Dr. Hamar József hidrobiológus, a Tisza Klub elnöke a szomszédos országokban lakó kutatótársaival együtt hosszú éveken keresztül vizsgálta a Tisza és vízgyűjtő területének folyóit.
Tanulmányok, adatsorok, könyvek készültek abból a munkából, amelyet a Tisza Klub szervezésében az ökológusok és más szakemberek végeztek. A kutató arra hívja fel a figyelmet, hogy a szomszédos országokban, elsősorban Ukrajnában és Romániában óriási fokú környezeti veszélyhelyzet alakult ki. Az emberi beavatkozások mennyisége és milyensége, a hatása alakította ki ezt a veszélyhelyzetet. Ma már tudjuk, tapasztaljuk azt, hogy a vizekkel valami probléma van, és biztosak vagyunk benne, hogy ez az emberi tevékenységnek az eredménye. Ha elfoglaljuk a vízgyűjtő területet, ha eltűnik az erdő, a természetes vegetáció, és rét vagy legelő, esetleg szántó lesz belőle, ha bányákat nyitnak, utakat építenek, ha gyümölcsösök, újabb települések foglalják el azt a területet, ami természetes környezet volt vagyis minden komolyabb emberi beavatkozás az a térség vízháztartását komolyan megzavarja. A hidrobiológus szerint a műszaki beavatkozások, vagyis a vizek gátak közé szorítása, víztározók, vízlépcsők építése illetve a szennyező tevékenységek, idegenek a folyók életétől, és tágabb értelemben a természettől is idegenek. Nyilvánvaló, hogy a természet válaszol az őt ért hatásokra, és ez a számunkra kedvezőtlen. Ilyenkor az ember újra beavatkozik a folyamatokba, anélkül, hogy figyelembe venné a természet törvényeit, és ez az adok-kapok oda vezet, hogy ez a valamikori természetes rendszer össze fog omlani. Ez tragédia.
Igen jellemző az, hogy az emberi beavatkozások legtöbbször meggondolatlanok, rövid távú érdekeket szolgálnak, és nem gondolnak a következményekre. Sajnos legtöbbször épp hosszabb távú következmények azok, amelyekre nem tudunk megfelelően reagálni, mert mindig az okozatot kezeljük, például védekezünk, ahelyett, hogy az okokat szüntetnénk meg.
Az évről évre ismétlődő árvizek kialakulásának egyik oka a vízgyűjtő területen történt erdőirtás. Ennek mértékéről Hamar József azt állította, hogy mind Romániában, mind Ukrajnában igen nagy mértékű erdőpusztítást láttak. A Tisza vízgyűjtőjének erdős vidékein a szubalpini régiótól egészen a dombvidékig hiányzik az erdő. Ez a fakivágási folyamat nem most kezdődött, hanem évszázadokkal ezelőtt. Napjainkban az erdőirtás egyre nagyobb intenzitással folytatódik. Az is megdöbbentő, hogy a hegyvidéki rétek is pusztulnak. Egy-egy folyónak a természetes, vagy a természetközeli környezete a hegyek lábánál megszűnik. A kutató Kolozsvár példáját említette. A város környékén van egy tározó, de afölött a Hideg-, és a Meleg-Szamos környékén gyönyörű természeti környezet található, Kolozsvártól lefelé viszont egyszerűen borzalom, ami van.
Általában az a jellemző, hogy a forrásvidék környékén még rendben van a természetes környezet, lejjebb már nem. Ezek az utolsó maradványok is egyre fogynak. A vízgyűjtő elfoglalása később komoly hátrányt fog jelenteni.
Ahhoz, hogy érdemi változásokat lehessen elérni, ahhoz az kell, hogy a döntéshozók elsősorban a politikusok felfogása megváltozzon. Ha ez nem változik, és valóban csak a gazdasági érdekeket veszik figyelembe, akkor sajnos a pusztulás folytatódni fog, és ennek a tragédiának már mutatkoznak a jelei.
A várható negatív hatások nemcsak az alvizi országokat, így Magyarországot érinti. Az árvíz Kárpát-alján és a máramarosi havasokban is pusztított, vagy más magasabb hegyeken, és a helybeliek életét is megkeserítette. Ma már tudjuk, hogy a víz természeti erőforrás, amelyet használnunk kell, amely nélkül nem tudunk élni. A vizeket nem lehet egyszerre kihasználni nem felhasználni, hanem kihasználni, másrészt pedig védeni. Mindenképpen meg kell változnia a vizekhez való viszonyunknak. A természeti környezettel való harmonikus kapcsolat gazdaságilag is kimutatható hasznot jelent.
Ez egy összefüggő vízrendszer, amely a forrásoktól, az ereken, patakokon, mellékfolyókon és folyókon keresztül a Duna deltáig tart, az egész vízgyűjtő másfél magyarországnyi területű, és itt bármilyen komolyabb probléma van, az regionális szinten jelentkezik. Nagybányán folyt ki a cianid, de ezt a Duna deltában is érezték. A regionális problémákat pedig regionális szinten kell megoldani, tehát létfeltétel, hogy a vízgyűjtőn található országok összefogjanak. A szomszédos országok zöld szervezetei, vagyis a civilek, és a tudományos és szakmai szervezetek már együttműködnek. Ma már az is bizonyos, hogy az együttműködés minden ország számára hasznos. A környezetért való együttműködésnek most már csak kormányzati szinten kell megvalósulnia, mert a döntések ott születnek.
2001 0322
