A rovat kizárólagos támogatója
A képen láthatjátok így néz ki nálam a dió, mint sok más helyen is. És igen a csúnya légy csinálta. Nem kellett volna behurcolni erre a kontinensre, vannak akik évtizedek óta ezt papolják, de mi csak akkor guglizunk ha mar ég a ház. Boldog-boldogtalan osztogatja a posztokat, hogy milyen módszertannal kell a diófákat megmenteni a kivágástól. Égetés, permetezés miegymás… Álljunk akkor meg pár szóra.

Viszont ami nagyon fontos és amiről nem írnak a lehulló diót 1-2 órán belül szedd fel, mert különben a nyüvek kimásznak. Amit fotóztam az már pár napja vödörben van és nincs az alján egy darab nyű sem. Szóval ha valaki nekiáll ezt elégetni akkor éppen semmit nem ér. De cserébe szennyezi a levegőt. Jövőre már szabályt is sért.
Szóval ezt mar akár komposztálhatná is. A levelet mindenféleképpen, hiszen azt lehet, ahhoz semmi de semmi köze nincs a légynek.

És hogy mit csinálok én a dióval? Hát szépen összeszedem felviszem a padlásra, ott kiszárad, és mivel emberi fogyasztásra alkalmatlan ezért télen a madaraknak adom majd – írta Németh András FB oldalán.

Mielőtt folytatnánk, nézzük ki teszi ehetetlenné diónkat: 
Magyarországon 2012 nyarán nyert igazolást a tény, hogy az Észak-Amerikából származó nyugati dióburok-fúrólégy jelen van a hazai diófákon (akkor Kőszeg környékéről jelentették).

A nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa)  az USA és Mexikó területéről származik, a ’80-as évek elején jelent meg először Európában, Svájcban. Tápnövénye elsősorban a dió (Juglans spp), melynek termésburkában károsít és erős fertőzésnél akár 50%-os kártételt okozhat a dióültetvényeinkben. Előfordulása ma már Európa nyugati-déli területeiről igazolt, gyorsan hódít meg újabb országokat. A nyugati dióburok-fúrólégy hazánkban zárlati kártevő (7/2001. /1./17./ FVM rendelet).

Tönkreteszi a diót

Az Európában nem honos, zárlati károsító egy nemzedékes faj. Az imágó július elejétől szeptember közepéig rajzik, amely időszak alatt folyamatos a tojásrakás. Az első stádiumú lárvák augusztus elején jelennek meg. Az imágók hosszú életűek, átlagban 25-30, de akár 40 napig is élhetnek. A nőstények a megtermékenyítést követően tojásaikat a dió zöld burkába süllyesztik. Egy amerikai tanulmány szerint a rajzás kezdetekor, amikor a dió burka még keményebb, a nőstények előnyben részesítik azokat a terméseket, amikben már más faj is károsít, mint például az almamoly. A tojásrakás időszaka száraz, meleg időjárás esetén két hónap is lehet (július közepe-szeptember közepe). Egy nőstény pár száz petét rak. A tojásokból 5-7 nap alatt kelnek ki a kis nyüvek. Egy dióburokban egyidejűleg több nyű is növekedhet. Kirágják magukat a dió burkából, leesnek a földre, sekélyen beássák magukat a talajba és bebábozódnak. A talajban ez a báb alak telel át.

Bal oldali kép: R. completa kártétele dió termésen P. Falatico;  jobb felső: R. completa; imágó P. Legros; jobb alsó kép: R. completa lárva és kártétele EPPO Gallery

Feketedő termésburok

A nyugati dióburok-fúrólégy kártétele a még zöld színű termésburkon jól látható. A termés felületén kezdetben apró, tojásrakáshoz készített szúrásnyomok figyelhetők meg. A termésburok a benne fejlődő lárvák táplálkozása nyomán megbarnul, megfeketedik, nehezen távolítható el. A fertőzött termés általában idő előtt lehull a fáról, valamint a termésburok rátapad a dió kemény héjára, majd elszíneződik, megpenészedik, így a termés fogyasztásra alkalmatlanná válik. A dió mérete csökken, a dióbél ráncosodik. Az elszíneződés és a dióburok felpuhulása az egész felületre kiterjedhet vagy akár a dió csonthéján is nyomot hagyhat, sötét foltok formájában. A nyugati dióburok-fúrólégy őshazájában több diófajon is képes kifejlődni, Európában azonban csak a közönséges dióra és a fekete dióra jelent veszélyt. Irodalmi adatok szerint őszi- és kajszibarackon is előfordul, ha van a közelben van dió, de erre Magyarországon, illetve Európában még nem találtak igazolást.

