Vélemény az Országos Találkozó után
A hazai zöld szervezetek XII. országos találkozóján téma volt az állami szervek és a civil szervezetek szakmai együttműködése. E megbeszélések eredményeit, tanulságait a szekcióvezető Kiszel Vilmos, a Váci Göncöl Szövetség elnöke foglalta össze.
Öt olyan kérdéskör állt össze, amelyben elég nagyfokú nézetazonosság volt megállapítható. Ebből talán a legfontosabb az, amit először Kemény Attila államtitkár úr fejtett ki. Ennek az volt az üzenete, hogy egy kormányzati feladat, tehát egy ilyen társadalmi közéleti feladatcsoport akkor oldható meg jól, és akkor működik rendesen az ügy, akkor haladnak előre a dolgok, hogyha a társadalmi szereplők, a kormányzati szereplők, gazdasági szereplők, Országgyűlés nagyjából olyan tevékenységet fejt ki ,ami úgy összességében nagyjából egy irányba hajtja az eseményeket. Az elmúlt időszakban rengeteg probléma adódott abból, hogy szemben álltak egymással a felek, és ez kioltja az erőfeszítéseket. Ebben a témakörben nevesítettünk néhány olyan feladatot, amely a kormányzati és társadalmi szervezetek közötti együttműködésnek a fő csapásvonalát jelentheti.
A legfontosabb a részvételi jogok gyakorlása a legkülönbözőbb fórumokon, a jogalkotástól az egyes esetekig bezárólag.
A következő a környezeti nevelés oktatás szemléletformálás ügye, amelyben nyilvánvalóan domináns szerepet visznek a társadalmi szervezetek.
A harmadik a nyomtatott és elektronikus média – például a nyomatott médiában a legnagyobb tömegű és a legtöbb olvasóhoz eljutó kiadványokat társadalmi szervezetek készítik és szükséges ezek központi támogatása.
A negyedik ilyen tétel azon közfeladatoknak a magánszervezetek által történő átvállalása, amelyeket a szocialista adminisztráció idején az állam csinált vagy nem csinált.
Az ötödik ilyen tétel az , hogy az egyre strukturáltabb, egyre több szakembert foglalkoztató civil szektor számos más közfeladat elvégzésére alkalmas. Ilyenek például a természetvédelmi területek kezelése, vagy a közönségszolgálat, és sok mást említhetnénk.
A második téma amiben egyetértésre jutottunk az, hogy nekünk civil erőknek igen is jogunk van a méltányos, kiszámítható megbízható kormányzati működésre, adminisztrációra, ez a kérdéskör a tárca vonatkozásában nagyon összetett, és igen alapos kritikát kapott. Ez olyan mértékű volt, hogy a résztvevők nem is nagyon kísérelték meg védeni a tárca elmúlt négyévi teljesítményét.
A következő ilyen tétel a parlamenti társadalmi támogatások kérdése volt. Egybehangzóan állapítottuk meg, hogy miközben a pártok támogatása 10 milliárdokra rúg, a társadalmi szervezetek támogatása egyszerűen nominálisan csökkent az elmúlt 12 év alatt, annyira ,hogy összességében még a fél milliárdos sem éri el. Ez azért különösen bántó, mert a rendszerváltó pártok konkrétan társadalmi szervezetek berkeiből indultak el, majdnem kivétel nélkül, és látványosan felejtették el azt a közeget, amelyből származnak, és amelyért elvileg kötelesek lennének dolgozni.
Végül megemlíteném az elkövetkezendő évek legfontosabb közös feladatát ami egyszerre feladat a környezetvédelmi tárca, és a környezetvédő társadalmi szervezeteknek. Ugyanis mit sem ér az környezetpolitika, amely nem többi szektoron keresztül hajtja végre a céljait, hiszen hogyha a más szektorok, gondolok itt a közlekedésre, az energiára, vagy az élelmiszer termelésre, ők megtermelik a problémát ,majd aprópénzekkel ellátnak egy szakmát mondván, hogy oldja meg a problémát. Ez így nem működik, hogyha hússzor annyit költünk környezetszennyezésre, mint amennyiből a problémát meg kellene oldani, az nem megoldás. Tehát a más szektorokba történő integrálása a környezet és természetvédő szemléletnek lesz a követező időszaknak nagy kihívása.
A beszélgetés elhangzott a Petőfi adón a Zöld jelzés c. műsorban 2002-02-20.-án.
