Zűrök a regionális hulladéklerakók körül
Versenytárgyaláson kellene dönteni az uniós támogatásból építendõ Pest és Nógrád megyei regionális hulladéktelep üzemeltetésérõl, de az önkormányzati társulás titokban már odaadta ezt a jogot valakinek. Ráadásul a lakosság ellenállása miatt a szeméttelep helye sincs meg.
Nehézkesen indul a 99 Pest és Nógrád megyei település ellátására kitalált szemétprogram. A Püspökszilágyra tervezett regionális lerakó kijelölését tavaly májusban a helyi referendumon 428:34 arányban leszavazták, a múlt kedden pedig a Püspökszilágy helyett „beugrott” Szõd képviselõ-testülete volt kénytelen kiírni az ügydöntõ helyi népszavazást, miután egy januári lakossági fórumon érzékelte a felforrósodott hangulatot. A Szõdi Faluvédõk Baráti Köre nehezményezte, hogy a tavaly december 18-ai közmeghallgatáson részt vett 170 lakos közül 105-nek a helyeslõ véleménye alapján Hertel László polgármester azt állította: a több mint 3 ezer fõs település támogatja a beruházást.
Brüsszel elõl eltitkolták a vitákat, pedig a püspökszilágyi voksolás eredménye már négy nappal az Európai Unió (EU) elõcsatlakozási alapjához (ISPA) beadott kérelem elõtt ismert volt. A környezetvédelmi tárca nemzetközi támogatásokért felelõs fõosztálya a helyi népszavazást figyelmen kívül hagyva késõ õszig küldözgette az Európai Bizottság által a püspökszilágyi helyszínnel kapcsolatban kért pótlólagos információkat. A 12,3 millió eurós (3 milliárd forintos) támogatást az EU tavaly novemberben oda is ítélte, az összeg lehívásának azonban több akadálya van. Egyrészt az, hogy a pályázatban szereplõ 99 helyett egyelõre csupán 17 tagú a beruházáshoz szükséges önkormányzati társulás, másrészt az, hogy a még mindig bizonytalan helyszínû szemétlerakó nélkül a program nem mûködik. Az eredetileg kiszemelt püspökszilágyi Szóri-völgyi telepre a népszavazástól függetlenül – a völgy természeti értékei és a közeli patak miatt a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatósága sem adta jóváhagyását. Az ingatlant egyébként Erdõs Rudolf elõzõ polgármester ajánlotta fel az önkormányzati társulásnak regionális lerakó céljára, aki – fiával együtt – a 27,6 hektáros telek nagy részének a tulajdonosa.
A helyszín kiválasztásának egyik fõ szempontja – a többi regionális hulladékkezelõ beruházásához hasonlóan – a fogadókészség: ha az érintett települések egyike vállalja a többiek szemetének elhelyezését, némi kompenzációra tarthat igényt. Püspökszilágy esetében ilyen ellenszolgáltatásról nem voltak információi a lakosságnak. Az ingatlan vételárát megelõlegezte volna a kommunális hulladék kezelésével foglalkozó ASA Magyarország Kft. – az ISPA-program csak önkormányzati tulajdonú lerakó építését támogatja -, ennek fejében viszont az osztrák érdekeltségû hulladékos cég húsz évre, tízéves hosszabbítási lehetõséggel megkapta volna az önkormányzati társulástól a leendõ telephely üzemeltetési jogát (ezt a legfeljebb 150 millió forintos vételárat a kft késõbb beszámította volna az üzemeltetésért fizetett bérleti díjba). Így ez a megállapodás inkább az ASA, mintsem a lakosság érdekét szolgálta.
Ennek fejében az ASA más pénzügyi elõnyöket is kilátásba helyezett: az EU-támogatáshoz szükséges legalább 10 százalékos önkormányzati önrészt az arra igényt tartó településeknek szintén megelõlegezte volna, a földterület mûvelésbõl való kivonásának költségeire pedig kedvezményes kamatú kölcsönt ajánlott. Egyúttal viszont rögzítette a hulladékbefogadás díját – tavalyi áron tonnánként 4350 forinton -, amitõl a következõ harminc évben csak az infláció mértékében lehet eltérni. A bökkenõ csak az, hogy errõl az egyezségrõl a társuláson kívül maradt, de a pályázat sikere érdekében a régióba bevonni szándékozott önkormányzatok legtöbbje nem is tud, s azt Brüsszellel sem közölték.
Versenytárgyaláson választják ki a lerakó üzemeltetõjét – áll az ISPA-pályázatban -, noha a dokumentum kiküldésekor, azaz tavaly május 31-én a fentiek szerint pontosan az ellenkezõjében egyezett meg az ASA az akkor még csak kilenctagú, 13 500 lakost képviselõ települési társulással. Pontosabban elsõ lépésben a társulás és az ASA 51-49 százalékos tulajdoni hányaddal közös vállalkozást alapított Börzsöny-Cserhát Kft. (BCS) néven, majd az ASA említett vállalásait és kötelezettségét erre a kft-re testálták. A késõbb felvettekkel, illetve a belépésre invitált településekkel azonban ezt a szerzõdéses konstrukciót nem ismertették a társulás vezetõi. „Nem láttam, csak hallomásból tudok a megállapodásról. Szerintem pályáztatni kell a leendõ lerakó üzemeltetõjét, s elképzelhetõnek tartom, hogy az önkormányzati önrész átvállalása is az elbírálás szempontja legyen” – indokolta városa távolmaradását a társulástól Bóth János, Vác polgármestere.
A társulás inkább diktátum, semmint egyenrangú felek szerzõdése – toldotta meg véleményét a polgármester. A 35 ezres város egyébként a holland tulajdonban levõ Otto Magyarország Környezetvédelmi Kft.-vel viteti el szemetét a Szõd és Csörög határában levõ regionális lerakóba. A mintegy húsz éve kialakított, 28 település több mint 100 ezer lakosának a hulladékát befogadó szeméttelep a mai normáknak már nem felel meg, bõvíteni és korszerûsíteni Csörög házainak közelsége miatt nem lehet, így Vácnak és a többi érintett önkormányzatnak érdeke, hogy új lerakó épüljön. Az viszont kérdéses, valóban egy monstre, két megyére is kiterjedõ, több mint 300 ezer ember szemetét befogadó lerakóra van-e szükség. „Kisebb, a környéket kiszolgáló szeméttelepet jobban elfogadnak az érintettek is” – érvel Pesti Klára, Galgamácsa polgármestere. Az országos hulladékgazdálkodási terv szerint viszont 300 ezer fõre már égetõmû is dukál, amihez a társulás korábbi vezetése egyszer már elvi hozzájárulását is adta, a mostani népszavazáson viszont errõl nem lesz szó.
Tény, hogy az értéktelennek mondott, telepített erdõvel körülvett szõdi helyszín az elõzetes tanulmányok szerint megfelelõnek látszik, de az a szomszédos Göd polgármestere, Sándor István szerint akadályozza fejlesztési terveiket. Hertel László viszont azt állítja: a leendõ telep nemhogy taszítja, hanem a 2-es autóútról építendõ új leágazás révén kifejezetten vonzaná a befektetõket.
Különös, hogy a pályázat szerint egyes településekrõl 50 kilométernél is többet utazna a szemét, sõt a Duna jobb partjáról és a Szentendrei-szigetrõl kompon vinnék át a Dunán a kukásautókat. Igaz, jelenleg ez a 15 település négy kivétellel a Rumpold Bicske Kft. szintén meglehetõsen távoli bicskei lerakóját veszi igénybe. Nehezen érthetõ, miért nem használják ki a tervezett régió határán készen álló, korszerû és szükség esetén bõvíthetõ lerakókat: az Ereco Kft. által üzemeltetett csömöri, az önkormányzati tulajdonú nógrádmarcali, illetve a kisebb turai telepet. „Nem egészen egyértelmû, milyen stratégia alapján választották ki, hogy mely települések vegyenek részt a projektben, s hogy miként oldják meg a kimaradók a szolgáltatást” firtatta tavaly az ISPA-pályázatot elbíráló EU-bizottság. Erre ma sem könnyû a válasz, sõt immár az is bizonytalan, melyik önkormányzat tekinthetõ a társulás gesztorának: a Pest megyei közigazgatási hivatal szerint Galgamácsa, a települést azonban – talán mert polgármestere megszellõztette az ASA-val kötött háttérmegállapodást – január elején kizárták.
Ha a sorozatos malõrök miatt a Pest és Nógrád megyei hulladékos beruházás eredetileg tervezett formájában mégsem lenne megvalósítható, elveszhet az ISPAtámogatások erre szánt része. A további pénzek folyósításának azonban – némi presztízsveszteség árán – nem lenne akadálya. „A Magyarország számára 2000-tõl 2006-ig környezetvédelmi célra rendelkezésre álló 308 millió eurós keretbõl 2002 végéig több mint 220 milliót már odaítélt az unió, a maradékra pedig bõven van elõkészített javaslatunk” – mondta Schmuck Erzsébet, a környezetvédelmi tárca tavaly nyáron kinevezett helyettes államtitkára. Az idén például a 178 települést összefogni szándékozó észak-balatoni régió (lásd táblázatunkat) 13 millió eurós támogatást igénylõ pályázatát készül benyújtani a szakminisztérium. A beruházási terv már tavaly készen volt, de Ajka és Veszprém vitája miatt el kellett halasztani a kérelmet, Ajka városa ugyanis olyan nagy igényeket támasztott a lerakó engedélyezéséért cserébe, hogy az érintett önkormányzatok inkább Veszprém mellett döntöttek. Más kérdés, hogy néhány hónapja bizonytalanná vált a Szolnok térségi régiónak még 2000-ben szánt pénzek sorsa: a beruházási programhoz tartozó hulladékgyûjtõ udvarok egyikének kijelölése ellen ugyanis élénk helyi tiltakozás bontakozott ki. Brüsszel viszont a hulladékprogramok kulcselemének tartja a lakosság egyetértését és ráhangolását a korszerû hulladékkezelésre, ami a beruházások átláthatóbb elõkészítését igényli.
Szabó Gábor
HVG>>>>
2003.01.23.