A szakemberek sárga, sárgászöld ragacsos csapda használatát javasolják a kártevő egyedeinek előrejelzésére, nyomon követésére. A rovar gyors terjedését, szaporodását elősegíti, hogy diófák szórványosan közterületeken, házi kertekben is vannak. Az eddigi európai példák szerint, a faj tömegszaporodása egyelőre nem annyira az ültetvényekhez, hanem inkább a szórványokhoz, a közterületekhez köthető (2009-ben, Bécs kertvárosi részében például tömegszaporodása alakult ki).  Terjedésének megakadályozása ezért csak együtt lehetséges. Nagyon fontos, hogy a lárva ne kerüljön a talajba. Ez megakadályozható például a talaj takarásával (fólia, agroszövet, mulcs), továbbá a lehullott zöld burokban lévő terméskezdemények és burokmaradványok megsemmisítésével. Fontos tudatosítani a közös fellépés, összefogás fontosságát: a NÉBIH szerint „A termelő, illetve a földhasználó köteles a zárlati és a vizsgálatköteles nem zárlati károsítókat elpusztítani, azok behurcolását, meghonosodását, terjedését megakadályozni”.

És akkor most vissza Németh András FB oldalára.

Cserébe a a madarak az én vegyszermentes kertemben igyekeznek majd valamennyire védekezni a kartevők ellen. Sajnos a nyugati dióburokfúró légykoma ellen nem túl hatásos a széncinege ezt be kell látni. De a három diófa adja a kert lomfelületének a nagyját, adja a sok pozitív ingyenes szolgáltatást, véd a széltől a kései fagytól, árnyékol a forróságban. És a lombkoronában élnek a hasznos és a nem igazán hasznos lények mert nem permetezem őket.
Viszont elégetni azt amiben már nincs ott a kartevő azt azért nemcsak felesleges és nemcsak hiba hanem egyenesen bűn!
Szóval kérlek titeket ne terjesszétek, hogy a diót és a diólevelet el kell égetni, mert nem kell, a kártevőnek semmi köze a levélhez és már semmi köze ahhoz a dióhoz, ami már a földön van napok óta. Ha valaki meg veszi a fáradságot és reggel este szedi a diót, hogy összeszedje a nyüveket is, akkor tegye olyan helyre ahonnan a nyüvek nem ássák magukat a talajba.
Ennyi, nem kell füstölögni, tessék józan ésszel élni.
A permetezési javaslatok ha jól tudom felszívódó szert alkalmaznak, ami ha jól tudom csak akkor hat ha valami eszi a diót valamely részét. Ez talán annyira nem gázos mint a kontakt hatású rovarölők (lasd szúnyoggyérítés, tavaszi gyümölcsfavirágzáskori permetezés) bár ami nem öl meg, az nem erősít meg, hanem legyengít. Illetve van aki írja hogy ötször permetezte a diófát mégis a legyek győztek.
Szóval feleslegesnek tűnik a háborúzás (a háború mindig felesleges). Én abban bízok, hogy még van annyi tartalék az ökoszisztémában, hogy elébb utóbb pár széles táplálék spektrumú faj, vagy valami parazita vagy betegség megtalálja a legyet és majd beáll valami egyensúlyi állapot. Legalábbis ha nem rombolunk tovább, akkor talán.
Szóval ez van, tudom az optimista október elején vagyunk és ez a poszt meg nem túl optimista. De hát ez van, ez a valóság. A lényeg felesleges égetésre ne buzdítsuk egymást. Annak semmi haszna de sok a kára.
A fát kivágni meg tényleg teljesen felesleges. Persze tudom hogy a légy egy jó takaró, mert manapság őszintén bevallani hogy azért vágom ki mert zavar a lomb egyre cikibb. De égetni meg egyre égőbb.
Ui.: A kommentszekcióban  Nikola Rahme  igen gyorsan megadta a megoldást is ami akár működhet is. A fa alá a diók hullásának az időszakában olyan fóliát teríteni amin nem tudnak átmenni a nyüvek. Ha ezt meg tudja valaki oldani akkora területen ami már a legyek számára nehezebben leküzdhető akkor ez lehet eredményes. Kiindulva saját kertemből, ez megoldhatatlan, de van ahol lehet megoldás aki az enyémnél sterilebb kertet művel, szóval a 99%
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás