Magyarországon az elmúlt nyolcvan év alatt tizennégy faj pusztult ki. A környezetszennyezést a természetben leghamarább a lepkék jelzik. Azokon a területeken, ahol mérgező anyag került a talajba, vagy ártó gázokkal szennyezett a levegő, rövid idő alatt eltűnnek a lepkék.
E szép és kecses állatok azon kívül, hogy gyönyörködtetik az erdőt, mezőt járókat fontos szerepet töltenek be az ökológiai egyensúly fenntartásában. Kipusztulásuk egy-egy területről felborítja a természet addigi harmóniáját, mivel a lepkék és hernyóik fontos táplálékot jelentenek a madaraknak, illetve a békáknak, gyíkoknak és a kisebb testű emlősöknek. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület lepkeszakosztályának statisztikája szerint a nyugat-európai országok iparvidékeihez képest Magyarországon valamivel megnyugtatóbb a helyzet. Nálunk viszonylag gazdag a lepkefauna, noha egy évszázad alatt sok faj eltűnt, vagy eltűnőben van. Napjainkban 106 faj folyamatosan szaporodik. 1920-ig 7 faj, 1980-ig 18 faj pusztult ki. Eltűnőben lévő fajok például a hegyi fehérke, a magyar óriásboglárka, a sápadt tarkaszemes, vagy az ezüstsávos szénpille.
A lepkék életterét kedvezőtlenül érinti a mezőgazdasági területek és erdőségek korszerű gépesített, vegyszeres művelése. A városok terjeszkedése, a motorizáció, az ipari környezetszennyezés az érzékenyebb lepkefajok tömeges pusztulását okozta. A lepkék életének legfontosabb veszélyeztető tényezői a természetes élőhelyek fokozott csökkenése, a megmaradt élőhelyek elszigetelődése, a földterületek túlzott igénybevétele, elszennyeződése, az intenzív mezőgazdasági technológiák általános elterjedése, az intenzív erdőhasználat, az út menti bozótosok, erdősávok kipusztítása, a növényvédő és gyomirtó szerek, az óriási mértékben megnövekedett közúti járműforgalom, a terület túlzott kultivációja (például a hetenkénti fűnyírás, a rendszeres bozótirtás, az útpadkák gyomirtózása).
A hazai nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek és természetvédelmi területek ideális helyszínek a lepkék életteréül. Területükön a természetvédelmi hatóságok felügyelik az élőhelyek állapotát. Kezelési tervek alapján dolgoznak és védik az ott élő lepkefajokat. Ma még nagyon sok olyan földterület található Magyarországon, amely nem védett, de páratlan gazdagságú a lepkefaunája. Védelmük érdekében a hatóságoknak kellene intézkedéseket hozniuk. A védelem alapvető célja az eredeti élőhelyek lehetőség szerinti megőrzése. Minél érintetlenebb állapotban sikerül megőrizni a lepkék élőhelyét, annál nagyobb az esélyük a túlélésre.
