Látványos kirúgásokkal és ígéretekkel feledtetné Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár a környezetügy kormányzati háttérbe szorulását.
„Be kellene látnia, hogy ön nem ért a természetvédelemhez, miként azok sem, akik önt irányítják” – támadta nyílt levelében a Vidékfejlesztési Minisztérium környezetügyért felelős államtitkárát, Illés Zoltánt (képünkön a Közép-európai Egyetem évzáróján) Zsák Ferenc, a Tiszántúli Természetvédők Társulatának elnöke, miután a fideszes politikus a múlt héten kirúgta a hortobágyi, az aggteleki és az őrségi nemzeti parkok vezetőit. Nyílt levél dr Illés Zoltán környezetügyi államtitkár úrnak (83 KB word)
Újabb nyílt levél dr Illés Zoltán környezetügyi államtitkárhoz (84 KB word)
Óvatosabban fogalmazott a Magyar Madártani Egyesület, a WWF Magyarország és a Magyar Természetvédők Szövetsége a vidékfejlesztési miniszternek írt levelében, amely szerint „aggódva figyelik a természetvédelem intézményrendszerével kapcsolatos információkat”. Erre meg is van minden ok, a tervek szerint ugyanis a kormány központosítaná a nemzeti parkok vagyongazdálkodását, beleértve a haszonbérleti szerződéseket és az uniós támogatással járó tevékenységeket is, tág teret adva a gazdasági érdekek érvényesítésének a természetvédelem rovására. Nyílt levél Fazekas Sándornak őrszolgálat ügyben (400 KB word)
Két évtizedes harcos kiállásának köszönhetően még van hitele a civil környezetvédőknél Illésnek, de – mint az egyik zöld szervezet vezetője fogalmazott a HVG-nek – ez a kredit fogyóban van. Pedig az Orbán Viktorral bensőséges viszonyban nem álló Illés kinevezését elsősorban az indokolhatta, hogy elejét vegye a zöld szervezetek hangoskodásának a választások előtt.
A lassan ébredő civilek, egy áprilisi petíciótól eltekintve, csöndben le is nyelték az 1988-ban önállósult környezetvédelmi tárca vidékfejlesztési minisztériumi államtitkársággá alakítását. A fideszes környezetpolitikus eleinte azzal kecsegtette híveit, hogy a zöld ügyek kormányzati képviselete a tárca önállóságának elveszítése ellenére is erősödik. Erre az ő személye a garancia, meg az, hogy irányítása alá kerül a bányakapitányságok és a radioaktív hulladékok kezelésének az ügye – ígérte. Végül nem csupán ez nem sikerült, de még azt sem tudta elérni, hogy legalább a nemzeti parkok területén levő erdőket a nemzeti parkok kezeljék.
Valójában hatásköröket vesztett a környezetvédelmi államtitkárság a korábbi minisztériumi feladatokhoz képest. A klímakvóták eladásából eddig befolyt 40 milliárd forintból képzendő, zöld beruházások támogatására szolgáló alapot például a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) kezeli. Bár a közismerten atomenergia-ellenes Illés a megújuló energiaforrásoknak, főleg a szélenergiának szánna nagyobb szerepet, ez ügyben nem osztottak neki lapot: az energiapolitikai döntések az NFM, illetve a gazdasági tárca kezében vannak.
Illés nyilatkozata szerint 2020-ig a magyar energiafogyasztásnak nemhogy az unióban vállalt 13, hanem a 20 százalékát kellene megújuló forrásból kielégíteni, ám a fejlesztési tárca irányítása alatt működő Magyar Energiahivatal júliusban lefújta a szélerőművek létesítésére egy éve kiírt pályázatot. Elképzelhető, hogy inkább a geotermikus energia hasznosítását fogja előnyben részesíteni (HVG, 2010. augusztus 7.), noha annak több a környezeti kockázata. Különösen azóta, hogy lobbiérdekből törvénymódosítással engedélyezték a kitermelt, sótartalma miatt vízminőségrontó meleg víz élővízbe bocsátását. Az említett két tárca alakítja a klímastratégiát is – Illés máris szélnek eresztette a nemzetközi fórumokon másfél évtizede a magyar küldöttséget szakmailag vezető Faragó Tibort.
Ugyancsak távozott a bős–nagymarosi vízlépcsőtárgyalások kormánymeghatalmazottja, Erdey György szakállamtitkár, és még nem tudni, ki lesz a gazdája a további magyar–szlovák tárgyalásoknak. A nemzeti együttműködés programjának nevezett kormányprogramban nincs szó a témáról. Igaz, abban maga a „környezet” szó is csak az energiahatékonysággal, az élelmiszerek termelésével és a zöld közbeszerzéssel kapcsolatban kerül elő – és leggyakrabban a „gazdasági környezet” szóösszetételben.
Ilyen háttérrel Illésnek kevés játéktere maradt. Stratégiai terveiről annyit tudni, hogy megduplázná a vízügyi igazgatóságok létszámát, az árvíz elleni védekezést egységesen állami feladattá tenné, tehermentesítve az önkormányzatokat. Mind a védekezést, mind a megelőző munkálatokat az állami vízügyi szolgálat végezné. Az árvíztől sújtott Felsőzsolcán Illés már ki is jelölte a tennivalókat: vésztározókat építtetne a rendkívüli hozamok befogadására, az árhullámok csúcsainak csökkentésére. Mindez régóta érlelődő elképzelés, amit eddig a pénzhiány akadályozott.
