A Magyarországon közönséges és helyenként kártékony veréb ezentúl csak engedéllyel ritkítható, miután az európai uniós jogharmonizáció jegyében különleges elbánásra érdemesítette egy május közepétől érvényes környezetvédelmi miniszteri rendelet. A jogszabály alapján több mint háromszázzal bővült a védett, illetve fokozottan védett fajok száma, s egyes, kritikus helyzetben lévő állatok eszmei értéke 1 millió forintra emelkedett.
Nemrég még lőszertámogatást is igényelhettek a halgazdaságok a halastavak nagy étvágyai fosztogatója, a kárókatona kilövéséhez, a május 9-én megjelent környezetvédelmi miniszteri rendelet alapján viszont engedélyköteles lett e madarak ritkítása. Amint a gyümölcsösökben, szőlőkben kifejezetten kártékony házi veréb és seregély gyérítése is. Ez nem jelenti azt, hogy védetté váltak volna ezek a madarak, csupán annyit, hogy a védekezni vágyó gazdálkodóknak egy kérvény erejéig nő az adminisztrációs terhük, hiszen engedélyért kell folyamodniuk az illetékes természetvédelmi hatósághoz. A nemzeti parki igazgatóságok engedélye híján viszont például egy veréb kilövése ezer forintot kóstálna.
A Magyarországon tömegesen előforduló és időszakonként jelentős mezőgazdasági károkat okozó madárfajok az Európai Unióval (EU) szemben vállalt jogharmonizációs kötelezettség nyomán kerültek a rendeletbe, mely a védett és a fokozottan védett fajok mellett egy vadonatúj listát tartalmaz: 23 oldalon keresztül beemelve az unióban természetvédelmi szempontból jelentősnek” tekintett fajokat. A közösségi direktívák ezekre a fajokra, ha klasszikus értelemben vett védelmet nem is, de a velük kapcsolatos mindennemű tevékenységre engedélykötelezettséget, szabályozott hasznosítást írnak elő. Például a seregély azért kerülhetett e listára, mert bár az EU-előírások nem tiltják vadászatát, a magyarországi vadásztársaságok nem vállalták vadászatukat, mérlegelve, hogy ez esetben nekik kellene állniuk a mezőgazdasági károkért is a számlát. Az unióban jelentős fajok listájára tették egyébként az eddig védett, de Nyugat-Európa felől egyre újabb csapatokkal gyarapodó bütykös hattyút is, amely agresszív fészkelési szokásával egyre inkább kiszorít más madarakat az élőhelyükről. Amint ebbe a sorba kerültek a Magyarországon elő nem forduló, de az EU-direktívákban szereplő fajok mint a grönlandi fóka vagy az egyiptomi mongúz -, azok kereskedelmét és tartását szabályozandó.
A természetvédelmi szervezetekkel alaposan egyeztetett rendelet jócskán átrendezte a sorokat: az eddigi 452 védett növény 180-nal gyarapodott, a 63 fokozott védelmet érdemlő faj közé 16 került be újonnan, a védett állatfajok száma 62-vel, 828-ra emelkedett, a fokozottan védetteké pedig 76-ról 137-re nőtt.
A természetvédelemről szóló 1996. évi törvény szerint időnként felül kell vizsgálni a listát, hiszen egyes fajok bekerülnek a veszélyzónába, mások kikerülnek onnan. A legutóbb 1993-ban megállapított – azután kismértékben 1996-ban módosított – listán szereplő védett fajok közül kikerült a borz, mely az utóbbi harminc-negyven évben terjedt el, egyre több természeti kárt okoz, ezért eztán vadászati időszakban befogható, vadászható. Ugyanígy járt a menyét, amelyet eddig csak az apróvadtenyésztő és a baromfitelepek közelében ritkíthattak. Okafogyottá vált a jávorszarvas védelme, melyből őt példány került állítólag még szovjet katonák segedelmével az országba, ám a napi 150-200 kilométert is vándorolni képes állatokat buzgó nimródok rögvest le is vadászták. Nem védik eztán a tiszafát, csak a Veszprém közeli Szentgáli tiszafás területét, ahol őshonos, ezen túlmenően nem kívánják bénítani a díszfa kereskedelmét a rendelettel. Szintén kikerült a védett növények közül a neve ellenére valószínűleg a Balkánról származó magyar tölgy.
