeti stratégia és szabályozás kidolgozására kötelezte magát, amely biztosítja a biológiai sokféleség megőrzését és elemeinek ésszerű használatát. Az egyezményben foglaltak teljesítéséhez szükség van a hazai élővilág állapotának és változásainak megismerésére, kutatására. Ezért jött létre 1997-ben a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR).
Ünneplés az Akadémián
Az NBmR résztvevői a létrehozás tíz éves évfordulója alkalmából ünnepi előadóülést tartottak a Magyar Tudományos Akadémián május 18.-án, pénteken délelőtt. A Dr. Láng Edit elnökségével megtartott tanácskozáson mintegy ötvenen vettek részt az Akadémia patinás épületében.
Első, bevezető előadásában Török Katalin a monitorozó rendszer történetéről beszélt. Elmondta, hogy a program elősegíti az Európai Unió Élőhelyvédelmi és Madárvédelmi Irányelvének, illetve Víz Keretirányelvének teljesítését. Az összegyűjtött információk a nemzeti parkoknál is hasznosulnak a szakvélemények, fajmegőrzési tervek megalkotásánál és a védetté nyilvánításoknál. A rendszerben a minisztérium, a nemzeti parkok munkatársai és számos együttműködő szervezet (például a Madártani Egyesület) tagjai vesznek részt, akik munkáját az ürge, a nappali lepkék, a kétéltűek és a hüllők monitorozásánál önkéntesek is segítik. „Nemrégiben jelent meg a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer eredményei c. kiadványsorozat első kötete. A második kötet jelenleg előkészítés alatt áll. Az ünnepi előadás ezen két kötetből ad egy válogatást” – mondta Török Katalin.
Előadások az NBmR részprojektjeiről 
Horváth Ferenc előadásában elmondta, hogy az élőhelytérképező projekt keretében 125 db. 5×5 km-es négyzet térképezését végzik el, 10 évenkénti ismétléssel; összesen 80 élőhelytípusba sorolják be a területeket. A munka segítségével a táj változásait lehet nyomon követni.
Müller Zoltán a vízi makroszkopikus (azaz szabad szemmel is látható) gerinctelenek vizsgálatáról beszélt. A kutatás keretében 60 helyszínen 400 mintavételi helyet vizsgálnak, és lehetőleg a legjobb állapotú vízeket kutatják. A 2001-ben elkezdődött munka során 2005-ig 10 csoport 249 faját találták meg.
A nagylepkék fénycsapdázással való monitorozásáról Szentkirályi Ferenc számolt be. (A fénycsapda egy olyan automatikus lepkegyűjtő módszer, amelynek során egy lámpa segítségével csalják csapdába a lepkéket.) Több száz lepkefajról állnak rendelkezésre hosszú távú adatok; ezek azt tükrözik, hogy a magyarországi lepkefauna sokfélesége kimutathatóan csökkent az elmúlt ötven évben.
Ilonczai Zoltán a nedves élőhelyekhez kötődő nappali lepkék monitorozásáról tartott előadásában elmondta, hogy a 200 nappali lepke fajból hatot választottak ki ehhez a programhoz: a nagy tűzlepkét, az ezüstsávos szénalepkét és több boglárkalepke-fajt. A három éve folyó felmérések során képet kaptak ezen fajok országos állományáról.
Dr. Váczi Olivér előadásából megtudtuk, hogy az ürge állományait önkéntesek bevonásával áprilisban, a Föld Napján szokták felmérni, mintegy hatvan helyszínen. A kapott adatsorok szerint az elmúlt nyolc évben nem történt jelentős változás a magyarországi ürge-populáció méretében.
Kis István arról számolt be, hogy eddig 17 kétéltű és 11 hüllőfaj mintegy 30 000 megfigyelési adatát gyűjtötték össze.
A Kis-Balatonon végzett vizsgálatokról szóló beszámolójában Petróczi Imre bemutatta, hogy a területen az algáktól a madarakig számos rendszertani csoport kutatását végzik rendszeresen.
Szép Tibor a madarak monitorozásáról beszélt. Elmondta, hogy a Madártani Egyesület már évtizedek óta végez monitorozó tevékenységeket, és ma már országos és regionális szinten egyaránt sok adat áll rendelkezésre a madarak állományairól és a változások trendjeiről.
Kapcsolódó anyagok:
