A bevétel mindenekelőtt!
A budaörsi ISG hadiipari üzemet álcázásból erdő vette körül. A gyár tönkrement, 55 hektáros területét áruba bocsátották. Az önkormányzati képviselők 1995-ben úgy döntöttek, hogy tekintet nélkül a tájvédelmi körzettel határos erdőre, meghagyják a terület ipari besorolását, Ezzel megpecsételték a sorsát.
Ellenzéki vélemény szerint a képviselőtestület inkább egy ingatlanügynökség igazgatóságára hasonlít, mintsem önkormányzatra. Az új befektető ipari parkot kíván az erdő helyén létrehozni, a rendezési tervben mindössze 30 százalékos zöldfelületi arányt írtak elő a számára, vagyis az erdő 70 százalékát ki fogják vágni. Az első 729 (más vélemények szerint 1500) darab fél évszázados fa kivágása után a főépítész asszony mérsékelni próbálta a pusztítást. Talán megkésve, talán szerencsétlenül nyúlt a kérdéshez, mindenesetre az indulatok elszabadultak, a főépítész asszonynak végül távoznia kellett állásából. Tíz éven belül ő volt a nyolcadik.
A festői, mészkősziklás dombok alatt fekvő Budaörsre az idősek, mint egy meghitt, csöndes, falusias településre emlékeznek, ahol svábok élnek, és ahonnan kirándulóutak vezetnek a budai hegyekbe. Erről már csak múltidőben lehet szólni. Budaörs ma a kívülállót egy zajos, poros raktárvárosra emlékezteti a maga “szocreál” lakótelepével, “kapreál” businesscentereivel és bevásárlóközpontjaival. Fogyasztásisten bádogtemplomaiba úgy özönlik az autózó nép Budapestről, akár muslicák a cefrére. A színes pléhdobozok közt ezernyi autó nyüzsög, bolyonganak a szervízutak labirintusában, új hidakon át jutnak ki az autópályára, vagy körforgalmi kereszteződéseken át a kisvárosba. A kertes házak előtt teherautók kavarják fel a port, a kis házak fölé üvegfalú irodaházak magasodnak, amelyek elől őrző-védők zavarják el a bámészkodókat. Ezt a folyamatot a városvezetők fejlődésnek nevezik, mások cifra nyomorúságnak. A budaörsi önkormányzat ellenzéki képviselője, Wolf Gábor (MIÉP) szerint Budaörs nem az lett, aminek Isten teremtette. A festői tájban kis ékszerdoboz lehetett volna, de ehelyett bűzös szivardobozzá lett, jóllehet aranyozott felirattal. Szerinte nincsen olyan helyi lakos, akinek ne volna baja a városban zajló folyamatokkal, igaz teszi hozzá , nem is nekik lett kitalálva a város, hanem a multinacionális vállalatoknak. Itt minden önkormányzati döntés a gazdasági szereplők érdekében hozatik meg, a lakosság csak morzsákat kap (csatorna, gáz, ilyen-olyan minőségű utak). A multi cégek eleinte csak az autópálya mentén telepedtek meg, ma azonban már a lakóövezetek felfalásánál tartanak. Tájba nem illő irodaházakat építenek a kertes házak közé, valamint a lakótelep szélére. Ezekbe az irodaházakba naponta több száz autó hordja az üzletembereket a fővárosból, akik délután megint autóikba szállnak. Wolf Gábor szerint a városvezetés szemléletével van a baj. Szólamok szintjén a város érdekében üzletelnek az ingatlanokkal, valójában ez már öncélúvá vált, szóba sem jön a lakossági érdek.
Minden beruházás a gépjárműforgalom serkentésével jár, a tervszerűtlen városfejlesztés a beruházók ötletei szerint alakul. Az 1995-ös Általános Rendezési Tervbe foglalt valamennyi kijelölt zöldterületen ma már beruházások vannak, 45 százalékos beépíthetőségi lehetőséggel és nem sikerült elérni, hogy több, mint 20-30 százalékos zöldterületi kötelezettségük legyen. Kizárólag az árbevétel a fontos: a város vezetői azt nevezik fejlődésnek, hogy az emberi léptékű falusias környezet átalakul raktárvárossá. Idén a tétényi fennsíkot bocsátják áruba, de már az autópálya másik oldalán lévő szilvás felvásárlását is elkezdték, előkészítve egy újabb tranzakciót.
A város jegyzője, dr. Dudás Péter egyáltalán nem így értékeli a helyzetet. Emlékeztet rá, hogy Budaörs ma az ország egyik legjobb gazdasági és szociális mutatókkal rendelkező települése. Országosan itt a legmagasabb az egy főre jutó autók száma (minden harmadik lakosra jut egy autó), ami eléri a nyugat-európai szintet és jól jellemzi az életszínvonal alakulását.
A várost a rendszerváltás idején minden rossz jellemezte, ami csak lehetséges egy agglomerációs településen. Csatornázatlanság, burkolatlan utak, ingázó lakosság, magas munkanélküliség és az autópálya közelsége is inkább csak gondot okozott, mintsem előnnyel járt volna. Budaörs ma élő, nyüzsgő várossá vált, jelentős adóbevételekkel, teljes foglalkoztatással, amely fokozatosan behozza az infrastrukturális lemaradását. A város adóbevétele megnőtt, éves költségvetése jelenleg eléri az 5,3 milliárd forintot. Ugyanakkor vitathatatlanul rontja Budaörs helyzetét, hogy ebből a bevételből a legújabb kormányintézkedések hatására az állam elvon mintegy 700 millió forintot, amit méltánytalannak tart.
Ipar az erdőben
“A Budaörsi Ipari és Technológiai Park (BITEP) Magyarországon elsőként kínál zöldövezetben ipari parki befektetési lehetőséget. A terület a Csiki-hegyek lábánál panorámás zöldövezeti környezetben helyezkedik el” hirdetik a Budaörsi Ingatlanfejlesztő és Szolgálatató Centrum Kft. (ISC) reklámanyagában. A kérdés az, hogy vajon valóban eszményi helyszín-e az ipari csarnokok, irodák, utak és autóparkolók számára egy kivágott erdő helye, még akkor is, ha a területnek van ipari múltja?
A beruházó számára mindenképpen. A városon kívül eső, egyfelől a Budakeszi felé futó Gyár utcával, másrészt a régi 1-es úttal közrefogott 55 hektáros területről néhány perc alatt el lehet jutni az M1-M7-es autópályára. Budaörs ahogy az ISC reklámanyagában is olvasható “alacsonyan megállapított iparűzési adójáról vált ismertté”, illetve hogy “a BITEP-be települő válalkozások számára a hatósági engedélyek kiadásának gyorsított ügyintézésével segíti az Ipari Park működését”. A tartósan a budapesti szint alatt tartott iparűzési adó (1,7 %) és egyéb adókedvezmények, a jó közúti kapcsolatok, valamint Budapest közelsége együtt ideális befektetési területté tette Budaörsöt. Az elmúlt tíz év során ide települt a BAT, a Pannon GSM, a Kaiser Kraft, a Tschibo és a MATÁV, továbbá bevásárlóközpontjaival a Metro, az IKEA, az Auchan és a Tesco is. Mindez mint fogalmaz a reklám Budaörsöt az “agglomerációs fejlődés mintavárosává” tette. E logika szerint az urbanizálódást fejlődésként kell értékelnünk.
Titkos üzem volt
Az ötvenes években telepítették a szóban forgó területre az Ipari Szerelvény és Gépgyárat (ISG), azelőtt a terület szántó volt. A gyárról még a budaörsiek sem tudhattak sokat, akkora volt a titkolózás körülötte. Hivatalosan armatúrákat (vízgépészeti alkatrészeket) gyártottak, de ez csak álca volt, a fő profilt a hadiipari termelés jelentette. De hogy pontosan mit gyártottak, arról senki sem tudott felvilágosítást adni, csak egy valakinek voltak bizonytalan értesülései különféle kovácsolt ágyúalkatrészekről. Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy stratégiailag igen fontos üzemnek számíthatott. Az üzemcsarnokokat földalatti folyosók kötik össze egymással a titkos anyagszállítás céljából. A terület saját kúttal, víztisztítóval, szennyvíztisztító teleppel és áramellátó rendszerrel volt felszerelve, és ami a mi szempontunkból a legfontosabb, hogy az egész területet beerdősítették. A ISG erdejét elméletileg a Pilisi Parkerdőgazdaság, illetve jogelődje kezelte, de feltehető, hogy az erdészeknek sem volt szabad bejárásuk a gyár területére, legalábbis az erdőtársaság ide vonatkozó szakvéleményéből erre lehet következtetni.
A Bakon Gábor erdészetvezető kézjegyével hitelesített szakvélemény szerint az erdőállomány kora 70 év körülire tehető. A gondozatlanság miatt a cser és tölgyfák túl sűrűn nőttek, lombozatuk felnyurgult, a lombkoronájuk gyenge, kisméretű, sok fa fagyléces és gombával fertőzött. Mivel a fák meghatározó része belül korhad, tíz éven belül kiszáradásuk várható, ezért az erdő felújítása szükséges sarjaztatással, vagy csemeték telepítésével.
