A világ túlsúlyos lakosságának aránya az 1970-es években gyors növekedésbe kezdett. Becslések szerint 2006 augusztusában a túlsúlyos emberek száma elérte az 1 milliárdot és ezzel meghaladta a mintegy 800 millió éhező számát. A legújabb kutatások szerint a környezetünkben lévő és a szervezetükbe kerülő vegyi szennyeződések is felelősek az elhízásért.
A kövérség nem csak esztétikai kérdés, hiszen növeli a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri, valamit a daganatos megbetegedések kialakulásának esélyét. Hazánkban világviszonylatban is magasnak mondható a túlsúlyos, illetve elhízott személyek mintegy 50 százalékos aránya. Az elhízáshoz társuló egyéb megbetegedések jelentős gazdasági hatással bírnak. Nem csak a kezelés közvetlen költségei terhelik a társadalmat (mely pl. az USA egészségügyi kiadásának közel 10 %-át teszi ki), hanem a megbetegedések, munkahelyi hiányzások következtében fellépő bevételkiesések is. Angol vizsgálatok szerint a szigetországban éves szinten 480 millió font (kb. 180 milliárd forint) költséget jelent az egészségügyi hálózatnak az elhízás következtében fellépő megbetegedések kezelése, a munkaerő-kiesés miatt jelentkező közvetett költségek pedig ennek 4-szeresét is elérik.
Az Amerikai Egyesült Államokban az elhízott lakosság kezelése 1998-ben 78,5 milliárd dollárba került, mely mai árakon számolva mintegy 18 billió (!) forint. Az elhízás okaként a sajtóban csak a falánkságot és a modern társadalmakra jellemző eltunyulást említik, megoldásként pedig a diétát és a mozgást javasolják. Ha a fogyás ilyen egyszerűen elérhető lenne, akkor a népesség többsége jó alakkal rendelkezne, de a tapasztalatok alapján a fogyókúrázok több mint 60 százalékánál a diéta sikertelennek bizonyul. A 2006 szeptemberében elkészült Nagy-Britannia „kövérségtérképe”.
A Dr Foster Intelligence orvosi kutatóintézet vizsgálatai szerint az északi ipari területeken élő lakosság volt a legkövérebb, megelőzve London és a vidéki területek népességét. Tudományosan is bizonyított az a közismert jelenség, miszerint a diéta hatására lefogyott személy általában rövid időn belül – akár többszörösen is – visszahízza elvesztett kilóit. Szintén bizonyított, hogy az elfogyasztott élelmiszerek energiatartalmának csökkentését szorgalmazó vagy egyes élelmiszercsoportokat rövidebb távon tiltó fogyókúrás előírások hosszabb távon akár súlygyarapodást is okozhatnak. Az elhízás két fő kiváltó okának (túlzott energiabevitel és kevés mozgás) fontossága bizonyított, azonban a többi lehetséges kiváltó okot eddig nem vizsgálták kellő alapossággal, így feltételezhető azok alulértékeltsége. Testünk működésének szabályozásában és fenntartásában kiemelt szerepe van a hormonoknak, ezek mennyiségének megváltozása akár az elhízást is kiválthatja.
Dr. Paula Baillie-Hamilton tanulmánya szerint az elhízás elterjedéséért a mérgező vegyi anyagok tehetőek felelőssé. A kutatónő szerint a különféle állatok termékenységére bizonyítottan káros hatással levő vegyi anyagok a hormonháztartás működését is befolyásolják, így feltehetően a testsúly szabályozására is hatással vannak. Vizsgálatai során azt is megállapította, hogy a nagy mennyiségben fogyást kiváltó vegyi anyagok – a mindennapi életünk során szervezetünket terhelő – csekély koncentrációban elhízást okoznak.
A környezet szennyezése miatt a szervezetünket érő és a hormonháztartás működését befolyásoló vegyi anyagok mellett a különféle gyógyszerek is elhízáshoz vezethetnek. Az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb mennyiségben fogyasztott fogamzásgátlók, szteroid tartalmú és a cukorbetegség kezelésére használt készítmények, valamint egyes antidepresszáns és vérnyomás-csökkentő gyógyszerek gyakori mellékhatása az elhízás.
