A 2019. év rovarát – internetes szavazás végeredményeként a havasi cincér nyerte, toronymagasan megelőzve a magyar tarszát és Kis Apolló-lepkét. A szavazás népszerűsítésében mi is segítettünk.
2019-re is három rovarfaj közül lehetett választani: a jelöltek mind közösségi jelentőségű fajok. (Közösségi jelentőségű fajnak az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelvének mellékletein szereplő fajokat nevezzük; gyakran – helytelenül – a "Natura 2000-es faj" kifejezést használják rájuk.) 2019-ben esedékes az élőhelyvédelmi irányelv alapján készülő országjelentés (amelyben a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek természetvédelmi helyzetéről és elterjedéséről kell beszámolni), ezért a Magyar Rovartani Társaság úgy döntött, hogy ennek apropóján választja ki jelöltjeit – a kis Apolló-lepkét, a magyar tarszát és a havasi cincért – az Év rovara címre.
Íme a szavazás eredménye:
A havasi cincér tudományos (latin) neve Rosalia alpina második szavának (a faji jelzőnek) jelentése „alpesi”, „havasi”. Ez a jelentés a legtöbb nyelv esetében tükörfordításként megjelenik a köznapi névben is, noha nem igazán fedi a valóságot (lásd később). A katalán és az olasz megnevezés viszont a bükkre (a havasi cincér legfontosabb tápnövényére) utal. A spanyol és a portugál az állat latin nevét használja köznapi névként.
Angol: Rosalia longicorn (alpine longhorn beetle)
Azeri: alp rozaliyası
Baszk: alpetar kakalardo adarluzea
Bolgár: алпийски сечко
Cseh: tesařík alpský
Eszperantó: alpa cerambiko
Francia: Rosalie des Alpes
Görög: Ροσάλια η αλπική
Holland: alpenboktor
Horvát: alpska strizibuba
Katalán: banyarriquer del faig
Lengyel: nadobnica alpejska
Litván: alpinė rozalija
Német: Alpenbock
Norvég: alpebukk
Olasz: cerambice del faggio
Orosz: aльпийский усач
Portugál: Rosalia alpina
Román: croitor alpin
Spanyol: Rosalia alpina
Svéd: alpbock
Szerb: алпска стрижибуба
Szlovák: fuzáč alpský
Szlovén: alpski kozliček
Ukrán: bуса́ч альпі́йський
Aki már látott havasi cincért, aligha téveszti össze más hazai bogárfajjal.
A havasi cincér (Rosalia alpina) kirepülőnyílásán át előbújik
A kifejlett bogár (az imágó) testhossza 2–4 cm. A hím csápja jóval (majdnem kétszer) hosszabb a testénél, a nőstény csápja alig hosszabb. A híme feje és rágói is nagyobbak. Kültakarójának alapszíne fekete, de mindenütt nagyon sűrűn álló, igen rövid szőrök fedik, amelyek az alap felületét szinte teljesen eltakarják. A szőrök legnagyobbrészt kékesszürkék, de az előháton és a szárnyfedőkön több bársonyosnak látszó fekete foltba tömörülnek, amelyeket világosabb sáv keretez. A foltok mérete és formája változatos, szinte egyedenként más és más, de az előhát elején egy félkör alakú minta és a szárnyfedők közepe mögött húzódó széles, zegzugos szélű harántöv állandó elem. Ez utóbbi előtt egy-egy nagyobb, mögötte egy-egy kisebb kerekded folt látszik. A csápízek végének fekete szőrei ecsetszerűen elálló bojtba tömörülnek, ezért a csáp tarkának látszik. A lábak szintén kékesszürkén szőrösek, így a mozdulatlan bogár remekül beleolvad a bükkfák kérgének hasonló színezetébe. Szárnyfedői aránylag gyengén szklerotizáltak, vékonyak, laposak.
Magyarországon nem él a havasi cincérhez hasonló színű és méretű cincér. Mintázata valamelyest hasonlít a gyászcincéréhez (Morimus funereus) – mellyel gyakran azonos élőhelyen található –, hiszen a gyászcincér szárnyfedőin is fekete bársonyfoltok vannak. E foltok száma azonban a gyászcincérnél csak négy, ezek nem olvadnak össze harántszalaggá; az előhátán nincs folt, és a csápja egyszínű. A gyászcincér sokkal vaskosabb felépítésű, domborúbb, nehézkesebb mozgású, röpképtelen bogár.
Lábatlan, hengeres, krémfehér, a torszelvényein sárgás színű, éretten 4 centiméterre növő lárváját – főleg a fiatal, kisebb termetű lárvákat – már sokkal nehezebb elkülöníteni más cincérfajokétól. A lárvák jelenlétét azonban az átlagember igen ritkán észleli, mert a fák törzsében rágnak, a felszínen nincs nyomuk.
A havasi cincér általános elterjedése
A havasi cincér Európa déli részén (a Kantábriai-hegységtől a Kaukázusig és az Urál déli részéig), illetve Törökországban él. Európában a következő országokból ismert: Albánia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Csehország, Fehéroroszország, Franciaország, Horvátország, Görögország, Lengyelország, Macedónia, Magyarország, Németország déli része, Olaszország, Oroszország európai tájainak déli és középső részei, Románia, Spanyolország, Svájc, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna, Törökország.
Populációinak genetikai diverzitása arra utal, hogy jégkorszaki menedéke (refugiuma) Európában Görögország északi részének hegyvidékein lehetett, a felmelegedés után onnan terjedt észak felé. Állományainak nagy része ma Európa déli felén található; északabbra erősen visszaszorult vagy teljesen eltűnt. Németországban például csak délen honos, de már nagyon ritka; Lengyelországnak csak a legdélibb részén, a Kárpátokban fordul elő; Csehországban néhány állománya maradt, holott a 20. század közepén ezeknek az országoknak még nagyobb részén fordult elő. Skandináviából kipusztult, a Brit-szigeteken pedig soha nem is élt, pedig ott jelentős kiterjedésű bükkösök találhatók. Észak-Afrikából származó adatai tévesek, szíriai adata pedig valójában a törökországi Hatay tartományra vonatkozik.
A havasi cincér a természetvédelmi dokumentumokban
A havasi cincér Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 50 000 forint. Számos más európai országban is védett.
A havasi cincér szerepel az Élőhelyvédelmi Irányelv (Habitats Directive) II. mellékletén (közösségi jelentőségű állat- és növényfajok, amelyek megőrzéséhez különleges természetmegőrzési területek kijelölése szükséges) és IV. mellékletén (közösségi jelentőségű, szigorú védelmet igénylő állat- és növényfajok).
Szerepel a Berni Egyezmény (Convention on the Conservation of European Wildlife and Natural Habitats – Bern Convention) II. függelékében (fokozottan védett állatfajok).
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján a sebezhető („vulnerable”) kategóriába sorolják.
További sok érdekesség Merkl Ottótól, a Magyar Természettudományi Múzeum, Bogárgyűjteményének vezetőjétől:
