Áradásokat, éhínséget, járványokat és egyéb csapásokat jósol a globális felmelegedés jelenlegi ütemének fennmaradása esetére az ENSZ.
Áradásokat, éhínséget, járványokat és egyéb csapásokat jósol a globális felmelegedés jelenlegi ütemének fennmaradása esetére gazdag és szegény országoknak egyaránt az az ezer oldalas jelentés, amelyet az ENSZ megbízásából készített több száz tudós. A kormányzati döntéshozók figyelmébe ajánlott figyelmeztetés már a második volt abban a négy részesre tervezett forgatókönyv-sorozatban, amelyet a világszervezet klímaváltozási kormányközi bizottsága (IPCC) állít össze a 21. században várható környezeti változásokról. A múlt hónapban, Sanghajban közzétett első kötet egyebek mellett azt állapította meg, hogy az atmoszféra az IPCC által korábban feltételezettnél is gyorsabban melegszik, s bizonyítékokat sorolt arra, hogy ennek oka az emberi tevékenység – egyebek mellett a fosszilis üzemanyagok elégetése, az ipari szennyezés, valamint az erdőirtás.
A jelentés szerint a természeti katasztrófák okozta károk az 50-es évekbeli évi mintegy négymilliárd dollárról 1999-re negyven milliárd dollárra emelkedtek. A szakértők szerint 25 éven belül a jelenlegi 1,7 milliárd helyett 5,4 milliárd ember él majd olyan területeken, amelyeket akut vízhiány sújt, s a világon az átlagos hőmérséklet ebben az évszázadban 5,8 Celsius fokkal emelkedhet. A várható következményeket vázoló, igen borúlátó újabb összeállítás a változásokhoz legkevésbé alkalmazkodóképes térségek közé sorolja Dél-Ázsiát. Itt a legnagyobb csapást az okozhatja, ha elolvadnak a Himalája gleccserei, amelyek a mintegy 500 millió ember vízellátását biztosító folyórendszereket táplálják. Ez először óriási áradásokat, majd súlyos vízhiányt okozhat a térségben. Európában elsősorban a déli országokat fenyegeti mind kiterjedtebb szárazság, ami a mezőgazdasági termelés visszaesését okozhatja. Északabbra az alpesi gleccserek és az állandóan fagyott talajú térségek felének eltűnését jósolja a jelentés a következő száz évre. A szakértők szerint a várható hőhullámok és a mind bizonytalanabb hegyvidéki hóviszonyok a nyári és a téli turizmust egyaránt károsíthatják. Észak-Amerikában elsősorban a kanadai és az egyesült államokbeli síkvidéki élelmiszertermelésben okozhat visszaesést a klímaváltozás. A tengerszint növekedése parti erózióhoz és áradásokhoz vezet, s nagyobb térségekre terjedhetnek ki olyan betegségek Amerikában, mint a malária és a dengue- láz. Afrikában a csapadék mennyiségének csökkenése – elsősorban a földrész déli, északi és nyugati térségeiben – új sivatagi területeket hozhat létre, miközben Nigériát, Szenegált, Gambiát és a keleti-déli partvidéket az emelkedő tengerszint okozta erózió fenyegeti. A tenger emelkedése a legsúlyosabban kis csendes-óceáni és karibi szigetállamokat fenyegeti, amelyek akár víz alá is kerülhetnek. A tudósok átlagosan és globálisan a következő száz évre a tengerszint évi 5 milliméteres – vagyis az időszak végére összesen fél méteres – emelkedését jósolják. A legnagyobb mértékű klímaváltozás a sarki térségekben várható; az Északi-sarkvidék jegének kiterjedése és vastagsága máris csökken, az élővilág fajgazdagságával együtt. A folyamat még azután is hosszú ideig folytatódhat, ha sikerül stabilizálni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, s a jégtakaróra, a globális tengeráramlatokra és a tengerszintre gyakorolt hatás visszafordíthatatlanná válhat – áll a jelentésben.
Genf, 2001. február 19.,
