A WWF Magyarország hivatalos kifogást nyújtott be az Európai Bizottsághoz, mivel a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium (KHEM) irányításával több év óta zajlik egy olyan projekt, mely a hajóút fejlesztési tervek egyoldalú, kizárólag közlekedési szemléletű kivitelezését tervezi a Dunán.
A terv teljességgel figyelmen kívül hagyja azt, hogy a Duna nem kizárólag az áruszállítás igényeinek kell, hogy megfeleljen, hanem ökológiai értékeit is meg kell őriznie, és társadalmi elvárásokat is ki kell, hogy elégítsen.
A WWF arra kéri az Európai Bizottságot, hogy Magyarországnak ne adjon további támogatást a Duna hajózhatóságának fejlesztésére addig, amíg az ország nem keres lehetséges alternatív megoldásokat a lehető legkisebb ökológiai károkozásra. A WWF szerint a Bizottságnak felelősségre kell vonnia Magyarországot, amiért nem készített olyan költség-haszon elemzést, ami nemcsak a mostani befektetést elemzi, hanem a hajóút fenntartási költségeit is, és minden a beavatkozások által okozott előnyt és kárt mérlegel. A természetvédelmi szervezet azt várja az Európai Bizottságtól, hogy megkívánja az előzetes vizsgálatok függetlenségét, és ne engedje az európai jogrend megsértését.
Az Európai Bizottság a tagországoktól éppúgy megkívánja a természetvédelmi irányelvek betartását, valamint a társadalmi igények figyelembe vételét, mint a nemzetközi közlekedési folyosók fenntartását. A Duna nemzetközi vízi út, de a hajózás fejlesztését úgy kell elvégezni, hogy a folyó többi értéke ne vesszen el: ne kerüljenek veszélybe értékes ivóvízbázisok és ne tűnjenek el véglegesen olyan ökológiai szolgáltatások, mint a halgazdagság vagy az ökoturizmusra lehetőséget biztosító érintetlen ártéri erdők, holtágak.
Eddig is számtalan bírálat érte a KHEM-et, hogy a dunai hajóút fejlesztésével foglalkozó projekt során nemhogy a kérdéssel foglalkozó civil szervezetekkel és szakértőkkel nem egyeztetett, de még a társminisztériumokkal sem folytatott konstruktív együttműködést. Ez vezetett oda, hogy a 2007-ben elkészült előzetes javaslatokkal a terv készítője és a KHEM kivételével senki sem volt elégedett. Ennek ellenére a közlekedési tárca ugyanazzal a módszerrel folytatta tovább a munkát, aminek keretében jelenleg is zajlik az a tender, amely 2 milliárd forintot költ a különböző vizsgálatok lefolytatására a Szob alatti Duna szakaszon. A kivitelező, a korábbi terveket is kidolgozó Vituki (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet) alig hat hónapos határidőt vállalt olyan előzetes vizsgálatok és tanulmányok elvégzésére, amit a WWF Magyarország véleménye szerint ilyen rövid idő alatt nem lehet kellő alapossággal elvégezni.
“Megengedhetetlen, hogy az előkészítést és az engedélyezést egy projekt keretében végezze el ugyanaz a kivitelező. Fennáll ugyanis a veszélye annak, hogy a Vituki a saját, társadalmi szervezetek és szakértők által korábban egyaránt sokat bírált koncepcióját fogja felhasználni anélkül, hogy alternatív megoldásokat keresne, és szóba kerülne bármilyen más javaslat.” – jelentette ki Figeczky Gábor, a WWF természetvédelmi igazgatója.
A Szob feletti Duna-szakaszon a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium megbízásából már készült egy elemzés, amely bebizonyította, hogy a Vituki által tervezett beavatkozásoknak töredéke is elég a hajóút biztosítására. Ehhez hasonló elemzés elkészítésére lenne szükség a többi Duna szakaszon is.
“Az európai joggal és joggyakorlattal ellentétes, hogy a tervezést és engedélyezést megelőzően nem készült stratégiai vizsgálat, és a hajózás fejlesztésének terve nincs összhangba hozva olyan Dunát érintő tervekkel, mint például a közös szlovák-magyar Duna szakasz rendezésének ügye.” – fogalmazott dr. Kiss Csaba, az EMLA vezetője, a WWF környezeti jogi tanácsadója.
A WWF úgy gondolja, hogy ha a kormány most úgy költ el 2 milliárd forintot, hogy nem mérlegeli mi kedvez leginkább a hazai szempontoknak, akkor a kivitelezés során több tíz- vagy akár százmilliárd forintot kell majd elköltenie úgy, hogy az valójában nem fogja szolgálni az ország érdekeit, sőt károkat is okoz. A kivitelezésnek, mely az előzetes becslések szerint is legalább 80-100 milliárd forintba kerül, csak a felét finanszírozná az Európai Unió. Nincs ez másképp a mostani két milliárd forint esetében sem, így a maradék 50 százalékot a magyar költségvetésnek kell biztosítania.
