A tóra és vízgyűjtőterületére hulló bőséges csapadék eredményeként a Balaton vízállása igen magas, meghaladja a felső szabályozási szintet (115 cm), emiatt folyamatos a vízleeresztés a Sió-csatornán. A nyíltvíz minősége a magas vízállás mellett nem tér el a korábbi, szárazabb években tapasztaltaktól.
Most koratavasszal, a hőmérséklet emelkedése eredményeként, megkezdődött a lebegő mikroszkópikus algavilág produkciójának szokásos tavaszi növekedése, a körsugaras szimmetriájú 10-20 mikrométer átmérőjű kovamoszatok elszaporodása. Ez az algaszaporulat azonban nem utal semmilyen szélsőséges helyzetre, az algák mennyiségét jellemző klorofill koncentráció 10-20 mikrogramm/l értékek közötti, ami kiváló vízminőséget jelez (75 mikrogramm/l felett lenne kifogásolható).
A Balaton egészétől legnagyobb mértékben a Keszthelyi-medence tér el, itt van a legtöbb alga, itt a legkevésbé átlátszó a víz. Az átlátszóságot itt alapvetően nem az algák rontják, hanem a medence sekélyebb vizében könnyebben felkeveredő üledékrészecskék és a Kis-Balaton tározókból az árhullámokkal bemosódott barna színű oldott szerves (humin) anyagok. Mindezek következtében a márciusi mérések szerint a Keszthelyi-medencében a vízfelszínre jutó napfény nem jut le a tófenékre, ezért itt most nincs algaélet. Ezzel szemben Siófoknál a víz sokkal átlátszóbb, és a jelentősen mélyebb vízfenékre is lejut a napsugárzás, ami lehetővé teszi a mikroszkópikus algavilág fejlődését az üledék felszínén is.
A parti kövek és műtárgyak vízzel borított felszínét mindenütt élénksárga, kovamoszatok alkotta síkos tapintású élőbevonat borítja, ami helyenként nagyon feltűnő jelenség. Az évnek ebben az időszakában ez természetes és hozzátartozik a tó életéhez.
MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet Tihany
2006 április 3.