Ugyanakkor a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) veszélyeztetett fajokat tartalmazó listája alapján 58 mohafaj került a védett körbe, ahová eddig Magyarországon csak a tőzegmoha tartozott. A listára felkerült a lapos tavikagyló, a tompa folyamkagyló, több mint egy-egy tucat pók-, valamint Magyarországon újonnan megjelent madárfaj, a frissen felfedezett ép levelű macskagyökér, a hármas levelű kakukktorma, a Tallós-nőszőfű, illetve a világon mindössze hat helyen előforduló és itthon két éve leírt piacenzai nőszőfű is. Most először fordul elő, hogy nem csupán fajt, hanem populációt – szaporodási közösséget – vett védelem alá a miniszteri rendelet. Mégpedig a fészeképítő hangyák bolyait, mert ezek a hangyák – mint például az erdei vöröshangya vagy a nagy nyomott fejű hangya – a korhadék-, rothadékanyagok körforgásának biztosításával nélkülözhetetlen szerepet töltenek be az erdők, rétek életében. Egy boly elpusztítása 50 ezer forintjába kerülhet a szabálysértőnek. Nem maradnak azonban kenyér nélkül az épületekben rovarirtással foglalkozó vállalkozások, mert a védelem csak az erdőkben, réteken természetes körülmények kőzött élő hat hangyafaj bolyaira vonatkozik. Bővült a védelmet érdemlő halak száma is, ám a halászati szempontból nem túl jelentős dunai nagyhering, fenékjáró küllő, koncér, szivárványos ökle és tarkagéb csak 2002-től kerül védelem alá, mert az agrártárca már kiadta a horgászást szabályozó rendeletét, s a mindenkor érvényes tilalmi listát tartalmazó horgászjegyek visszavétele körülményes volna.
A rendelet- tekintettel az inflációra, valamint a visszatartó erő fokozása érdekében – egyes fajok esetében megemelte az eszmei értékhatárokat, ami a bírságok kiszabásánál irányadó. Ezeknél az összegeknél kisebb, de súlyosabb szabálysértés esetén akár ötszörös büntetőtarifa is kiszabható. A fokozottan védett állatfajok esetében a pénzben kifejezett érték eddigi plafonja duplájára emelkedett: így például a békászó sas, a parlagi sas, a túzok, a kerecsensólyom – melyből Magyarországon mindössze száz pár él – vagy a parlagi vipera elpusztítása 500 ezer helyett 1 millió forinttal büntethető. A legtöbb fokozottan védett állatfaj azonban maradt a korábbi 100 ezer, 250 ezer, illetve 500 ezer forintos – kategóriában azzal, hogy az időközben veszélyeztetettebbnek ítélt fajokat feljebb sorolták. A védett állatok esetében ugyancsak megmaradt az eddigi, 2 ezer, 10 ezer, illetve 50 ezer forintos tarifa, ahogy a védett növényeknél sem változott a 2 ezer, 5 ezer, illetve 10 ezer forintos eszmei érték. A fokozottan védett növények továbbra is a 30 ezer, illetve 50 ezer forintos kategóriákba vannak sorolva, de megduplázták a kiszabható csúcsbírságot, így 100 ezer forintot kell ezután fizetni például a világon csak Budapest közelében élő pilisi len leszakításáért. Ez azonban csak mellékbüntetés, súlyosabb szankciót a büntető törvénykönyv határoz meg, melynek alapján bármely fokozottan védett növény vagy állat elpusztítása három évig terjedő szabadságvesztéssel járhat. Feltéve persze, hogy sikerül nyakon csípni a tettest, amire azonban még akkor sem lesz túl sok esély, ha – az EU-csatlakozási menetrendnek megfelelően további száz fővel bővítik a most mintegy 210 fős állami természetvédelmi őrszolgálat létszámát, hogy egy őrre legfeljebb 3 ezer hektárnyi terület ellenőrzése jusson.
