David Bowie 1970-ben adta ki a The Man Who Sold The World (Az ember, aki eladta a világot) című albumát. A dalban egy olyan emberről ír, aki soha nem vesztette el a hatalmát, az események feletti irányítást. Ő az, aki eladta a világot. Egy nevetséges figura. A jobboldal által harsogott ostobaságot, miszerint a magyar föld nem eladó, pont most valósították fel a nemzetes uramék.

Olyan hatalmas szomorúságot nem éreztek a 7,5 hektárnyi haza jó pénzért való elárulása felett. Eladták a földet, a levegőt, a fákat, az évelő- és hagymás növényeket, a múltat. Elárulták Entz Ferencet (Sümeg, 1805. december 6. – Promontor, 1877. május 9.) emlékét, aki orvos, szőlész és kertész is volt egyben. 1860-ban a Magyar Gazdasági Egyesület őt bízta meg a Gellérthegy déli oldalában lévő Schams-szőlőtelepen kialakított vincellériskola vezetésével. Ez volt a Kertészeti Egyetem, későbbi nevén Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem elődje. Szerettem az egyetemet. Szerettem az Arborétumot, a Ménesi úti kollégiumot, a Kertészeti Egyetem Klubját. 5 évig voltam ott egyetemista. El is végeztem, így aztán okleveles kertészmérnök lettem, mint nagyon sokan az országban. Abban az időszakban csak itt képeztek diplomás kertészmérnököket.

Nem volt rossz iskola. Akkoriban magyar kertészeti ágazat eléggé hatékony és sikeres volt. Kis területen állított elő nagy értéket. Ehhez azonban szaktudásra volta szükség, amit legfőképpen ez az intézmény biztosított. Az egyetem és a szakma között a viszony szoros és gyümölcsöző volt.  Maga a kertészet rendkívül békés tevékenység, nem kell senkit legyőzni, tönkretenni. Nincs nagy szakmai féltékenység, mivel az együttműködés jóval gyümölcsözőbb. Még maga a szó is a kertészetből származik, ugyanúgy, mint Magyarország felvirágoztatása.  Ezt a Magyarországon elég jól működő ágazatot évek szorgos munkájával sikerült szisztematikusan lebontani. Nagymértékben hozzájárult ehhez egy joviális, dörzsölt pesti ügyvéd tevékenysége. A miniszterelnöke politikai számításból ráhagyta a dolgot. 

Éghajlati, talaj és szakmai adottságaink mind arra predesztináltak minket, hogy a régióban mi képviseljük az élvonalat. Ezt a lehetőséget a politika ostoba módon eltékozolta. Ma a tőke hiányában visszakapaszkodni erre a szintre már csak külföldi cégek bevonásával lehet. Kénytelenek leszünk bérbe adni a földjeinket a hollandoknak, németeknek, osztrákoknak, stb., vagy hagyhatjuk azokat parlagon. Ne legyünk kíméletesek, ez most egyértelműen a jobboldal bűne. Ők szolgáltatták ki az országot. 

Nábobjainkat csupán a földalapú támogatások éltetik. Ezért kellett a Nemzeti Parkjainkat is tönkretenni. Lehet erre azt mondani, hogy mindez csak feltételezés. Rendben. Megvonom a vállamat és azt mondom, legyen meg az Isten akarata. Tenni én, semmit sem tehetek ellene.

Az ember, aki eladta az utódaink jövőjét. Csupán fákról, növényekről, állatokról van szó, akiknek nincs pénzük, ráadásul szavazni sem tudnak. Nem politikai tényezők. Mit lehet kezdeni egy Pulsatilla grandissal? Semmit. Főleg egy olyan országban, ahol az amerikai származású, invazív Robinia pseudoacaciát (fehér akác) hungarikummá akarják nyilvánítani. Ott, ahol a tévé nagy nyilvánossága előtt kampányszerűen elkezdték a parlagfüvet irtani a fehér üröm felhasználásával. Ennyit ér ma Magyarországon az élhető környezet.

