Az ember alapvetően úgy kerül Dániába, hogy odaszületik. Ezenkívül leginkább bevándorol, mert tudja, hogy itt a mássággal szembeni ultratoleráns bánásmódban részesül. Az egyszerű kelet-európai pedig szövetkezik a helyi zöld erővel, és szakmai útra ruccan ki, tanulni a nyugati jólétbe erősen gyökeret eresztett környezetvédő szemlélet gyakorlati példáiból. A gasztronómiát tekintve azonban ne legyenek illúzióink, a dánok nemzeti étele: a vajas kenyér.
Dániában működik Európa talán legerősebb zöld mozgalma. A virágos hippikorszaktól kezdődően formálják a dán tudatot, nem véletlenül nevezik Koppenhágát Európa környezetvédelmi fővárosának. A “rendes” polgármesteren kívül van “környezeti” polgármester, és az áramszolgáltatóknak törvény írja elő, hogy a termelt áram 20 százalékának megújuló energiaforrásból kell származnia. Egy tengerparti ország két dologban lehet vezető. Halászik – ebben a norvégok jobbak – vagy kihasználja az örökös szelet és erőműveket épít. Dánia mára ez utóbbiban világhatalommá vált, újabban az energiatermelést még a tengerre is kiterjesztik. Idén adták át a világ legnagyobb tengeri szélerőműparkját, melyet a Koppenhága melletti Middelgrunden homokpadra építettek. A 40 (20×2) MW beépített kapacitás a város áramigényének 20 %-át képes szolgáltatni. A Greenpeace – támogatásának jeléül – már eldöntötte, hogy a koppenhágai iroda energiafogyasztásának megfelelő részt fog vásárolni. Dánia annak idején – a környezetvédők nyomására – határozottan elutasította az atomenergia használatát és a szénalapú energiatermelést választotta. Ennek következtében az ország ma a fejenkénti CO2-kibocsátás tekintetében a világ legnagyobb szennyezői közé tartozik, viszont Amerikával ellentétben példamutatóan támogatja a megújuló, elsősorban a szél- és a napenergia használatát.
Szelektív szemlélet
Egy ilyen fővárosban természetes a szelektív hulladékgyűjtés jelenléte. Külön gyűjtik az üveget, a műanyagot, az alumíniumot, a fémeket és a veszélyes hulladékot, eddig oké. A papírt viszont a Tetra Brik dobozzal (csak tejes, vagyis papír és műanyag) együtt, s mint azt a környezeti tanácsadó elmondta, ott igenis megoldott ezek együttes újrahasznosítása. A bemutatott mintalakóterületen külön konténerbe kerül az elektronikai hulladék, a tisztára mosott használt ruha és cipő. Ezek egy részét a Vöröskereszt rászorulóknak továbbítja, a másik felét pedig a helyi bálás butikban árusítják fillérekért. Szintén külön gyűjtik azokat a híradástechnikai eszközöket, játékokat, biciklit, stb., melyeket még mások használni tudnak. A szerves hulladékot zárható, zöld konténerbe teszik bomlani, a keletkező gázt az oldalán levő kis tartályban fogják fel, a kész komposztot pedig a lakótömb zöld területein terítik szét.
Ilyen sokfrakciós gyűjtés egyelőre a félmilliós Koppenhága 30 ezres lakosú városrészében működik, ám Dánia-szerte minden városban van szelektív gyűjtés. Az országban kevés a lerakó, így a maradék szemetet (Koppenhágában ez a teljes mennyiség 90 %-át teszi ki!) elégetik. Bár ezek az égetők kevésbé szennyeznek, mint mondjuk a rákospalotai, ugyanakkor a dán anyák tejében található a legtöbb – leginkább klórtartalmú szerves vegyületek égetésekor keletkező – dioxin.
A csomagolóanyagokkal kapcsolatban mindig pozitív példaként említjük Dániát, ahol betiltották a drága, energiaigényes és pazarló alumínium-dobozt. Azt viszont nem tudtuk, hogy a sört és az üdítőket kizárólag visszaváltható üvegben és PET-palackban lehet forgalmazni, míg más italokra (például a narancslé) nincs korlátozás. Ellenben ittunk sört visszaváltható műanyagból is (bocs), mely alakra tökéletes hasonmása az üvegnek, ezért téveszthettük el. A betétdíjas göngyöleg visszaváltása kelet-európainak teljesen szokatlan módon történik. Nem valami eldugott helyre kell caplatni, hanem egyenesen a közértbe. Ott bizonyos idő elteltével szupernovaként hasít belénk a felismerés, hogy – kizárásos alapon – az a fekete, középen lyukas, “mit-keres-ez-itt” szekrény tölti be a visszaváltás funkcióját. A berendezés szájába adagoljuk a göngyöleget, amit futószalag továbbít a fekete lyukba, majd bekasszírozhatjuk a kar nélküli nyerőautomata által kiköpött cédulát. Tapasztaltabb hazai fogyasztók tájékoztatása szerint egyes Budapest környéki bevásárlóközpontok már működtetnek ilyen személytelen csodamasinát. Láttunk még ökofalvat, kitűnő iskolai energiás oktatást, környezeti tanácsadó irodák hálózati együttműködését, fűzfagyökeres szennyvíztisztítót, biogáztelepet, repceolaj-hajtású autót, számtalan napkollektort és még több szélerőművet. Mindezekről a hamarosan megjelenő EnerGaia című lap Dánia különszámában lehet olvasni, melyet az E-misszió Egyesület ad ki. Beszerezhető: E-misszió, 4400, Nyíregyháza, Malom u. 18/A, telefon: 42/402-107, 423-818.
Pencz Levente
kukabúvár
