1962-ben a Peel P50, egy apró, együléses Nagy-Britanniából származó autó figyelemreméltóan kompakt kialakításával és lenyűgöző teljesítményével hívta fel magára a figyelmet. A mindössze 134 cm-es (53 hüvelyk) hosszúságával a mikroautó-mérnökség szimbólumává vált, egyedülálló megoldást kínálva a városi mobilitás számára egy olyan korszakban, amikor a hely és az üzemanyag-hatékonyság egyre fontosabbá vált. A 49 köbcentiméteres motorral hajtott Peel P50 akár 64 km/h (40 mph) sebesség elérésére is képes volt, így egy különleges, mégis funkcionális lehetőség a rövid városi utakra.
Kis mérete ellenére a Peel P50 meglepően jó képességű volt, háromkerekű konfigurációval és minimalista, sallangmentes kialakítással büszkélkedhet. Az autó egyszerű belső terében csak a sofőr fér el, az alapvető műszerfal és a kormányszerű kormányzás. Apró lábnyoma lehetővé tette, hogy könnyedén navigáljon a zsúfolt városi utcákon, és olyan helyeken is parkoljon, amelyek nem lennének képesek nagyobb járművek számára. A P50-et kezdetben megfizethető megoldásként árulták a hatékony közlekedési módot igénylő városlakók számára, alacsony üzemanyag-fogyasztása pedig vonzó választási lehetőséget kínált azok számára, akik az üzemeltetési költségeken szeretnének spórolni.
A Peel P50 népszerűsége rövid életű volt, és gyakran inkább az újdonsága miatt emlékeznek rá, mint a tömegpiaci sikerre. Az évek során azonban kultikus klasszikussá vált, amelyet az autórajongók és a gyűjtők kedveltek egyedi dizájnja és történelmi jelentősége miatt. Manapság a Peel P50-et a valaha készült egyik legkisebb autóként tartják számon, és a 20. század közepén az autógyártás kísérletező szellemének bizonyítéka.