Budapest fuldoklik. Ha nem lenne a Duna, ami átszellőzteti a várost, még katasztrofálisabb lenne a helyzet. Nem kell nekem levegőminőség mérő műszer ennek megállapításához. Elég, ha felmegyek Budapestre, azonnal megfájdul a fejem. Szerencsém van, mert én erdőben élek és nagyon jól el vagyok látva friss levegővel. A pesti atyafiságnak azonban nem küldhetek föl egy demizsonnal, hogy tovább maradjanak életben.  A jelenleg még Magyarországon élő orvosok biztosan meg tudják mondani, hogy milyen egészségkárosodásokat okozhat a szennyezett levegő. A dohányzástól, pénzügyi megfontolásból, a kormány félti az ifjúságot, a levegővételtől nem. A levegőt nem lehet értékesíteni. Még nincsenek Nemzeti Levegőboltok. Tippeket azonban semmiképpen nem szeretnék adni.

A 121 éves Budai Arborétumot 1894-ben kezdték el kialakítani. A nagyvárosi klíma lehetővé teszi olyan növények szabadföldi bemutatását is, ami az ország más részén nem lehetséges. A Gellért hegy lábánál valójában egy kis mediterrán sziget található. Ennek a kiárusítása, fogalmazzunk úgy, szomorú dolog. Az arborétum 1975 óta Természetvédelmi terület, ami mára már ezek szerint nem sok mindent jelent. Az eladásra azért van szükség, hogy Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke áttegye az udvartartását a Budai Várba.

Egyetlenegy ember önző érdeke áll szemben egy nagy múltú intézményével, a kertészeti felsőfokú képzés múltjával, illetve a budapesti polgárok életminőségével.

Egy gyűjteményes kertet nem lehet pár év alatt kialakítani és nem is lehet parkként üzemeltetni. Az ott élő taxonok közül sokan speciális ápolást igényelnek, sokkal kényesebbek és igényesebbek, mint a kommersz fajok, illetve fajták. Hozzáértést és törődést igényelnek, és nagy értéket képviselnek. Az új tulajdonos ezt nem tudja fenntartani, mert nem éri meg neki. A ritkaságok, majd szép lassan kivesznek, a pótlásukra jó esetbe beszerez néhány olcsó cserjét, befüvesíti, esetleg lebetonoztatja.  Ha nem kertészeti felsőoktatási intézményként üzemeltetik tovább, akkor mindenképpen szükséges lesz nagyobb mértékű átalakításra, ami az ott élő állomány jelentős pusztulását fogja okozni. Ez akkor is elkerülhetetlen, ha a tulajdonos a megesett szűzlányok megsegítésére alakít ott ki egy klastromot. Ha irodákat, vagy szállodát akar üzemeltetni, akkor mindenképpen csökkeni fog a zöldfelület, arról nem is beszélve, hogy a kert elveszti gyűjteményes jellegét.

Ez az eladás a józan ész figyelembevételével teljesen indokolatlan, természetvédelmi szempontból katasztrofális, a környéken élő emberek érdekeivel ellentétes, ezért is fogják megvalósítani. Az indoklás megint a “csakazértis” lesz.

A XI. kerület polgármestere 2010 óta, Dr. Hoffmann Tamás (Fidesz), akinek kötelessége lenne ennek a gazdasági tranzakciónak a megakadályozása, elvégre őt megválasztották és nem Gauleiternek nevezték ki. 

Kacagj Bajazzo (Vesti la giubba, 1907)
„Míg elméd szinte megszállja a téboly,
Az ember fönn a színmű mókáit játszva
Le kell hogy győzze vad dühét!
Eh! Hát te férfi vagy?…
Nem, csak Pagliaccio!
öltsd fel zekédet,
Kend be liszttel a képed!
Pénzt ád a néző s mulatni jól akar!
S ha Arlekinnal Colombina megcsal,
Kacagj Pagliaccio, s kitör a tapsvihar!
Ha jajgat lelked, te járd a bolondját,
Mondj élcet élcre, ha szíved megreped!
Ah!
Kacagj Pagliaccio, látva szerelmed romját,
S mókázva rejtsd, ó, rejtsd el égő sebed!…”
Szerző: Cserpes Tamás

Ne mutyizzák el a budai campust!

14.000 diák és a Corvinus vezetése megy szembe a kormánnyal. Miután megjelent a hír, hogy a Corvinus Egyetem Villányi úti karának épületeit és a hozzá tartozó arborétumot eladja a kormány, tegnap délután tiltakozó fórumot tartottak és petíció aláírásába fogtak a diákok és az egyetem vezetése.