Változik a klíma, de nem csak melegszik
Állandóan csak a globális felmelegedésről beszélünk, miközben egészen más klímaváltozásokkal is kénytelenek számolni a kutatók. Ugyanis egyre inkább váltakoznak a szélsőségek, s ezek a folyamatok érintik a mérsékelt övezetet is. Ha pedig ez így van, biztos hogy az éghajlatváltozás veszélye már bonyolultabb folyamatnak tűnik, véli Czelnai Rudolf akadémikus, a téma nemzetközi szakértője.
– A klímakutatók tisztában vannak azzal, hogy az emberi tevékenység éghajlatot változtató hatásának prognózisai egyelőre bizonytalanok, vallja a nagy tekintélyű professzor, s hozzáteszi: kimutatható az átlaghőmérséklet fokozatos emelkedése az elmúlt fél évszázadban a föld közeli, alsó légrétegben. Ezzel párhuzamosan a légkör felső határának közelében lehűlés következett be, ami összhangban van a légköri üvegházhatást leíró elmélettel. Ebből nem vonható le egyértelműen olyan következtetés, hogy ez maradna a további trend is, mert a szélsőséges csapadékeloszlás is gyakoribb az elmúlt években. Tehát nincs egyértelmű képünk a változásokról.
A mindmáig rendelkezésünkre álló meteorológiai modellek igazán csak a rövid időszakú, mintegy tíznapos előrejelzésekre alkalmasak. A hosszú távú előrejelzések esetében számolnunk kell olyan tényezőkkel is, amelyekről csak feltételezéseink vannak.
Kérdezhetnénk például, mi történne a légkör szén-dioxid-koncentrációjának megduplázódása esetén. De csak feltételes választ kapunk, mert hiába modellezzük a szén-dioxid feltételezett gyarapodását a légkörben, ezenkívül még sok más körülmény zavarhatja a légköri eseményeket: egyidejűleg változhat például a légköri nedvességforgalom, ami azért meghatározó, mert a vízpára az üvegházhatás kialakulásának mintegy feléért felelős. Még kevésbé kiszámítható jelenleg, hogyan változik a világóceán vízkörzési rendszere egyéb folyamatok következtében.
Az Atlanti-óceán párolgásos vízvesztesége jóval nagyobb, mint az ide lehulló csapadék. Az elpárolgó víz ugyanis csupán a Golf-áramlás hatvanad részét teszi ki. Viszont a párolgás miatt mintegy 2 ezrelékkel növekszik a víz sótartalma, ami miatt a Grönland szomszédságába érkező víz lesüllyed a mélybe, és ez tartja mozgásban azt a hatalmas szállító mechanizmust, ami kiterjed a világóceánra. Talán egészen más cirkuláció kezdene működni, ha megszűnne ez a süllyedés.
Ilyen folyamatok valószínűleg előfordultak korábban is: jó tízezer évvel ezelőtt Nyugat-Európa éghajlata lényegesen zordabb volt.
Ma Skóciában lombos erdők vannak azon a földrajzi szélességen, ahol Kanada partjánál tundra. Körülbelül tíz fokkal lenne hidegebb Nyugat-Európában, ha a Golf-áramlat nem működne.
Elképzelhető, hogy a légkörbe juttatott ipari szennyező anyagok miatt annyira megnő az üvegházhatás, hogy az Északi-sark környékén elolvad a jég egy része, és több friss víz kerül a térségnek a vizébe. Ez felhígítja a Golf-áramlat vizét, és a sótartalma megfogyatkozik, súlya csökken, és nem süllyed le.
Tehát viszonylag csekély változás is elég lehet ahhoz, hogy a globális vízkörzési rendszer megváltozzék. De a következmények még nem modellezhetők pontosan. Egyáltalán beszélhetünk-e globális felmelegedésről? – hangzott ezek után az újságírói kérdés.
– A témát állandóan napirenden kell tartani – válaszolta az akadémikus. De hozzátette: a szennyezőanyag-kibocsátást szabályozó nemzetközi egyezmények, például a sokat emlegetett kiotói megállapodás, csak nagyon kezdetleges előzetes szándékot tükröz.
– Ezeknél sokkal hatásosabb lépésekre lesz szükség, véli Czelnai Rudolf. De még nem érett meg az idő reájuk. Az emberek világszerte képtelenek szembenézni a klimatikus veszélyekkel. Ismerünk néhány ipari eredetű veszélyes mechanizmust. A tudomány viszont egyelőre nem vállalkozhat felelős és részletes előrejelzésre. Ez pedig növeli a veszély nagyságát.
– Azt azonban határozottan tudjuk, hogy hosszabb távon nem tartható fenn a jelenlegi energiafelhasználási struktúra. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának szigorú ellenőrzése éppen ezért nem halogatható. Erről egyelőre csak beszélünk, megállapodásokat kötünk, de nincsenek meg az ellenőrzés feltételei – fejezte be a nyilatkozatot Czelnai akadémikus.
A világ lakosságának 5%-át kitevő USA a Föld szén-dioxid-kibocsátásának ötödéért felelős. Így Amerika ígéretet tett, hogy 2012-ig az 1990-es szint 7%-ával csökkenti azt. Ehhez képest 1990 és 2000 között kibocsátása egytizedével nőtt. Tavasszal az USA kilépett az éghajlatváltozással kapcsolatos kiotói protokollból.