Angelo Tremblay professzor az 1990-es évek végén vizsgálta a – napjainkban már alig használt, de élelmiszereinkben még mindig megtalálható – klórozott növényvédő szerek (pl. DDT rovarirtó szer) anyagcserére gyakorolt hatását. Korábbi olasz kutatások szerint a fogyás segítése érdekében gyomorszűkítő műtéten átesett túlsúlyos emberek szervezetében – fogyásukkal párhuzamosan – jelentős mértékben megnövekedett a DDT és bomlástermékének, a DDE-nek a mennyisége. A szervezetünket érő különféle vegyi anyagok egy része a zsírszövetekben raktározódik el. A fogyás alatt a zsírsejtek összezsugorodnak, és a véráramba bocsátják a bennük felhalmozott egészségkárosító anyagokat. A kanadai Laval Egyetem vizsgálatai szerint a fogyás eredményeként emelkedik testben a vegyi anyagok koncentrációja, ami miatt a vérben drasztikusan csökken az anyagcsere szabályozásáért felelős tiroid hormon koncentrációja. Baillie-Hamilton szerint az ipari szennyezőanyagok egyik fő hatása a szimpatikus idegrendszer működésének befolyásolása. Ez a rendszer felelős egyes, az éhség elfojtásáért is felelős hormonok (pl. adrenalin és noradrenalin) kibocsátásáért. Ezek a hormonok a testmozgás iránti vágy növelésében is szerepet játszanak és a testhőmérsékletet is megemelik, így fokozva a szervezet energiafelhasználását. E szerint ezek a fogyást is elősegítik?!
A kutatónő szerint a klórozott szénhidrogének szimpatikus idegrendszerre gyakorolt hatása egy vegyi bunkósbothoz hasonlítható. A szennyező anyagok csökkentik a testsúly fenntartásáért felelős hormonok mennyiségét és károsítják a zsírsejtek hormonreceptorait is, ezáltal hatványozottan csökkentve a hormonok hatását. Ha a vegyi anyagok a szervezet méregtelenítési kapacitásánál nagyobb mennyiségben jutnak be, akkor a test igyekszik azok koncentrációját más módon csökkenteni. A felhalmozódásra képes vegyi anyagok jellemzően zsíroldhatóak, így gyakran új zsírsejtekben raktározódnak el. Újabb tudományos eredmények azt valószínűsítik, hogy néhány ipari eredetű szennyezőanyag, mint például a biszfenol-A, képes „felébreszteni” a ki nem fejlődött zsírsejteket, azok zsírral való feltöltődését előidézve. A kifejlődött zsírsejtek számának növekedésével viszont egyre nehezebbé válik a fogyás. Tremblay professzor szerint nagyon sok bizonytalanság van még az egyes vegyi anyagok anyagcserére gyakorolt hatásáról. Eltekintve a kiváltott hormonális változásoktól, a klórozott szénhidrogének és más szennyezők gyulladásokat is okozhatnak.
Néhány orvos – például Dr. Leo Galland nemzetközi hírű táplálkozási szakértő – úgy véli, hogy a vegyi szennyezők fontos szerepet játszanak az allergia kialakulásában és súlyosbítják az emiatt jelentkező krónikus gyulladásos állapotot. A szervezet krónikus gyulladásának fontos szerepe lehet a túlsúly kialakulásában és fokozódásában. A gyulladásos állapot a szervezetben vegyi szennyező felszabadulását okozza, így gátolva – az alig egy évtizede felfedezett – leptin nevű hormon működését. A közelmúltig mindenki úgy gondolta, hogy a zsírszövet csak a felesleges energia tárolását szolgálja. A leptin azonban elsősorban nem azért érdekes, mert hatással van a táplálkozásra, az anyagcserére és a zsírraktározásra, hanem azért mert csak a zsírsejtekben képződik. Így azonban már a zsírszövet is a szervezetre fontos hatással bíró szervek sorába került. Ha gyulladásos állapot alakul ki a testben, akkor annak megszüntetése érdekében többféle vegyület is termelődik, ezek egy része a leptinnel kapcsolatba kerülve megakadályozza annak a sejtekre gyakorolt hatását. Ez a mechanizmus nagyon hasonló az inzulin rezisztencia kialakulásához, amit szintén egy gyulladásos állapot eredményez. A gyulladásnak alapvetően a szervezet védelmi mechanizmusaiban (például sebek gyógyulás, fertőzések leküzdése) van szerepe.
