Ma az Európai Parlament környezetvédelmi bizottsága, majd – immár második olvasatban – a plénum elé kerül a gyártókat az “elektrohulladék” ingyenes visszavételére kötelező uniós direktíva tervezete. Az év végéig várhatóan valamennyi döntéshozatali fórumon átmegy a javaslat, amely 2005-től léphet hatályba.
Az Európai Bizottság által készített tervezet lényege, hogy a hűtőszekrények, tűzhelyek, televíziókészülékek, sztereó berendezések, számítógépek, telefonok, lámpák, világítótestek, elektromos szerszámok, egészségügyi készülékek, továbbá egyes játékok s automaták gyártói és importőrei egységes szabályok alapján lesznek kötelesek visszavenni a használt termékeket. Az “elektrohulladék” begyűjtésének, szétválogatásnak és szakszerű megsemmisítésének, illetve újrahasznosításának költségeit az érintett vállalatok viselik.
Az elektrotechnikai ágazat elfogadja a brüsszeli javaslatban megfogalmazott alapelveket, gondot “mindössze” azon készülékek jelentenek, amelyeken nincs márkajelzés, illetve amelyek gyártója vagy importőre időközben megszűnt – derül ki a Frankfurter Allgemeine Zeitung cikkéből. A bizottsági tervezet ezekkel kapcsolatban a piacon lévő gyártók “kollektív felelősségének” elvét tartalmazza, ezt azonban az iparág elfogadhatatlannak tartja. Edward Krubasik, a Siemens igazgatósági tagja egyenesen úgy fogalmazott, hogy egy ilyen megoldás “újfajta szocializmust” hozna Európába, ugyanis a kétes eredetű termékek költségeit is a nagyobb gyártókra terhelnék.
A német elektrotechnikai és elektronikai ipar érdek-képviseleti szervezete (ZVEI) ellenjavaslatot tett közzé a probléma számukra is elfogadható megoldására. A gyártókat e szerint valamennyi új termék eladásakor bizonyos összeg lerovására köteleznék, ami vagy közvetlenül a régi gyártmányok összegyűjtését szolgálná, vagy pedig egy központi alapba gyűjtve a majdani költségekre teremtene fedezetet.
Az “elektrohulladék” kezelése körüli vitákat magyarázza, hogy hatalmas összegekről van szó. A ZVEI szerint egyetlen mosógép elszállítása és feldolgozása körülbelül nyolc, egy televízióé tíz, egy hűtőszekrényé pedig tizenöt euróba kerül. Összességében évente hétmilliárd eurós költséggel számol az ágazat a tizenöt tagállamban; a feldolgozandó készülékek tömegét pedig jól érzékelteti, hogy egyedül Németországban körülbelül 1,1 millió tonna “elektrohulladék” képződik évente.
2002-03-21
