Az Európai Unió a géntechnológia ügyében begombolkozott. Magára zárta az ajtót, hogy ez ügyben hozzá semmi be ne áramoljon. Ezt az elzárkózást – látszólag – a félelem, de sokkal inkább a tudatlanság, a homály gerjeszti.
Miközben a világ – az USA-tól Argentínáig, Kínától Afrikáig – fütyül a génmódosításból majdan, esetleg, netalán stb. bekövetkezhető dolgoktól, aközben az öreg kontinens nyíltan hallani sem akar az egész ügyről. Igaz közben transzgénikus brazil és amerikai szójával hizlalja azokat az állatokat (sertés, baromfi, szarvasmarha), amelyeket vagy maga fogyaszt el vagy exportálja. A génmódosítás (GM) körül keltett riadalom ép ésszel megmagyarázhatatlan. Minimális logikával, némi kémiai ismerettel ember nem tud kitalálni és mondani akkora szamárságokat, mint amit a laikusok nevében megszólalók ez ügyben tesznek. Mintha a kétszer kettő egyenlő négy csak azért nem volna igaz, mert azt az analfabéták nem hiszik el, nem szavazzák meg. Hasonló a helyzet a génmódosítás ügyében is.
Nemzetközi “nagyágyúk”
Március 7-én az MTA-n megtartott géntechnológiai vitafórum jó alkalomnak kínálkozott a kristálytiszta nézetek propagálására. Az okosan megválasztott cím – Növényi géntechnológia a környezetbarát mezőgazdaság szolgálatában mágnesként vonzotta a szakma iránt érdeklődőket. Az MTA Agrárosztályok Biotechnológiai Bizottsága és a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület szervezésében pedig a szakma elismert hazai és külföldi “nagyágyúi” álltak a mikrofon elé. A levezető elnök Venetiáner Pál, a géntechnológiai eljárásokat véleményező bizottság elnöke egyszerre garantálta a higgadt hangvételt, a program pontos megtartását. A felkért előadók pedig a következők voltak: Balázs Ervin igazgató (Mezőgazdasági Biotechnológiai Központ, Gödöllő), témája A géntechnológia és a biológiai szemléletű környezetvédelem; Howard V. Davies (Scottish Crop Research Institute, Dundee, Skócia), témája: A genetikailag módosított organizmusokkal (GMO) kapcsolatos távlati elképzelések az Európai Unióban; Bedő Zoltán igazgató (MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet, Martonvásár), témája: A géntechnológia és a növénynemesítés házassága; Dudits Dénes főigazgató (MTA Szegedi Biológiai Központ, Szeged), témája: A funkcionális genomika által kínált új perspektívák; Graham J. Brookes igazgató (Brookes West, Kent, Anglia), témája: Törekvések az EU-ban: néhány gazdasági következmény; Makay György (Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetsége, főtitkár), témája: A GM-termékek felhasználásának gondjai a takarmányiparban és a kereskedelemben. A kellően megalapozott, érthető és világos előadásokat külön-külön, éppen a helyhiány miatt nehéz lenne pontosan összefoglalni. Tudom, nem valami tudományos mérce, de magamnak valamennyiőjük expozéja után megjegyzésként odaírtam: ezt jó volna legalább még egyszer lakár többször is) meghallgatni. Lelkiismeret-furdalást érzek, hogy eme kiváló koponyák előadásait nem kísérhette figyelemmel, akár az egész ország közvéleménye is. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy a tudomány-a józan ész-érveit elfogadni hajlandók zöme pillanatok alatt belátná: a génmódosítás, a transzgénikusság nem az ördög találmánya. Az egyszerű növénynemesítéstől annyiban különbözik csupán, hogy itt nem a vakszerencsére bízzák a számunkra kívánatos tulajdonságok kialakulását, hanem tudatosan, a szó szoros értelmében nyitott szemmel cselekszenek.
Alvó kontinens
Úgy látszik, a GMO-t ma Európa nehezen fogadja be. Az okok között sok mindent fel lehet sorolni, de kétlem, hogy a tudatlanságból fakadó vélt félelem kerülhetne az első helyre. Ha ugyanis kicsit visszatekintünk, látjuk, hogy annak idején az öreg kontinens ebben a témában “elaludt”, legalább 6-7 éves fáziskéséssel követte a világot. Amikor pedig a korábban inkább csak feltételezett eredmények nyilvánvalóvá váltak, durcás kisgyerek módjára megharagudott. Vélelmezhető az elzárkózás okai között, hogy akik viszont először kerültek a transzgénikusság birtokába, hirtelen olyan mohókká váltak (jogi, szabadalmi kérdések), ami sündisznóállásba kényszerítette a lemaradókat. Legkevésbé azzal a nézettel tudok azonosulni, hogy a növényi géntechnológia és transzgénikusság a rezisztencia, a tolerancia területén elért eredményeivel feleslegessé teszik a növényvédő szer gyártók termékeit. (Sőt, ezek a cégek fektetnek be csak igazán a GM-be, gondolva a környezetre, és saját maguk jövőjére.) A tudományos előadások mellett szólni kell még két előadásról. Pádár Kata kereskedelmi igazgató (D&T Marketing és Tanácsadó Iroda, Budapest), az általuk elkészített közvéleménykutatás eredményeit ismertette a géntechnológia magyarországi fogadtatásáról. Ami meglepő, a hazai közvélemény korántsem annyira elutasító, mint sokan gondolják. Általában szeretnének az emberek több, korrekt (előnyök, hátrányok), megbízható tájékoztatást kapni.
Merre mászik a rák?
Szerepelt a vitafórumon egy előadás (Móra Veronika, Ökotárs Alapítvány képviselője, Budapest), amelyik az “Összefér-e a növényi géntechnológia a környezetbarát mezőgazdasággal?” címet viselte. A legvisszafogottabb vélemény szerint ez csupán arra volt jó, hogy a tudomány embereit ráébressze: nem elég világraszóló sikert elérni, azt el is kell tudni hitetni az egyszerű emberekkel. Már azokkal, akik erre hajlandóak, akiket a tények zavarhatnak is. Hiába bizonygatta ugyanis Bedő Zoltán: a legutóbbi budapesti búza világkonferencián is minden a minőség, az ellenállóság, a tolerancia stb. körül forgott (a több termést ki sem ejtették a szájukon) az Ökotárs képviselője néhány perc múlva úgy “emlékezett”, hogy a GM a mennyiségi szemléletet szolgálja. Sajnos, a hangzatos címek mögé bújva, sokan hallgatnak rájuk, elhiszik a semmivel alá nem támasztott baljóslataikat. Ezt ma bárki megteheti, minden következmény nélkül. Hadd emlékeztessek rá: annak idején Bell találmányáról, a telefonról “bizonyították be”, hogy semmi haszna. Vagy ki tud arról, hogy a romantikus angol költő Selley felesége 1813-ban Alessandró Voltáról, az elektromosság igába fogójáról, magáról az elektromosságról milyen elítélő regényt írt. Svájc démona a címe. Napjaink Madame Selley-jei úgy tesznek, mint a rák, amelyik rászól az útjába kerülő kavicsra: állj félre, ne akadályozd a haladást! Csakhogy, a rák hátrafelé mászik.
2002.03.20.
AVAR LÁSZLÓ
