Az Alkotmánybíróságon támadja meg az MDF azt a kormányrendeletet, amely lehetővé teszi a Balaton-part beépítését magasabb épületekkel. Olajos Péter, a párt európai parlamenti képviselőjének indítványa a kormányrendelet elfogadásának eljárását környezetvédelmi és eljárásjogi szempontból egyaránt vitatja.
Olajos Péter indítványában kifejtette, hogy az épületmagasság nyolc méterre emelése nemcsak tájképi kérdés, hanem növeli az úgynevezett környezeti terhelést is. Az Alkotmánybíróság korábbi álláspontja szerint a Balaton “egyedülálló természeti érték, amelynek környezeti állapota az elmúlt évtizedek alatt folyamatosan romlott, súlyos veszélyeztetettsége közismert” – mutatott rá.
A vízparti kempingekben engedélyezhető épületmagasságot úgy duplázták meg, hogy figyelmen kívül hagyták az Európai Unió környezetvédelmi és tájmegőrzési prioritásait és a Balaton-törvényt is – írja Olajos Péter. A balatoni vízpart-rehabilitációs szabályozásról szóló rendelet a Magyar Közlöny június 26-i számában jelent meg.
“Az épületmagasságról szóló kormányrendeletnek ez a része nyilvánvalóan annak a szűk tulajdonosi körnek kedvez, amelynek tóparti ingatlanjai kempingekből állnak. A döntés ebben a formában a jogállamiság kijátszása, amelyen csak súlyosbít, hogy a rendelet indoklása a társadalmi elvárásokra hivatkozik” – olvasható a közleményben.
Olajos Péter beadványa az Alkotmánybírósághoz
Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága részére
1535 Budapest, Pf. 773
JOGSZABÁLY ALKOTMÁNYELLENESSÉGÉNEK UTÓLAGOS MEGÁLLAPÍTÁSÁRA ÉS MEGSEMMISÍTÉSÉRE IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
Alulírott Olajos Péter (1126 Budapest, Németvölgyi u. 16, szül. 1968.04.18, anyja neve: Mariányi Ágnes) az alábbi indítványt terjesztem a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága elé. Álláspontom szerint a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény 58. § (1) bekezdésének felhatalmazása alapján a Kormány által elfogadott, 152/2007. (VI.26) sz. kormányrendelettel módosított, a balatoni vízpart-rehabilitációs szabályozás követelményeiről szóló 283/2002. (XII.21.) kormányrendelet 5.§. (2) b.) szakasza ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, 18. §-ával, 35. § (1) bekezdés b) pontjával, 36. §-ával és 70/D. § (1)-(2) bekezdéseivel – és a felhatalmazó jogszabály célkitűzéseivel, – ezért kérem, hogy az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 40. §-a alapján s e m m i s í t s e m e g a kérelmemben megnevezett jogszabályi helyeket.
INDOKOLÁS
I. Környezetvédelmi anyagi jogi okok
A Kormány 152/2007. (VI.26) sz. kormányrendelettel módosított, a balatoni vízpart-rehabilitációs szabályozás követelményeiről szóló 283/2002. (XII.21.) kormányrendelet 5.§. (2) b.) bekezdésében a vízparti kempingek területén újonnan elhelyezhető épületek építménymagasságát 8 méterben határozza meg a korábban érvényes 4,5 méteres magassággal szemben.
Az engedélyezhető épületmagasság közel kétszeresre emelésével a jogalkotó egyfelől indokolatlanul drasztikus beavatkozást hajt végre a kiemelt környezetvédelmi prioritást élvező balatoni tájképbe, másfelől a környezeti terhelést figyelmen kívül hagyva a Balaton-part terhelésének további emelkedéséhez vezethet a döntése.
