A károsultak elkeseredését megértve, egyes zöld szervezetek feltételezéseit megismerve, az Állami Erdészeti Szolgálat Egri Igazgatóságának szakemberei is megvizsgálták az esemény körülményeit.
Az árvízzel kapcsolatban az erdészeti hatóságnál a következő álláspont alakult ki.
Mátrakeresztes községre mintegy 3.000 ha-os vízgyűjtőterületről érkezett a csapadékvíz. A térségre 1 – 2 óra alatt közel 100 mm csapadék hullott a Mátraszentlászlón mért adatok szerint. A vízgyűjtőterületen az erdősültség 87 százalékos, ami 2600 ha erdőterületet jelent. Mátraszentlászló, Mátraszentistván, Mátraszentimre és Mátrakeresztes lakó, valamint mezőgazdasági hasznosítású területe 400 ha körül van.
A vízgyűjtőben az erdőterület 72 százalék állami, 28 százaléka pedig magán és közösségi tulajdonban van. A falu fölötti vízgyűjtő területen az utóbbi 5 évben 66,2 hektáron engedélyeztünk véghasználatot, amelyből 61,4 ha-on a fakitermelésre a természetes újulat megerősödése után került sor, és mindössze 4,8 ha-on kellett mesterséges erdősítést végezni, azt is azért, hogy a termőhelynek megfelelőbb erdőtársulást alakítsunk ki.
Az adatokból megállapítható, hogy az elmúlt öt évben véghasználattal a vízgyűjtőterület 2 százalékot érintették a gazdálkodók. Ezt a területet összehasonlítva az egyéb hasznosítású területek nagyságával, valamint a teljes vízgyűjtő területével megállapítható, hogy jelentős hatásuk nem lehetett az árhullám levonulására, annak ellenére, hogy egy lágyszárú vegetációval és facsemetékkel sűrűn fedett terület a víz lefolyását lényegesen jobban lassítja, mint egy aljnövényzet nélküli idős faállomány. A vízgyűjtő terület legmagasabb és egyben legtávolabbi pontja Piszkéstető, amely 945 m-en, 6,5 km-re helyezkedik el Mátrakeresztestől. A károsult község 561 méterrel lejjebb, 384 m tengerszint feletti magasságban terül el. Könnyen kiszámítható, hogy a 3.000 hektáros vízgyűjtő területre hullott 100 mm csapadék 3 millió m3 víztömeget jelent, amit az erdő is képtelen volt visszatartani, hiszen a talaj vízbefogadó képessége a télvégi 80 cm körüli hótakaró olvadása után már minimális volt, és a faállomány sem rendelkezett még lombozattal, valamint a lágyszárú növényzet sem fejlődött ki a területen, ami esetleg lassította volna a csapadék lefutását.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a Mátra vulkanikus eredete miatt a Bükk-hegységgel ellentétben nem rendelkezik víznyelőkkel, így a csapadék nagyobb része a felszínen fut le a völgyekbe. Tapasztalataink szerint azonban optimális erdőállapot mellett sem lehetett volna elkerülni az árvizet, hiszen 1999-ben a Börzsönyben okozott hasonló károkat a június végén két napos csendes eső után hirtelen lezúdult 110 mm-es csapadék, amit szintén nem tudtak visszatartani, a Csarna-völgy vízgyűjtőjében lévő erdők pedig a fokozottan védett területen véghasználati fakitermelés nem folyt.
Bízunk abban, hogy az általunk ismertetett adatok és információk hozzájárulnak az esemény körülményeinek tárgyilagos megítéléséhez.
Eger, 2005. április 22.
Kondor István igazgató
Állami Erdészeti Szolgálat Egri Igazgatósága