A tönkrement ISG-t területével együtt igyekezett privatizálni az ÁPV Rt. a ’90-es évek elejétől. A négyszeri sikertelen eladási kísérlet után 1997-ben az “X” Iparcikkölcsönző és Ingatlanhasznosító Rt. és a Resonátor Kft. által létrehozott konzorcium vehette meg a terület nagyobbik részét, majd 1999 decemberében a maradékot is, az ISG egykori leányvállalatának, a szintén tönrement Porkorit Rt.-nek a felszámolójától. Amint azt az ISC fejlesztési vezetőjétől, Polgárné Májer Ildikótól megtudtuk, igen lepusztult ipartelepet vettek át. A talaj kátrányszennyezésének az elhárítására eddig 40 milliót költöttek, és milliárdos nagyságrendű további beruházások szükségesek ahhoz, hogy a céljaik megvalósuljanak. A kidolgozott üzleti terv szerint az egész ipari parki területet felosztották különböző 300-3000 négyzetméteres telkekre, amelyek belső utak mentén sorakoznak. A meglevő épületeket felújítás után bérbe, vagy eladják, a többi területet pedig az igények szerint népesítik be: ha kell építenek és bérbeadnak üzemcsarnokot, ha igénylik, eladják az összközműves telket, és az új tulajdonos építkezik rá. Hangsúlyozottan hazai kis- és középvállalkozások számára kínálják az ingatlanokat és okvetlenül olyan cégeket várnak, amelyek nem okoznak környezetszennyezést. Példaként említi, hogy sikerült eltávolítaniuk a területről egy korábban idekerült autóbontót, hogy ne rontsa az összképet. Az értékesítés előfeltétele a közlekedőutak és közművek kiépítése mondja az üzletasszony.
Favágás és levélpárbaj
A Pilisi Parkerdőgazdaság szakvéleménye birtokában az ISC 2000 júniusában kért engedélyt az egyik belső közlekedőút kiépítése érdekében 509, 30 centis törzsátmérőnél nagyobb fa kivágására. Július 9-én dr. Dudás Péter jegyző távollétében helyettese (a főépítész asszony javaslatára) elutasította a kérelmet azzal a kéréssel, hogy részletesebb fakivágási és visszapótlási tervet nyújtsanak be. Két nappal később aztán a jegyző megbízásából Bartha Tamás osztályvezető felüljegyezve a határozatot, engedélyezte az erdőirtást. Levelében külön feltételekről nincs szó, csak egy egyeztetésen elhangzottakra vonatkozó utalásról. Augusztus 21-én újabb fakivágási engedélykérelem érkezett az ISC-től, amelyben kérik, hogy a fapótlási kötelezettséget határozza meg az önkormányzat, de ezzel egyidőben el is kezdték a fairtást, szemlátomást jóval több fát vágva ki a szükségesnél.
Harmincegyedikén érkezett a válasz, amelyben emlékeztetik az ISC-t arra, hogy csak szakaszosan és folyamatos ellenőrzés mellett tudnák engedélyezni a favágást, ennek ellenére a helyszíni szemle megállapította, hogy engedély nélkül, egy ütemben mintegy 1000 fát kivágtak. Szeptember 26-án újabb levelet küldött a jegyző az ISC-nek, azzal, hogy engedélyezi 130 (!) fa kivágását. A levelezési történet végére egy megállapodás tesz pontot. A szerződő felek, azaz a Polgármesteri Hivatal és az ISC megállapítják, hogy sokkal több fát kell kivágni annál, mint ami helyben visszapótolható. Az ISC 727 fa kivágását ismeri el, amiből 276 darab visszapótlására tesz ígéretet, a maradék 451 fa kétszeresét, azaz 902 fát köteles a város területén, meghatározott helyeken elültetni, vagy minden fáért 6 ezer forintot kifizetni.
Az ISC ez utóbbit választotta. Eddig 451 fa 2,7 milliós árát fizette ki (a maradék 451 fa árával valamiért máig adós maradt).
Polgárné Májer Ildikó elmondta lapunknak, hogy az erdőirtás ellentételezéseként a 2,7 milliós összeg átadásán felül az erdészeti hatóság utasítására Budaörs belterületén 6,5 hektár helyett 13 hektár új erdőt telepítettek, továbbá 20 hektár erdőt Bugyi község mellé. Azért oda, mert Budakeszi környékén már nem volt ekkora egységes terület erdő számára.
