A folyó szabályozásával kiszárított Tisza menti területek ismét gazdag élőhelyekké válhatnak.
Példa erre Tiszabábolna és a környező települések határa, a WWF Magyarország, a Cötkény Térségfejlesztő Szövetség és a Bükki Nemzeti Park által kidolgozott természetvédelmi együttműködési program mintaterülete. A változások vonzzák a turistákat is, s ez jó az itt lakóknak.
A Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzet 18 ezer hektáros területe igen változatos. Északon löszsztyepp puszták közé ékelődtek be a valamikor a Bükkből leérkező folyók és patakok `medrei. Délebbre a Tisza által elegyengetett, nyers öntéstalajjal terített, nagy, nyílt, szikesedő puszták terülnek el. A Tisza felé haladva ősszel övzátonysorok között pompázó kornistárnics, réti őszirózsa, aranyfürtű őszirózsa színesíti a képet. A Tisza menti homokhátakon ősi ártéri gyümölcsösök nőnek – jellegzetes növény- és állatvilággal. A tájvédelmi körzetet töretlen pusztai tájképe és pásztorhagyományai megőrzésének szándékával hozták létre 1989-ben, mai méretét 1993-ban érte el. Mára a védett terület háromnegyed része állami tulajdon. Ennek is a 70 százaléka a Bükki Nemzeti Park vagyonkezelésében áll, a többi a Vízügyi Igazgatóságé és az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-é.
A terület állatvilága páratlanul értékes: kerecsensólyom, parlagi sas, túzokból 40 példányos állomány, kékvércséből 100 pár él itt. Hetven párból áll a szalakótaállomány, több ezer párban fészkel itt a sordély, mely szinte címerállata lehetne a területnek, de emellett gyakori a sárga billegető is – meséli büszkén Bodnár Mihály, a BNP Dél-borsodi Tájegységének vezetője.
A nagyüzemi mezőgazdaság szempontjai szerint a hatvanas években-készült el az a csatornarendszer, mely összegyűjtötte és egy övcsatornában a Tiszába juttatta a bükki patakok vizét, még mielőtt elérték volna a Borsodi-Mezőséget. Emellett a hetvenes években a Tisza-tó építése kapcsán szivárgócsatorna és szivattyúrendszer épült, mely a talajvízszintet folyamatosan csökkenti. Most öt év kell az eredeti rendszer nagyvonalú visszaállításához. Ezután jön a pontos vízszabályozás, ami áltat a természetvédelem és a természetközeli gazdálkodás optimális arányának megfelelő állapotot tudnak a szakemberek elérni. A régen állandó vízborítású Nagy Szék-lápa tavat az Agyagosi csatorna kötötte össze a Csincsé folyóval, mert a juhlegeltetés miatt a tó vizét te kellett engedni. Amikor a természetvédők megkapták a területet, azonnal lezárták a csatornát homokzsákokkal, majd elkészítették az új átjárót, melybe már zsilipet is építettek, így folyamatosan szabályozható a vízszint. Három éve kezdődött a munka. Korábban itt csontszáraz volt minden, de a vízduzzasztás után azonnal megjelentek a halak: az őshonos aranykárász, a réti csík, a bíróhal (compó), a lápi póc. Ezt az első vízkormányzó beruházást a későbbiekben újabbak követik, Bodnár Mihály és munkatársai szeretnének több tavat is létrehozni. A cianidszennyeződéskor felértékelődött a terület, hiszen az állóvízi fajok (nyurgaponty, compó, aranykárász, csíkfélék) itt optimális élőhelyre találtak, és az ivadékok természetes úton visszajutnak a Tisza-tóba, ezért nem csak a mesterségesen nevelt ivadékokra számíthatnak. A békákon és gőtéken kívül a szerencsések már vidrával is találkozhatnak. A vizes élőhelyek rehabilitációjának első ütemére, amely 2002, januárig tart, 92, millió forint jut a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzatból. Ebből a pénzből a tavaszi csapadékvizeket megfogó műtárgyakat, mederküszöböket építenek. Részben EU-elvárás is a komplex tájrehabilitáció, melynek során az alacsony termőképességű szántók művelésével fel kell hagyni; újragyepesítésük vagy erdősítésük a feladat. A lepusztult téesztelepek helyén újjá kell építeni az egykori formájú tanyákat, ki kell alakítani a tájba illő gazdaságokat, ahol meg tehet valósítani ismét a tájfenntartó gazdálkodást.
– Ez egy “természetvédelemmel sújtott” terület – mondja Bodnár Mihály, akitől azt kérdezem, hogy az itt lakókat mennyire zavarják a gazdálkodásban a természetvédelmi korlátozások.
– A helyzet speciális – válaszolja. A nagyüzemi mezőgazdaság széthullása után új rend nem alakult ki, nincs kemény gazdasági ellenérdekeltség, a helyi lakosságot képviselő Cötkény Szövetséggel együtt folyamatosan egyeztetve tervezzük és végezzük programjainkat. A közös munka a cél. Az ország más részein a kárpótlás nyomán a korábbi legeltető területek elaprózódtak. Ha ott az új tulajdonos felszántja a területet (a mai törvények szerint erre még engedélyt sem kell kérnie, csak a művelési ág változását kell bejegyeztetnie), akkor a nagyban gondolkozó állattartó, aki például, ötszáz birkát akar tartani, nagyon nehezen talál – védett területen kívül – megfelelő legelőt. Itt több ezer hektár van egyben állami kézben. Szigorú szabályok és a versenysemlegesség betartásával nálunk tehet területet bérelni. Természetesen a helybeliek előnyt élveznek a haszonbérletnél. A ‘természetvédelmi érdekek betartása miatti károkat nekünk kell kompenzálni. Juh, szarvasmarha, kecske, ló jöhet, a libákkal gond van. A területen térben és időben korlátozhatjuk a legeltetést és a kaszálást, hogy a madarak biztonságosan szaporodhassanak.
– Munkánk alapelve – folytatja Bodnár Mihály -, hogy az itt élő embereket, akiknek ősei alakították ezt a tájat, nem büntetni kell, hanem az agrár-környezetvédelmi programrévén, a tájfenntartó gazdálkodás anyagi támogatásával helyzetbe kell hozni őket ahhoz, hogy a mi elvárásainkat is betartva ember módra megélhessenek ezen a területen.
– Egy ilyen, szikes foltokkal tarkított, magas löszhátakkal mozaikolt terület az extenzív szarvasmarhatartásnak kedvez mondja a pusztai bejáráson Márkus Ferenc, a WWF Magyarország természetvédelmi igazgatója. – Egy hektárra egy állattal érdemes számolni. Az FVM-et is megkerestük, mert egy intervenciós húsmarhaközpontot szeretnénk kialakítani. Itt most alullegeltetés van, csak egy csordát tartanak a területen. Magyar tarka, szürke marha jöhetne szóba, nincs BSE, a biohús előállításának ideális területe ez.
A WWF emellett az élőhely-fejlesztési beavatkozásokban is segít, szeretné, ha a környezetileg érzékeny területek rendszere és gondolata megvalósulna, aminek jó példája lehet ez a terület. Emellett a vidéki szelíd turizmust is fejleszteni kelt. Lovas kocsival, kerékpárral a kijelölt útvonalon bejárható a terület, Tiszabábolnától nincs messze a Tisza-tó.
1989-90-ben megindult a turizmus a Borsodi-Mezőségben is. A térség önkormányzatai és aktív helyi emberek törni kezdték a fejüket, hogyan lehetne az adottságokat jobban kiaknázva többletbevételhez jutni, miután a környéken öt faluban is a nagyüzemi mezőgazdaság csődbe ment. Az északi részeken, Mezőcsát, Mezőnagymihály térségében jobb minőségű földek vannak; ott még elképzelhető a gazdálkodás rentábilissá tétele, de csak a helyi adottságok figyelembevételével. 1993-ban Tiszavalk, Tiszabábolna, Tiszadorogma önkormányzata és néhány magánszemély turisztikai céllat létrehozott egy szerveződést, amely 94 tavaszán Délborsodi Tisza Menti Települési Társasággá bővült. Ez már vidékfejlesztési célokat tűzött ki. Pályázott mindenfelé, igaz, nem sok sikerrel. Közben szakmai segítséget kapott a Bükki Nemzeti Parktól és egyetemi műhelyektől. 1999-ben, a SAPARD program meghirdetésekor a községek településtársulássá alakultak. Így jött létre a Cötkény Térségfejlesztő Szövetség, mely 30 ezer hektár hat településének 12 ezer lakosát képviseli – meséli megalakulásuk történetét Sárvári Attila vidékfejlesztési menedzser. Azóta Ároktő, Mezőnagymihály és Mezőcsát is csatlakozott, így most már a terület SAPARD A kategóriás kistérség. Erre a területre is jellemző az elöregedés és a népességfogyás, Tiszavalk lakossága például az elmúlt évtizedben 12,5 százalékkal csökkent. Ennek egyik oka, hogy vannak még megvásárolható földek a környéken, például az 540 lelkes Tiszabábolnán 107-en akarták eladni a BNP-nek az összes földjüket.
– Mi arra neveljük az embereket- így Sárvári Attila -, hogy ne engedjék ki a kezükből a kistérség fölötti rendelkezési jogot. Sajnos vannak itt is rossz példák. A Hortobágyi Nemzeti Park és a Bükki Nemzeti Park területe között van egy ötszáz méteres zóna, ami nem védett. Ide építettek három éve egy környezetszennyező libatelepet, tíz méterre a Tisza szivárgócsatornája mellé. A beruházáshoz a kistérség megkérdezése nélkül a Borsod megyei fejlesztési tanács 17 millió forint támogatást adott. A telepről tisztítatlanul folyik a Tiszába a libaszenny. Tiszavalk polgármestere több mint harminc feljelentést tett. A Cötkény az elmúlt időszakban falugyűléseket szervezett, melyeken több százan vettek részt. Szerencsére egyre többen aktívan is segítik a munkánkat, jöttek hozzánk már hímző- és varróműhely, panziólétesítésének tervével. Mezőnagymihályon. és Ároktőn az állattartást szeretnék páran újrakezdeni. A nagyüzemi mezőgazdaság itt mindenhol csődöt mondott, vissza kell térni a hagyományos gazdálkodási formákhoz. A BNP visszahozza a vizet, elindult a tájrehabilitáció. Végignéztük azokat a folyamatokat, melyek a gyenge helyi érdekérvényesítő képességű lakósság szándékaival ellentétesek. Ilyen a termőföld elvesztése, ami tragikus a gazdálkodóknak. Fontos lenne a nemzeti földalap mihamarabbi létrehozása, de nem tudjuk, hogy a helyi gazdáknak döntő beleszólásuk lesz-e abba, hogy kik kapják – akár bérbe, akár tulajdonba – a falu határában levő földeket.
