Még sosem volt arra példa, hogy az Év rovara szavazáson holtverseny alakuljon ki, de most eljött ez a pillanat is. Idén 3 olyan jelöltből lehetett választani, amelyek Magyarország száraz vagy homokos talajú élőhelyeit képviselték. Győzött a Sisakos sáska.
December 6-án éjfélkor, a szavazás zárásakor a sisakos sáska és a pusztai hangyaleső 1667-1667 darab vokssal állt, míg a csapó cserebogár 749-et kapott. A pontegyenlőség miatt néhány nappal meghosszabbították a szavazást, melynek győztese végül a sisakos sáska lett 468 szavazattal, míg a második helyen a pusztai hangyaleső végzett 361 vokssal.
A Magyar Rovartani Társaság Év rovara kampányának célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét egy-egy rovarra, a rovarok védelmére és az élővilágban betöltött szerepükre valamint a természetvédelem fontosságára. Az adott faj életmódja, életkörülményei is előtérbe kerülnek, így bemutatása a természetben zajló biológiai folyamatok, változások jobb megértését szolgálja.
A sisakos sáska meleg homokterületeink, füves pusztáink jellemző állata. Fejének jellegzetes, hegyes sisakhoz hasonlóan csúcsosodó alakjáról könnyen felismerhető. Keskeny teste elülső szárnyaival együtt megnyúlt, többnyire olajzöld vagy barna színű. A telet peteként vészeli át a talajban, majd tavasszal bújik elő az akkor még alig 1 cm-es lárva. Erősen hőigényes faj, egyedfejlődéséhez is viszonylag magas hőösszeg szükséges, így többnyire csak nyár végére fejlődik imágóvá. Az imágók párzás után ősszel elpusztulnak. Növényevő, táplálkozás közben csíkos mintája és hosszúkás formája jól elrejti a fűben a ragadozók elől. Ha felzavarjuk, jellegzetes, zörgő papírhoz hasonló hangot hallatva elrepül.
Kelet-és Közép-Európában elterjedt faj, elterjedésének északi határa Szlovákiában van. Magyarországos sok helyütt előfordul, de sehol sem tömeges. A faj populációit a rendszertelen kaszálás és a szukcesszió, valamint az ezek hatására bekövetkező élőhely felaprózódás veszélyezteti.
Védett, természetvédelmi értéke: 50.000 Ft
Nyitókép. Sallainé Tóth Mária