A zűrös levélváltási ügy mögött az a hatásköri vita állt, ami szerint a főépítész igyekezett ellenőrzése alá vonni az ipari parkban folyó favágási munkálatokat, a jegyző viszont ebben illetéktelennek találta őt. Megkerestük Miklós Mária volt főépítész asszonyt is, akit mélyen elkeserítette a fairtás látványa. Mint mondja, a helyszíni szemléje során az a benyomása támadt, hogy a fák a Pilisi Parkerdőgazdaság szakvéleményével ellentétben messze nincsenek olyan rossz állapotban, mint ahogy azt állítják, ráadásul korábbi, XII. kerületi főépítészi tapasztalatai alapján is úgy találta, nem biztos, hogy a parkerdőgazdaság elfogulatlan szakvéleményt adott. Ezért megbízott egy független erdészeti szakértőt, Dr. Koleszár Lajos főtanácsost, aki szerint az erdő tervszerű felújítása lehetséges volna, és erre ajánl is különböző módozatokat. Felhívja a figyelmet arra, hogy hiába kisebb a lombtömege a kivágott fáknak a normálisnál, még így is sokkal több, mint a pótlásként elültetendő csemetéké.
Dr. Koleszár szerint egy erdő “működőképes” marad, ha a rajta keresztülvezető út nem szélesebb 8 méternél emlékszik vissza Miklós Mária, aki eredetileg 4 méter széles utakat javasolt. Ebben az esetben még összeérhetnek a lombkoronák, még átjárnak a rovarok. Az ISC azonban 24 méteres sávot vágatott az erdőben. Ráadásul azonnal kiszedték és elszállították a tönköket és a fahasábokat, nehogy kiderüljön: nem is igaz a fák belső korhadásának a meséje. Szerinte a fák betegségére való hivatkozás kizárólag azt a célt szolgálja, hogy szabadon irthassák ki az erdőt, mint értéktelent, a parkerdőgazdasági szakvélemény pedig valótlant állít, mert az erdő a megfelelő erdőgazdasági módszerekkel felújítható lenne, például szálaló vágással, hogy a sarjak szabadon nőhessenek.
Az ISC a fákat nem gallyaztatta le, ezért az irtás mentén azok dőlni fognak, ami újabb vágásra ad majd okot. Az eltelt év során egyetlen fát sem ültettek, kizárólag a gátlástalan haszonszerzés a céljuk mondja. Véleménye szerint hatalmas hibát követett el az önkormányzat akkor, amikor a terület ipari hasznosítása mellett döntött, ezzel halálra ítélve az erdőt, igaz, még nincs veszve minden. Ha nem is lehetséges átminősíteni erdővé a területet, legalább a részletes rendezési terveket módosíthatnák, például a 30 százaléknál nagyobb zöldfelületi arány meghatározásával, illetve a majdani objektumok közötti széles zöldfolyosók meghagyatásával. Ezt azért tartja fontosnak, mert a gátlástalan üzleti világ, a rövidlátó önkormányzatok segítségével már amúgy is helyrehozhatatlan károkat okozott a budai erdőkben, a főváros “tüdejében”, ezért mindent, amit lehet, menteni kell.
Csakhogy ebbe már Miklós Máriának nincsen beleszólása, mert nemrégiben “közös megegyezéssel” távoznia kellett. A felmondást közvetlenül egy folyosói eset előzte meg. A főépítész asszony a polgármesternek kijelentette, hogy “ezek a szemétládák” úgysem fogják kifizetni a fákat, az ISC fejlesztési vezetője pedig véletlenül fültanúja volt a mondatnak, magára vette és becsületsértési pert akart miatta indíttatni.
Az elmérgesedett személyes viszonytól függetlenül, Miklós Mária szerint Májer Ildikó valótlant állít, amikor azt mondja, hogy Budakeszi belterületén 13 hektár erdőt telepített, mivel ez fizikai képtelenség volna, hiszen nincs is ekkora szabad terület a város belterületén.
Budaörs állatorvosi ló. Az alulfinanszírozott önkormányzatok természetes válasza a bevételhiányra, hogy üzletel, amivel csak tud. Budaörs földrajzi helyzetéből adódóan ki tudja használni a lehetőséget, élen jár a beruházók csábításában, letelepítésében, a bevétel növelésében. A városvezetés elsősorban ebben a dimenzióban gondolkodik. E nyereség mellett azonban elveszít Budaörs valamit, ami nem mérhető pénzben: a vidékies nyugalmat, az egészséges életfeltételeket, a csendes utcákat, a tiszta levegőt.
Magyar Demokrata 2001/22.sz.