A vízügyesek létszáma is részben emiatt csökkent évtizedek alatt a felére, s ezért jegeli a tiszai vésztározók építését is tartalmazó Vásárhelyi-programot – felülvizsgálat címén – a kormány. Az elképzeléseihez szükséges pénzt Illés a környezetvédelmi termékdíjakból, a mentességek megszüntetéséből teremtené elő, a mai ötszörösére, közel 100 milliárd forintra hajtaná fel az állami bevételeket – és persze a fogyasztói árakat is növelve. Ezzel megfojtaná a termékdíjnál olcsóbb kezelési díjból élő, piaci alapon működő úgynevezett koordináló szervezeteket, a használt csomagolóeszközök szelektív gyűjtésének megszervezését pedig állami kézbe venné.
A fő terep, ahol Illés kiélheti magát: a személyzeti politika. Az egykori minisztériumból több tucat dolgozót kényszerített távozásra – rendre indoklás nélkül –, a funkcionális (jogi, közgazdasági, üzemeltetési) részlegek pedig kikerültek az irányítása alól, és a vidékfejlesztési tárca hasonló szervezeteibe olvadtak.
Zöldügyek a kormányzatban
Időpont A tárca vagy hatóság elnevezése Tárca-, illetve
hatóságvezető
1977-1987 Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Rakonczay Zoltán (1984-ig,
Ábrahám Kálmán
1988-1990 Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium Maróthy László
1990-1994 Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Keresztes K. Sándor* (1993-ig)
Gyurkó János
1994-1998 Környezetvédelmi Minisztérium Baja Ferenc**
1998-2002 Környezetvédelmi Minisztérium Pepó Pál (2000-ig), Ligetvári
Ferenc (2000 júl.-nov.),
Turi-Kovács Béla (2002-ig)
2002-2006 Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Kóródi Mária (2003 májusig),
Persányi Miklós
2006-2010 május Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Persányi Miklós (2007 májusig),
Fodor Gábor (2008 áprilisig),
Szabó Imre (2010 május)
2010- Vidékfejlesztési Minisztérium Fazekas Sándor***
* Illés Zoltán 1990. június-december között helyettes államtitkár volt.
**Illés Zoltán a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke volt.
***Illés Zoltán környezetügyért felelős államtitkár.
Forrás: HVG-gyűjtés
Hamarosan egyébként magából a volt környezetvédelmi minisztériumi épületből is a volt földművelésügyi és vidékfejlesztésibe költözik a korábbi létszám felére karcsúsodott államtitkárság, helyét részben már ma is a fejlesztési minisztérium foglalja el. Hasonló beolvasztási kísérlet utoljára a kisgazdakorszakban, Pepó Pál vezetése alatt történt, amikor például a Környezetgazdasági Intézet egyik épületét vesztette el a tárca, de akkor kevesebb is elég volt a civil ellenálláshoz. Pepó vesztét részben az okozta, hogy leváltotta Aradi Csaba igazgatót a Hortobágyi Nemzeti Park éléről, most azonban három, szakmailag elismert igazgató kirúgása is csak az említett levelek megírását váltotta ki.
A tíz környezetvédelmi és vízügyi felügyelőség – a tárca területi igazgatási szervezete – közül Illés nyolcban kívánja eltávolítani az igazgatókat, hogy helyükre, a HVG értesülése szerint pályázat nélkül, a saját embereit állítsa. Környezet- és természetvédelmi helyettes államtitkára nem más, mint Illés volt kampányfőnöke, a környezetügyi szakmai múlt nélküli, magyar–történelem szakot is végzett Rácz András ügyvéd. A közép-dunántúli felügyelőség élére kinevezett, közigazgatási tapasztalattal nem rendelkező Zay Andrea pedig a politikus VI. kerületi képviselőtársa volt. Az Illés kinevezettjei által vezetett zöld hatóságok szakmai irányítását az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség látná el, ami elvileg az egységes joggyakorlatot szolgálná, a gyakorlatban azonban attól függően, hogy – ugyancsak pályázat nélkül – kit nevez ki vezetőnek, az államtitkári kézi vezérlést is megkönnyítheti. Illés valódi terepe ugyanis az egyedi ügyek intézése; parlamenti környezetvédelmi bizottsági elnökként a zöld hatóságok ellenőrzése ürügyén a hulladékkezeléssel foglalkozó cégekre utazott.
Emlékezetes tévedése volt, amikor feljelentése nyomán feltörték az egykori Hungalu tatabányai üzemcsarnokának aljzatát elrejtett veszélyes hulladék után kutatva, de nem találtak effélét. Illés most a Felsőzsolca melletti áruházak alatt gyanít hasonlót. A közvetlen irányítás nyitányaként megtiltotta, hogy pozitívan bírálják el a hulladékgyűjtést koordináló szervezetek évente megújítandó kérelmét a velük szerződők termékdíj alóli mentességére, kierőszakolva az általa megálmodott új termékdíj-politikát.
Kapcsolódó anyagok:
