A vízben oldott nitrogénformák közül legszembetűnőbb változás a nitrát koncentrációjában következett be. A kora tavaszi több száz µg/l-es nitrát koncentráció a tó keleti és nyugati medencéiben is 1-2 µg/l-re csökkent. Ez a megszokott éves változásnak felel meg.
Az egész évben alacsony ammónium koncentráció is kissé tovább csökkent, így az egész tóban csak néhány µg/l oldott, könnyen felvehető nitrogénforma áll az algák rendelkezésére. Kísérleteink szerint a foszfor felvétele a többi évszakéhoz – különösen a nyárihoz – képest jelentősen lelassult. Ezek eredmények arra utalnak, hogy az egyébként foszforlimitált tóban időlegesen a hozzáférhető, oldott nitrogén szabhatja meg az algák szaporodását.
A szokatlanul enyhe tél és a tavaszi magas hőmérséklet hatására a tó élővilágában felgyorsultak az események. A Balaton lebegő mikroszkópikus algavilágában tavasszal a kovamoszatok uralkodnak, a víz felmelegedésével eltűnnek, majd egy június eleji pauza után június közepén megkezdődik a nyári algaegyüttesek kialakulása. Ez a folyamat idén közel egy hónappal korábban következett be a szokásosnál, és a tó legjellegzetesebb algája, a balatoni fecskemoszat már május közepétől jelen van a vízben. A nyári időszak jellegzetes fonalas, a légköri molekuláris nitrogén megkötésére is képes kékalgái (cianobaktériumok) viszont még nem jelentek meg a tó vizében.
A magasabbrendű növények növekedése és fejlődése szorosan kapcsolódik a környezet hőmérsékletéhez, így a 2007 tavaszán tapasztalható sokéves átlagnál esetenként 10-11°C-kal magasabb hőmérséklet jelentősen befolyásolta a növények életciklusát. Ez elsősorban az erőteljesebb növekedésben érhető tetten. A magasabb hőmérséklet felgyorsította a nád (Phragmites australis) növekedését, amely a fejlődésében legalább 2 héttel előrébb tart a megszokottnál. A hínarak fejlődése is érzékelte a magasabb hőmérsékletet. A hínáros békaszőlő (Potamogeton perfoliatus) és a füzéres süllőhínár (Myriophyllum spicatum) már most olyan mennyiségben található a Balatonban, ami június közepére volt jellemző. Az említett hínarak mennyisége főleg a déli parton számottevő, illetve azokon a helyeken, ahol a sekélyebb vagy pangó víz miatt erőteljesebb a víz felmelegedése.
A balatoni befolyókban már megkezdődött a kistestű, őshonos halfajaink ívása. A nagyobb befolyók torkolati szakaszán megfigyelhető az ívóhelyet kereső pontyfélék felfelé vándorlása. Javában virágzik az akác, mely a népi megfigyelések szerint a harcsa ívásának ideje. A meleg tavasznak köszönhetően a halak ívása a szokásosnál mintegy két héttel előbb kezdődött. A fogassüllő például idén már április elején leívott. Az ívás sikerét bizonyítja, hogy május közepén a tóban hektáronként közel 20 ezer darab 2-3 cm-es fogassüllő ivadékot találtunk. A telelés és az azt követő szaporodási időszak után természetes, hogy ilyenkor találkozhatunk néhány haltetemmel is a Balatonban. Ez azonban a természetes körforgás része és minden egészséges, halak által benépesített víznél megfigyelhető. Elvégre a halak sem élnek örökké.
Az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet „Bioakusztika és biomanipuláció” témacsoportja egyik fő kísérleti területe a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer 11 hektáros sekélyvizű kísérleti medencéje (Major-tó). Az itt végzett úgynevezett biomanipulációs kísérletek egyértelműen bizonyították, hogy a pontyfélék biomasszájának visszaszorítása ragadozó halfajok (süllő, csuka) telepítésével csökkentette az algák tömegét, s megnövelte a víz átlátszóságát. Ezzel egyidejűleg, az alámerülő hínárállomány kiterjedése nagyságrenddel megnőtt (8-ról 80 %-ra). Tehát, a halállomány szabályozásával a vízminőség kedvező irányban befolyásolható.
