Az Életfa Környezetvédő Szövetség (Heves Megye) mellett komoly szakértői háttér működik, felölelve szinte minden szakterületet. Gyakran fordul hozzánk a megyei és az egri rendőrség hulladékkal, veszélyes hulladékkal kapcsolatos ügyekben.
Az Egererdő Rt. (helyi erdőgazdaság) például megunta, hogy folyton a saját költségén kénytelen eltakarítani a szemetelők után a hulladékot, s ezért a jelentősebbnek tűnő ügyekben feljelentést tesz a rendőrségen ismeretlen tettes ellen. (Jelentősebb ügy: 1-2 m3-től felfelé.) A rendőrség sem szereti a lezáratlan ügyeket, mert rontják a statisztikát, így komolyan kezdenek foglalkozni a dologgal. A helyszíneket szakértőként bejárva általában kilencven százalék biztonsággal megbecsülhető az elkövető, mert mindig hagy maga mögött valami jelet. Egy képeslapot, egy befizetett csekket, stb. Az alábbiakban néhány érdekesebb esetről számolunk be.
Veszélyes hulladék az építési törmelék között
Mind a Hulladékgazdálkodási Törvény, mind a veszélyes hulladékokról szóló kormányrendelet tiltja a hulladék illegális elhelyezését. Adott esetben az erdőben borítottak le 2-3 m3 hulladékot, ami néhány kg veszélyes hulladékot (festékes, vegyszeres göngyölegek) is tartalmazott. Így ezt súlyosbító körülményként lehetett figyelembe venni. Az ügy még nem zárult le, de az ismeretlen tettes elleni nyomozás hamar “átment ismertbe”, mert a kiborított hulladék alapján azonosítható volt az “ügyfél”.
Lúgos akkumulátor illegális bontása
Egy semmilyen engedéllyel nem rendelkező, svarcban targoncát javító tag ellen a szomszédja tett feljelentést. A “mester” egyébként 3-4 rossz lúgos aksiból ügyesen összerakott egy jót, ami aztán működtette a targoncát. Itt a kadmium és a nikkel az igazán veszélyes anyag, ami az aksik elektródáit alkotja. Persze a kálilúg se citromlé! Egyébként ahhoz képest, hogy feketén, engedély nélkül, totál adómentesen dolgozott a “mester”, a helyszíni szakértői szemle alatt egész jó kis rendet találtam. A lúgot hordókban gyűjtötte, a nehézfémtartalmú elektródákat egy fedett színben tárolta. A rendőröknél azzal védekezett, hogy csak a barátjának javított meg egy targoncát. Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem. A 102/96-os Korm. rendeletet viszont több helyen megsértette, mert a veszélyes hulladék kezelése engedélyhez kötött, márpedig ő veszélyes hulladéknak minősülő rossz akkumulátorokat szedett szét. Az ügy nyomozati szakaszban van. Nem tudom, mi lesz a vége, de azt azért magam is enyhítő körülménynek tekintem, hogy nem folyatta el a lúgot és nem szórta szét a természetben az elektródákat. (Mindenesetre pechje volt a szomszéddal, és persze kérdés, hogy meddig őrizte volna a lúgot és a nehézfémtartalmú “masszát”?)
Nikkel-kadmium-massza a kommunális hulladéklerakón
Egy másik esetben kommunális hulladéklerakóra hívott ki a rendőrség, mert gyanús anyagra utaló bejelentést tettek. A helyszínen viszonylag könnyű volt megállapítani, hogy ez esetben is lúgos akkumulátorból származó nehézfémtartalmú – legalább fél teherautónyi – elektróda van leborítva. Mivel ilyen aksikat – hosszú élettartamuk miatt – elsősorban a posta, a hadsereg, a MÁV, a bányászok, (és néha a targoncások) használnak, a rendőrség viszonylag hamar elkapta az elkövetőket és súlyos pénzbüntetéssel sújtotta. Az ilyen szakértői munkában egyébként igen nagy segítségemre van az, hogy fiatal koromban tervezőként az ipar legkülönbözőbb területein kaptam megbízást. Így a felhalmozott tapasztalatokat most is jól tudom hasznosítani.
Higany a köpőcsészéből
Az egyik nagyvárosban azt próbálták kideríteni, hogy honnan származhat a kommunális szennyvíztisztító iszapjában talált nagy mennyiségű higany. A szóba jöhető üzemeket végigjárva semmit sem tudtunk felmutatni. Végül kiderült, hogy a higany a fogászati rendelőkből jutott a csatornába, oly módon, hogy a már korábban tömött fogakból kifúrták az amalgámot. Mivel sok kicsi sokra megy, az anyag végül a szennyvíztisztító iszapjában halmozódott fel. Egyébként ma már a korszerű fogászati székeken szűrőt szerelnek a köpőcsészére, és egyébként se használnak amalgámot. Persze a régen tömött fogak ma is tartalmaznak higanyt.
Rittenbacher Ödön
kukabúvár
