Igazi nemzeti együttműködés van kibontakozóban Pécsett, ahol a DK, az LMP, a Jobbik és jobboldali érzelmű civilek fogtak össze a nagyvárostól alig tíz kilométerre tervezett atomtemető ellen. A bodai létesítmény megvalósulása esetén igazi hungarikum lenne: sehol a világon nem tesznek magas aktivitású atomhulladékot százezres nagyváros szomszédságába.
Déjà vu érzésük lehetett a minap azoknak, akik ott voltak a tervezett bodai atomtemetőről szóló fórumon a pécsi Civil Közösségek Házában, és látták a mindenre elszánt 50-60 érdeklődőt. Szűk tíz évvel ezelőtt épp így indult a város külterületére tervezett NATO-lokátor elleni tiltakozás, ami másfél éven belül helyi népszavazáshoz, majd alig négy év múlva az addig teljhatalmú baloldali városvezetés összeomlásához és az egykor legnépszerűbb szocialista politikus, Szili Katalin kétharmados vereségéhez vezetett.
A tét most összehasonlíthatatlanul nagyobb: 1600 milliárd forintról és a térség sorsát minimum évezredekre meghatározó ügyről van szó.
Itt nincs végső megoldás
Bár a bodai atomtemető ügye most óhatatlanul összekeveredik a paksi bővítéssel, ez a történet jóval régebben indult. Az Antall-kormány a rendszerváltás után szembesült azzal, hogy a Szovjetunió nem hajlandó átvenni a kiégett, ám még így is nagy aktivitású fűtőelemeket, ezért Paks közelében kellett létrehozni egy átmeneti tárolót – idézte fel a fórumon tartott előadásában Kóbor József, a Lehet Más a Politika szakpolitikusa, egyben a Pécsi Tudományegyetem sugárvédelmi felelőse.
Onkalo atomtemető Fotó: Posiva Oy / Jussi Partanen 
A szó szerinti és átvitt értelemben is forró hulladék tárolására létrehozott létesítmény 50 évig képes kielégíteni az igényeket, ám egyrészt ebből már eltelt 20, másrészt a felszín feletti megoldás nem túl optimális biztonsági szempontból. Kóbor József érzékletes példája szerint egy kiégett fűtőelem még 100 évvel a leselejtezése után is olyan sugárzást bocsát ki, ami egyméteres közelségben egy óra alatt halálos sugárbetegséget okoz, és ezt a szintet a fűtőelem még jó ideig tartani tudja. Egy végleges tárolónak így nyilvánvalóan nem csupán évszázadokra, hanem évezredekre kell helytállnia. Kóbor szerint az emberi léptékkel felfoghatatlan időintervallum miatt nincs is biztosan végleges megoldás.
A rejtekhely sem biztos
Ahhoz, hogy egy tárolót legalább jelenlegi tudásunk alapján biztosnak lehessen nyilvánítani, rengeteg paramétert kell figyelembe venni a talaj összetételétől kezdve a geológiai aktivitásig – nem szerencsés például olyan helyen magas sugárzású anyagot tárolni, ahol egy földrengés összedönthetné a létesítményt. A másik kritikus faktor a társadalmi hatás: valamiért kevesen szeretnek atomhulladék közelében élni, még ha az mélyen a felszín alatt található is. Jelen tudásunk szerint véglegesnek mondható atomhulladék-tároló építésében a finnek járnak legelöl, de még ott sem készültek el. Az első szállítmányokat egy évtizeden belül fogadó, Onkalo (finnül Rejtekhely) névre hallgató létesítmény az ország északi, ritkán lakott részén található, a legközelebbi nagyváros, Oulu 83 kilométerre fekszik innen, a 22 ezres Kemi pedig 32 kilométerre. A 145 ezres Pécs központja 18 kilométerre található Bodától, nyugati pereme viszont alig tízre, légvonalban pedig még kisebb a távolság. Jól jelzi, hogy a finneknél alkalmazott technológia is mennyire gyerekcipőben jár, hogy egy svéd kutatócsoport 2012-ben kimutatta: a tervezett tárolási eljárás jóval kevésbé tartós, mint azt az építő cég állította.
Folytatás a hvg.hu-n: Temető az örökkévalóságba
Fórum Pécsett a Bodára tervezett atomtemetőről – videók itt >>>
Mecsekbe jön a paksi atom? Köszi Viktor nem akarom!
A fideszes többségű törvényhozás szerint mindössze 100 (!) azaz EGYSZÁZ méteres távolságon belüli terület az, amit egy nukleáris létesítmény telephelyének vizsgálatára és értékelésére, valamint telepítésére vonatkozó hatósági eljárásban vizsgálni kell: vagyis a környékbeli településeknek köze és beleszólása sem lehet ahhoz, ha valaki a szomszédságukban atomreaktort vagy atomtemetőt akar létesíteni.
Kapcsolódó anyagok:
