Miközben a víz szerepe a környezeti tényezők között a világon mindenütt felértékelődött, Magyarországon a rendszerváltás szimbólummá vált a Duna -Kör Kárpát –medence vízgazdálkodását ellehetetlenítő akciója.
Ahelyett, hogy folytattuk volna a többszázéves, világszinten elismert magyar vízgazdálkodási hagyományokat, kétszázan azzal a hazug jelszóval kerültek a Parlamentbe, hogy a duzzasztás környezeti katasztrófa, és a vízügy rákos daganat a nemzet testén.
Több önmagát rendszerváltó erőnek tartó liberális csoport, megtévesztő módon sztálinista műnek nevezte az épülő Nagymarosi vízlépcsőt, amelynek helyét 1942-ben a Magyar Királyi Vízerő Hivatal vezetőjeként jelölte ki, Mosonyi Emil, ma már Kossuth és Széchenyi díjas professzor. A liberális csoportok és az általuk támogatott politikusok napjainkban is, a közélet meghatározó személyiségei. Ők azok, akik a „vizeseket” továbbra is rákos daganatnak tartják a nemzet testén, és a vízügy szervezetét átszervezések sorozatával felszámolták, ellehetetlenítve a Kárpát-medencében országhatárokon túlnyúló egységes vízgazdálkodási rendszer létesítését.
A vízgazdálkodási szakértelem hiánya annak, hogy a belvíz egyre nagyobb károkat okoz. Építkezéseket engedélyeztek belvizes területeken, elmaradt a vízelvezetők karbantartása, csatornákat temettek be.
Sajnálatos módon a vízgazdálkodás megszűnt önálló területként létezni, elszakadt a mezőgazdasági hasznosítás és a területgazdálkodástól. Az osztatlan közös, a földalap megoldatlan volta következtében elmaradnak a szükséges talajművelések, a talaj tömörödött. A talaj felső és középső rétege nem tárol annyi vizet, mint lehetséges volna. Magyarország legnagyobb természetes víztározója a talaj. A talaj felső és középső rétegében tizennégyszer többet vizet volna mód tárolni, mint amennyi az állóvizeinkben, a Balatonban, a Velencei-tóban, a Fertő-tóban és a hazánk területén lévő folyókban normális viszonyok között van.
Nem elég kormányzati feladat az árvizek, az árvízkárok megelőzéséről beszélni.
Tettekre, szemléletváltásra és nemzeti összefogásra van szükség gróf Széchenyi István által kezdeményezett ország gyarapító munkák folytatásához.
A víz 2006. évi világnapja kapcsán a Reális Zöldek Klub arra hívja fel a figyelmet, hogy a nemzet jövője van veszélyben, ha a hozzáértő hidrológusok, biológusok és mérnökök helyett továbbra is a zöld fundamentalisták elképzeléseit alapján irányítják az ország vízgazdálkodását.
Juhos László, a Reális Zöldek Klub elnöke
Budapest, 2006. március 22-én
