“Fiam, ha egyszer hülye vagy, akkor legalább hallgass” — okított minket annak idején szeretett tanárunk.
Néhai Sztyopka bácsi kiváló pedagógus volt, aki bölcs mosollyal jelezte, hogy alapvetően nem a hülyeséggel van a baja (az egyéni adottság) és nem is azzal, ha az ember saját hülyeségét bölcsességnek véli. Ez magánügy. Amíg magában tartja. De hangos beszólásként, tanórán, a közösségre ráerőszakolva. Nos, ez már más kategória. Mindennek persze nem sok van köze ahhoz a sikertörténethez, ami most eszembe jutott. Szóval Dollárszagú Dobozos Dezső itt termett, és rögtön beszólt. Te magyar, olyan snassz ez a te rendszerváltásod a csörgő üvegeiddel, csöpögő zacskóiddal – mondta. És akkor felmutatta a téglatestet. Fogod ezt a dobozt és kész. Mert nincs országimázs tetratőgyű magyar marha nélkül!- intett minket. Na, ez már beszéd. Kapott is rögvest öt év adómentességet az államtól. Aztán becsörtetett a Környezetvédelmi Minisztériumba és közölte, hogy ő a környezetvédő és majd ő megmutatja a magyarnak, hogy mi a környezetvédelem. Fogod ezt a dobozt és . Na neee — tamáskodtak ottan, de hiszen ez egy eldobó italcsomagolás! Dezső ekkor előkapta legott a “Tények” fedőnevű prospektusát és harsogta: “A doboz ökológiailag nem probléma.” , “A dobozok újrafelhasználása élettanilag jelentéktelen.”. Na, attól kezdve abban a házban is líblingek lettek. Aztán benyomult az iskolákba. Te kis magyarka, majd én kiokítom neked, hogy mi az a környezeti nevelés. Fogod ezt a dobozt. Oké, látod-e, valójában nem is doboz, hanem közlekedőcsöves szopókészülék. Öko-játékszer. Namármost. Ha üresre szürcsölted, levágod a tetejét, teszel bele hazafias anyaföldet, dugol bele fenyőmagot. Tíz-húsz évig locsolgatod és ha ki nem döglik, lesz belőle saját fenyőd. Amit aztán majd mi kivágunk, a fából csinálunk papírt, abból pedig ilyen papírdobozt. Na látod, ez a körforgás! Ezzel laposra simította a gyerek fejét és a plakátja szövegére bökött: “Most már Te is elmondhatod magadról, hogy környezetvédő vagy”.
Közben eltelt tíz év, eltüntették az üvegcsomagolást, a zacskót is majdnem — és szemétbe került vagy tizenöt milliárd doboz. Sebaj. Dezsőnek mostanság az világosult meg, hogy nincs fontosabb, mint a lakossági környezettudatosság. Oké, majd ő ráhúzza a magyarra azt is. Itt van ez a téglatest — mondta- és létrehozta a Tetra Alapítványt. Kuratóriumába az elhivatott professzorok és vezérigazgatók közé fortélyos módon sikerült beférkőznie két zöld kakukktojásnak is: egy mozgalmárnak a Göncölből, másiknak a WWF-től. De jó nekik — gondolhatja a dobozgyár üdvöskéje, aki egyedüli nőkurátorként nem tud frakciózni (elkelne mellé egy-két hulladékos nagyasszony a mentor minisztériumból).
Na mindegy, lényeg a doboz, lássuk a nedvét. Ki is írták legott “A helyes hulladékgazdálkodás a háztartásban” fedőnevű pályázatot. A rossznyelvek szerint a győztes pályamű nyilván így fog kezdődni: “Végy egy italosdobozt.”
De nyugi. A bölcs cég bölcs alapítványának bölcs kuratóriuma majd kinyilatkoztatja maga, hogy mi legyen helyes a magyar háztartásban. Bölcs döntés lesz bizonyára. Mert miként az a Tetra Pak brosúrájában újmagyarul írva vagyon: “A mi környezetvédelmi tudatosságunk, a tejüzemek és a felhasználók tudatosságához hasonlóan annyira nyilvánvaló, mint amennyire szükséges.”
Hát, ez az, amiért eszembe jutottál, drága Sztyopka bácsi! pakkpukk
kukabúvár