Az Alkotmánybíróság a 349/B/2001. sz. határozatában kifejtette, hogy “a környezethez való jog intézményes védelmének mértéke nem tetszőleges, mivel a környezetvédelem az emberi élet fennmaradásának feltételeit védi, így az emberi élethez való jog érvényesülésének fizikai feltételeit biztosítja. Mindez az államtól a környezethez való jog jogalkotással való védelmének különös, más jogokéhoz képest fokozottan szigorú voltát követeli meg. Az állam nem élvez szabadságot abban, hogy a környezet állapotát romlani engedje, vagy a romlás kockázatát megengedje. A környezetben okozott károk véges javakat pusztítanak, sok esetben jóvátehetetlenek, a védelem elmulasztása visszafordíthatatlan folyamatokat indít meg. E sajátosságok miatt a környezethez való jog védelmének eszközei között a megelőzésnek elsőbbsége van.”
Emellett a 28/1994. (V. 20.) határozatban elvi éllel összefoglalta: „Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Alkotmány 18. §-ában megállapított, az egészséges környezethez való jog a Magyar Köztársaságnak azt a kötelezettségét is magában foglalja, hogy az állam a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjét nem csökkentheti, kivéve, ha ez más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen. A védelmi szint csökkentésének mértéke az elérni kívánt célhoz képest ekkor sem lehet aránytalan.” (ABH 1994, 134.) A jelen indítványban kifogásolt kormányrendelet által végrehajtott módosítás a természetvédelem szintjét – a környezeti terhelés egyértelmű növelése által – csökkenti, azonban ez az intézkedés nem indokolható más alkotmányos alapjog illetve érték védelmével.
Az épületmagasság megemelése – amely a vonatkozó egyéb jogszabályok értelmében párkánymagasságot jelent – egyben a területre érkező látogatók számában is emelkedést hoz. Az adott partszakaszon a rendelkezésre álló vendégszobák növekedésével egyenes arányban növekvő turizmus a környezeti terhelésen súlyosít: a víz szennyezettsége, a hulladék keletkezése, a levegő szennyezése terén egészen biztosan.
Bár a Balaton vízminősége az egész tóra tekintve javult az elmúlt időkben, a strandok vízminősége nem áll ezzel párhuzamban. Az ország idegenforgalma szempontjából a férőhelyek további bővítése egyébként sem a megfelelő eszköz, hiszen az elfogadott idegenforgalmi célokban a minőségi turizmus kifejlesztése a domináns cél az elmúlt években. Ezzel a mértékadó érdekképviseleti szervek is egyetértettek, így gazdasági érdekkel sem indokolható a környezeti terhelés emelése.
Az idézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel az új épületmagasság meghatározása alkotmányellenes, mivel nemhogy nem őrzi meg a jelenlegi környezeti állapotot, hanem annak jelentős romlását kockáztatja.
II. Eljárási szabálytalanság
Az Alkotmánybíróság több határozatában, elvi jelleggel a 39/1999. (XII. 21.) AB határozatában (ABH 1999, 325, 349.) azt is hangsúlyozza, hogy „a törvényalkotási folyamat egyes eljárási szabályainak betartása a törvény érvényességének az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezethető jogállami követelménye. Ezért az Alkotmánybíróság megsemmisíti a jogszabályt, ha a jogalkotási eljárás során olyan súlyos eljárási szabálytalanságot követtek el, amely a jogszabály közjogi érvénytelenségét idézte elő, illetőleg, amely másként nem orvosolható, mint a jogszabály megsemmisítésével.”
30/2000. AB határozatban a környezetvédelem területén követendő jogalkotási eljárás ügyében az Alkotmánybíróság megállapította, hogy amennyiben egy rendelet a törvényben előírt véleményeztetési kötelezettség elmulasztásával születik, úgy az közvetlenül sérti a jogállamiság követelményét. Jelen indítványban szereplő kormányrendelet esetében a véleményeztetési kötelezettség nem a Kormány eseti döntésén, hanem törvényi előíráson alapult.
Az idézett határozat óta a magyar jogrendbe az elektronikus véleményeztetés intézményét az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény illesztette be. Az elektronikus közzététel kötelezettsége kormányrendelet esetében egyértelmű, annak elmulasztása súlyos eljárási hiba. A 2005. évi XC. törvény preambuluma kifejezetten az Alkotmányban rögzített jogosultságokra hivatkozik. E törvény megsértése egyben az Alkotmányt is sérti, így a korábbi alktománybírósági joggyakorlatra tekintettel is alkotmányellenes a rendelet.
Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium honlapjára a Kormányrendelet tervezete megvitatásra nem került fel, mivel a Szakmapolitikai Tanács nem adta ehhez jóváhagyását. A Környezetvédelmi Tanács által kiadott vélemény az ügyben gyakorlatilag csak a formai követelményeknek tett eleget, érdemben nem foglalkozott a kormányzati döntés lehetséges következményeivel. A jogállami biztosítékok kiüresítését kockáztatja a hasonló gyakorlat.
Szintén a 30/2000 AB határozat állapította meg, hogy “a környezetet és a természetet érintő, arra kihatással bíró döntések sajátossága, hogy azok következményei gyakran visszafordíthatatlanok, a jövendő generációk életfeltételeit pedig alapvetően determinálják. Ez a fokozott felelősség különleges megfontoltságot és körültekintést követel meg a jogalkotó részéről. Ez a körülmény a véleményeztetési kötelezettség elmulasztásának súlyosságát növeli, és az Alkotmány 18. §-ában garantált egészséges környezethez való jog érvényesülését közvetlenül veszélyeztetheti.”
A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvtv.) 43. § (1) bekezdésében kiköti “A környezetvédelemmel összefüggő törvényjavaslat és más jogszabály, valamint országos és regionális jelentőségű koncepciók előkészítője – a (4) bekezdés hatálya alá tartozó tervek, illetve programok kivételével – köteles az intézkedés környezetre gyakorolt hatásait vizsgálni és értékelni, és azt vizsgálati elemzésben (a továbbiakban: vizsgálati elemzés) összefoglalni.” Hatástanulmány a vitatott Kormányrendelet kapcsán nem készült.
A Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettséget is vállalt a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezmény kihirdetésével és magyar jogrendbe illesztésével (2001. évi LXXXI. törvény).
Az egyezmény 8. cikke azt írja elő az aláíró államok számára a nyilvánosság részvétele a végrehajtó jellegű szabályok és/vagy az általánosan kötelező érvényű szabályozó eszközök kidolgozása kapcsán, hogy “valamennyi Fél törekszik a hatóságok által kiadott, a környezetvédelem szempontjából jelentős végrehajtó jellegű szabályok, illetőleg az általánosan kötelező érvényű szabályozó eszközök előkészítése során a nyilvánosság hatékony részvételének elősegítésére a megfelelő stádiumban és addig, amíg a választási lehetőségek még nyitottak.
E célból a következő lépéseket tegyék:
a) állapítsák meg a hatékony részvételhez szükséges időkeretet;
b) a szabálytervezeteket tegyék közzé, vagy más módon nyilvánosan hozzáférhetővé; továbbá
c) a nyilvánosság kapjon lehetőséget arra, hogy közvetlenül vagy képviseleti, konzultatív testület útján megtehesse az észrevételeit.
A nyilvánosság részvételének eredményét a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venni.”
Tekintve, hogy a nyilvános vita nem volt biztosítva, így a Magyar Köztársaság megszegte az Aarhus-i Egyezményből fakadó nemzetközi kötelezettségét. Az Egyezmény érvényesülését a Kvtv. külön hangsúlyozza: “37.§. (2) Az állam biztosítja a környezet védelméhez fűződő állampolgári jogok és a más államokkal vagy nemzetközi szervezetekkel kötött környezetvédelmi egyezmények, szerződések érvényesülését.”
Végső soron a jogbiztonsághoz kapcsolódó alkotmányos alapelvet megsértették azzal, hogy míg a Btv. az állampolgárok felé egy egészen másfajta törvényhozói hozzáállást közvetített – vagyis a környezeti állapotromlás visszaszorítását tűzte ki célul, – addig az új kormányrendelet kihirdetését nem előzte meg a szükséges társadalmi vita, amely a jogállamiság alapvető követelménye lenne azokban az esetekben különösen, amikor a jogalkotó lényeges irányváltást eszközöl. Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium által hagyott öt óra, amely a tárcaközi véleményezésre rendelkezésre állt, a jogállami követelmények meghazudtolása.
Kelt: Budapest, 2007. július 23.
Tisztelettel:
Olajos Péter
európai parlamenti képviselő