A vegyi szennyeződések következtében kialakuló gyulladás egy védelmi reakció a méreganyag jelenléte ellen. A zsírnak szintén védelmi szerepe van. Tudományos vizsgálatok szerint azon állatoknak, melyek mérgező anyagok hatásának voltak kitéve, miközben súlygyarapodásuk érdekében magas energiatartalmú takarmányt kaptak, nagyobb túlélési esélye volt, mint azoknak, melyeknek a testsúlya nem növekedhetett. A zsír a leírt kísérletben méregraktárként szolgált, segítve a túlélést. Lehetséges, hogy Tremblay professzor 2000-ben tett feltevésének megfelelően, az elhízás egy alkalmazkodási forma a szervezetünket érő vegyianyag-szennyezés kivédése érdekében. Az elszennyezett világhoz való alkalmazkodás ezen formája azonban rontja az életkilátásokat. A gyorsabb fogyás érdekében az erősen csökkentett mértékű energiafelvételre vonatkozó javaslatok pedig csak tovább rontják a helyzetet. Baillie-Hamilton elmondása szerint még nincs olyan tankönyv, mely ismertetné ezeket az új tudományos eredményeket, és még sok időt igényel míg ezek az információk eljutnak a lakosság szélesebb rétegeihez. Még az elhízással foglalkozó szakemberek sem ismerik a vegyi szennyezések és a kövérség kialakulása közötti kapcsolatot. Az angol „kövérségi térképnek” fel kellene ébresztenie az egészségügyi szolgálatot, hogy tegyen lépéseket a bonyolult probléma megoldása érdekében. A túlsúlyos emberek országon belüli eloszlásáról az USA-ban is készültek vizsgálatok, a legkövérebbnek a déli, iparilag fejlett államok bizonyultak. Ezeken folyik keresztül az USA egyik leginkább elszennyezett folyója a Mississippi, a térségben – a korábbi gyártás eredményeként – a halak klórozott szerves vegyületekkel (például DDT) szennyezettek.
Az új vizsgálatok alapján felmerül a kérdés, hogy az olyan szennyezett nagyvárosokban, mint London vagy New York, miért nem magas az elhízottak aránya az iparvidékekhez hasonlóan. A nagyvárosok lakói soványabb testalkatuk ellenére sem tekinthetőek egészségesnek, hisz körükben is igen gyakori a terméketlenség, az allergia és az asztma. A vegyi szennyezések következtében fellépő egészségügyi problémák gyakran hosszú ideig észrevétlenek maradnak, a daganatos megbetegedések, vagy az Alzheimer-kór kialakulása évtizedekbe is telhet. A klórozott szerves vegyületek mellett hormonális hatásaik miatt más vegyi anyagokat is összefüggésbe hoztak az elhízás terjedésével. A szerves foszforsav-észter típusú rovarirtó szereket folyamatosan vonják ki a forgalomból mérgező hatásuk miatt, de még néhány évvel ezelőtt is széles körben alkalmazták ezeket például a szúnyogirtások során. Az óntartalmú szerves vegyületeket széles körben használják a vegyipari folyamatok során (PVC gyártás). Ezek a vegyületek a hormonális hatás mellett immunrendszert és a pajzsmirigyet is károsítják. A PVC lágyítására használt egyes ftalát-vegyületek is hormonális hatásúak, emiatt néhány típusuknak a felhasználását a játékokban az előző években tiltották be az EU-ban.
Mindennapi használati tárgyaink (például műszaki cikkek, textíliák) nagyobb részét brómozott égésgátló szerekkel kezelik. Így csökken a tűz kockázata, de ezek a nehezen lebomló, a pajzsmirigy és az ösztrogén működését befolyásoló vegyületek mindannyiunk szervezetébe bejutnak és már a magzatokból is kimutathatóak. A tökéletlen égés során keletkező – a dízelautók kipufogógázában is jelentős mennyiségben megtalálható – egyik szennyezőanyag a benz(a)pirén. Ez a policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) közé tartozó vegyület állatkísérletekben hízást idézett elő változatlan táplálékfelvétel mellett. A nehézfémek közül leginkább az elemek és akkumulátorok alkotóiként elterjedt ólom és kadmium szerepe is valószínűsíthető a testsúly megnövekedésében. A foszforműtrágyák gyakran jelentős nehézfém-szennyezéssel rendelkeznek. A nehézfémek a talajból a növények közvetítésével könnyen az élelmiszereinkbe, így végső soron szervezetünkbe kerülnek.
