Titkolózás és tényiszony a zöldpropaganda tárcánál a dorogi szennyezés ügyében – állítja a Fidesz-MPSZ Zöld Tagozata.
A környezetvédelmi és vízügyi miniszter és tárcája nyilatkozatai és intézkedései alapján felmerül a gyanú, hogy olyan információkat hallgatott el és szükséges lépéseket mulasztott el, amelyek hatással lehetnek a Dorog és Esztergom környékének környezetbiztonsági kockázataira, az ott élők egészségére és biztonságára.
Bár a tárca legutóbbi hivatalos közleménye szerint a tárca szerve által július 8-án végzett mérések alapján nem találtak olyan szennyezést, melynek mértéke beavatkozást követelt volna, a legutóbbi vizsgálatok pedig nagy mennyiségű rákkeltő anyagot tártak fel, Persányi Miklós úgy nyilatkozott, hogy „ha négy héttel korábban kikotortatja a csatornát a városvezető, akkor az adott szennyeződés most nem lenne az iszapban”. Ezek szerint a szennyezésről a miniszter jóval többet tud, mint ami a nyilvánosság elé került, vagy amiről Esztergom vezetését hivatalosan értesítette.
A Fidesz Zöld Tagozat a lakosság biztonsága és a minisztérium törvényben előírt tájékoztatási kötelezettségeinek teljesítése érdekében megkéri Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi minisztert, hozza nyilvánosságra, hogy honnan származnak információi. Van-e tudomása arról, hogy korábban is ott volt az iszapban a szennyeződés? Tudja-e, hogy honnan származnak a rákkeltő anyagok és mikor következett be a szennyezés? Adjon tájékoztatást arról, hogy tudomása szerint a kimutatott rákkeltő anyagok a tavalyi szennyezés elhúzódó következményei, amelyeket a környezetvédelmi hatóság eszközeivel nem sikerült felszámolnia, esetleg valamely friss szennyezésből származnak, amelyről a lakosságot megint elmulasztotta értesíteni. Ismertesse, hogy mennyi szennyezés jutott a csatornába, amelynek az iszapba le nem rakódó része a Dunába jutott az esztergomi vízbázis felé sodródva, avagy a talajvizet szennyezte el. Végezetül mutassa be, hogy mit tett a szennyezés veszélyeinek elhárítására.
A már ismert tények a környezet védelméért felelős miniszter számára nem hízelgőek. Persányi Miklós a „közvélemény megnyugtatása” terén eljutott azokba a korábban elérhetetlennek tűnő magasságokba, ahová Csehák Juditot a csernobili atomkatasztrófa idején az a javaslata repítette, hogy az emberek menjenek nyugodtan el a május elsejei felvonulásra. Ideje lenne, hogy a környezetvédelmi miniszter most már az emberek biztonságával is foglalkozzon.
A minisztérium központosított, a miniszter és a kabinetiroda közvetlen politikai kontrollja alá vont kommunikációjában ugyanis a környezetbe jutott szennyezésről mindig csak annyit árult el, amit a közvélemény korábban más forrásból is megtudott. Ha ezen felül tudomására jutott a szennyezéssel kapcsolatos tény, akkor azt eltitkolta, a kiszivárgó, de még nem bizonyított tényeket cáfolta vagy elbagatellizálta.
A miniszter és munkatársai akarva vagy akaratlanul akkor sem tehettek volna többet a szennyező cég megítélésének javításáért, ha közvetlenül tőle kapták volna fizetésüket, nem pedig az adófizetőktől. Mindig csak a tárca által már megerősített információk, később legtöbbször megdőlő állítások fényében a cég számára legkedvezőbb képet festették annak a szerepéről. Amikor az ügyet környezetvédelmi kormányzat a rendőrségnek átadta, a minisztérium sietve sajtóközleményt adott ki arról, hogy a helyszíni vizsgálat és a rendszeres ellenőrzések alapján a szennyezés nem a cégtől származott, ahol -a közlemény szerint- „a hulladékok begyűjtése megfelel az előírásoknak, szennyezett csapadékvíz pedig nem juthat a létesítményből a kenyérmezei patakba.” Ezzel a szaktárca és a szakmailag illetékes hatóság akár az eljárást is befolyásolhatta volna annál a nyomozóhatóságnál, amelyik hasonló laborokkal, szakembergárdával nem rendelkezik.
A tárca és az érintett cég nyilatkozatai csak annyiban különböztek, mint amikor egy eljárásban az egyik részvevőnek jó, a másiknak rossz ügyvéd jut: a tárca utólag fokozatosan elismerte a cég lehetséges érintettségét, majd valószínűsíthető szerepét a szennyezésben, amikor felszínre kerültek az immár nem cáfolható tények, még ha ezzel rendszeresen homlokegyenest ellent is mondott korábbi állításainak. A cég viszont továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy ismeretlen tettesek juttatták a csatornába „illegális rákötéssel vagy más módon” a rákkeltő anyagokat. Mivel a csatornát hivatalosan csak két cég használja, továbbra sem derül ki, hogy dioxinos vödrökkel settenkedő nyugdíjasokra és városvédőkre, konyhájukban PCB tartalmú olajat kotyvasztó háziasszonyokra, vagy miféle provokátorokra gondolnak.
Ha Esztergom polgármestere nem kezdeményez bejárást, méréseket, nem hozza nyilvánosságra azok eredményeit, az újabb szennyezési ügy a tárca hozzáállásának köszönhetően következmények nélkül elülthetett volna.
Mindeközben a Zöld Tagozat Komárom-Esztergom Megyei Szervezete augusztus 10-i ülésén arról is határozott, hogy kezdeményezi a hulladékégetőmű bezárását, miután kizárható, hogy az évek óta tartó szennyezésekről a vállalatnak vagy a Kormánynak nincsen tudomása, mégsem tettek olyan lépéseket, ami megelőzte volna az újabb szennyezéseket.
Ideje lenne, hogy a környezetvédelmi miniszter a lakosságot érintő veszélyforrásokkal szemben lépjen fel és ne politikai propagandával próbálja a szétzilált környezetvédelmi kormányzat kudarcait palástolni. Felmerül a kérdés, hogy jó kézben van-e az ország lakóinak biztonsága, ha az illetékes szakminiszter a hiteles mérési eredmények nyilvánosságra hozatalát a Kormány tájékoztatója során hisztériakeltésnek minősíti. A környezetvédelmi miniszternek az emberek biztonságának garantálása az elsődleges kötelessége, nem a kormányzati propaganda vagy a szennyező cégek PR képviselete, a titkolózás. Arra kérjük Persányi Miklóst, hogy törvényi kötelezettségeinek áttekintése után mérlegelje: kívánja-e továbbra is vállalni hivatalát, törvényi kötelezettségeinek betartása árán is. Felelősségtudat és a szakmai döntések tekintetében pedig a környezetvédelmi miniszter példát vehetne Esztergom általa érthetetlenül szidalmazott vezetőiről. Ők politikai csatározás helyett elvégezték a munkát helyette is, gondoskodtak a megfelelő mérésekről, megtették a szakmailag indokolt lépéseket, mert számukra az emberek biztonsága volt az első.
Dorog- Budapest, 2005. augusztus 13.
Kapcsolódó anyagok:
Iható Esztergomban a víz – nincs egészségkárosító szennyezés
Nem szennyeződtek rákkeltő anyaggal az esztergomi vízbázisok
Rákkeltő anyaggal szennyeződött az esztergomi csatorna
Dorog egy éve: nincs felelős – nincs bírság – nincs biztonság
