Világunkban számtalan apró élőlény vesz minket körül, amelyek létezését szabad szemmel nem vagy alig vehetjük észre. Ilyenek a vízibolha vagy más néven Cladocera fajok, amelyek bárhol jelen lehetnek körülöttünk, ahol víz van. Gyakran használják őket a tudományban, toxikológiai vizsgálatokban, ahol az állat reakciója adja a választ a víz szennyezettségének mértékére.
Az óceánokban, tengerekben, tavakban, vagy akár egy pocsolyában, de még fa odvában összegyűlt vízben is előfordulnak. Bár a nevük vízibolha, mégsem kell tőlük tartanunk, mert ezek a kis élőlények más bolhákkal ellentétben egyáltalán nem jelentenek veszélyt az emberre nézve. Sőt! Nagyon is fontosak számunkra, mivel a víz tisztaságát jelzik, és a környezetvédelemben fontos következtetést is levonhatunk a jelenlétükkel és fajösszetételükkel kapcsolatban.
Édes és sós vízben élő fajok is ismertek, de többségük az édesvizek lakója. A legnagyobbakat, ha nagyon figyelünk, szabad szemmel is láthatjuk, de többségüket csak mikroszkóppal tudjuk szemügyre venni. Jelenlétükkel vagy hiányukkal a víz minőségét tudjuk nyomon követni. A tiszta vizet nagyon szeretik, ám bizonyos fajaik mérsékelten szennyezettebb vizekben is előfordulnak. Emiatt a tulajdonságuk miatt gyakran használják őket a tudományban, toxikológiai vizsgálatokban, ahol az állat reakciója adja a választ a víz szennyezettségének mértékére.
Meghatározásuk alkalmával három jegyet vizsgálunk rajtuk. Egyik ilyen a fejpajzsuk, a másik a héjuk, a harmadik pedig az utópotrohuk
Ezeknek a jellegzetes alakja és mintázata alapján lehetséges meghatározni őket. Miután megtörtént a határozás, a talált fajok tulajdonsága és száma alapján felállítható egy kép a víztest állapotát illetően. Más hasznos információt is hordoznak magukban ezek a kis jószágok. Segítségükkel felmérhető a korábbi idők klímaváltozásai, a vízszintingadozás, az eutrofizáció és acidifikáció mértéke.
Hogyan is lehetséges ez?
Haláluk után lesüllyednek a vízfenékre, és az üledékben elraktározódnak. Külső kitines vázuknak köszönhetik ezt, ami nem bomlik könnyen, így ennek segítségével meg lehet őket határozni. Ezáltal válnak fontos információforrássá, melynek felhasználásával számos összefüggésre derülhet fény a környezetünkben, aminek segítségével vizek állapotát javíthatjuk vagy a klímaváltozás fokozatait is nyomon követhetjük. Lakatos Csilla és Gyulai István publikációt megalapozó kutatása (témavezető: Simon Edina) a TÁMOP Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlott.
Kapcsolódó anyagok:
