Illés Zoltán, az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának elnöke a zöld mozgalomból indult, mint mi. Belőle politikus lett, mi maradtunk “civil zöldek”. Ha az utcán találkozunk, tegeződünk, ha az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának ülésén, akkor magázódunk.
Politikusokra is szükség van, és szükség lenne sok elkötelezett és felkészült környezetpolitikusra is. Egyelőre mintha Illés Zoltán lenne az egyetlen. Arról faggattuk, hogy miért nincs Magyarországon aktívabb környezetpolitika. A tőle megszokott módon kemény kritikával illeti a környezetvédelmi tárcát, de nemcsak a mostanit, hanem az eddigi összeset. Talán nincs is más közéleti szereplő, aki magát környezetpolitikusnak nevezné, sőt a parlamenti képviselők közül csak néhányan érdeklődnek környezeti ügyek iránt. Saját pártjában (Fidesz Magyar Polgári Párt) is mintha egyedül küzdene ezért. Miért nem fontos a politikának a környezetvédelem? Az embereket érdekli a környezetük, akár gazdagok, akár szegények. Engem gyakran állítanak meg az utcán, és ugyanezt kérdezik. Ma a pártok igazából még verbálisan sem vállalják fel a környezetvédelmet, nincsen a pártok között verseny a környezeti kérdések megoldásában, az emberek életminőségének jobbításában. Ami meg az én pártomat illeti, nagy fegyvertény az, hogy a legutóbbi kongresszuson ismét alelnökké választottak (még ha tizedikként is), a küldöttek a “vállukon vittek be”. Ez annak tudható be, hogy mindenféle nyomás ellenére a küldöttek azt mondták, hogy fontos a környezetvédelem.
Honnan jött a nyomás?
Például Paks lobbistái nyílt színen kampányoltak ellenem. Egyébként minden pártban ott vannak ezek az erők.
De a Fidesz elnöksége és a kormány sem állt ki Ön mellett, sőt több esetben inkább Pepó Pál maradása mellett döntöttek.
Ez így történt, de számomra teljesen egyértelmű, hogy én a környezetvédelmet képviselem, míg a kormánynak nagyon sok érdeket kell összeegyeztetni: gazdasági, politikai, személyi, nemzetközi érdekeket. Tölgyessy Péter mondta (ott ül mellettem az országgyűlési patkóban), hogy ebben az országban 200-250 ezer ember van, akinek a környezet ügye fontos, politikai hovatartozástól függetlenül.
És ameddig ez így van, nem is lesz belőle politikai ügy, választási téma?
Ez nem kevés ám! Kb. 3 millió emberrel lehet választást nyerni (már elnézést, hogy ilyen racionálisan számoljuk a voksokat, a politikusok így számolnak), tehát 8-10 százalékról van szó. Ennyivel nem lehet választásokat nyerni, de ennyi ember szavazata döntő lehet egy szoros versenyben. Azt gondolom, hogy sok más téma mellett kampánytéma lehet a környezet-és természetvédelem is.
Nagy diplomáciai sikerről beszél a kormány az EU- csatlakozási folyamat környezetvédelmi fejezetének lezárása kapcsán. Ez csak diplomáciai siker vagy környezetvédelmi is? Hogyan kellett nekünk tárgyalni, környezeti kérdéseket figyelembe véve?
Diplomáciai siker, de megkockáztatom, hogy környezetvédelmi is. Bármennyire is gondoltuk, hogy a csatlakozás kiemelt kritériuma a környezetvédelem, ez nem igaz. Ez a klasszikus esete a nyuszikás viccnek: ha van sapkája, azért, ha nincs sapkája, azért. Magyarul: a mi teljes jogú tagságunk nemzetközi-nagypolitikai kérdések mentén dől el. Gazdaságpolitikai, katonapolitikai, biztonsági kérdések mentén hozzák ezeket a döntéseket, illetve az EU bővítése az EU, az USA és Oroszország erőterében dől el. A csatlakozásnak komoly nyugat-európai politikai és gazdasági ellenzői vannak, de azok is próbálják kitolni a felvételünk idejét, akik az ott kiszuperált technológiáikat akarják nálunk meghonosítani (pl. az ólómtartalmú festékek Magyarországi gyártásának esete). Ugyanakkor vannak olyan érdekcsoportok is, amelyek abban érdekeltek, hogy nálunk is EU- normáknak megfelelő környezetvédelmi szabályozás legyen, mert ők meg a környezetvédelmi piacon érdekeltek. Ezért is mondom, hogy az Unió halogató taktikája, hogy nem jelöl ki pontos belépési időpontot, környezetellenes. Ha pontosan lehetne tudni a dátumot, akkor mindenki ehhez tartaná magát, még a szennyező hazai illetve külföldi cégek is elindítanák a szükséges beruházásokat, amelyek különben a magyar viszonyok között soha nem tennének meg.
Mintha az átmeneti mentességeket is könnyű szívvel adták volna meg nekünk, mert így a csatlakozás után 5-10 évig konzerválják a környezetvédelmi viszonyokat.
Meg vagyok róla győződve, hogy Magyarország környezetpolitikai de gazdaságpolitikai érdeke is az, hogy minél kevesebb derogáció legyen, és minél rövidebb határidővel.
Ezt környezetvédőként mi is így gondoltuk.
… és az eredményt üdvözölni kell. Eredetileg 9-10 területen kértünk derogációt, de ezek közül nem mind volt valós igény. Például a felszíni vizek EU-irányelvei kapcsán nyolc év türelmi időt akartunk kérni, de kiderült, hogy emögött a külföldi tulajdonú cukorgyári lobbi áll. A kormány nagyon helyesen úgy döntött végül, hogy csak négy területen kér derogációt ezáltal is lehetővé téve a mihamarabbi teljes jogú tagságot. Hiszen ez a nemzeti érdek. Mert minél hamarabb teljes jogú tagok leszünk, annál hamarabb nyílnak meg nekünk az EU pénzügyi forrásai pl. a környezet- és természetvédelmi beruházásokra.
Végeredményben a csomagolóipar, a veszélyes hulladékos ipar mégiscsak kapott kedvezményt.
A csomagolóipar csak 2005-ig kapott mentességet, ami csak egy év, de lehet, hogy egy sem. Ezért inkább azon dolgoznak, hogy addig eltöröljék a termékdíjakat, és kialakítsanak egy licenszrendszert, amit egy közhasznú társaságban maguk gyűjtenek be, számottevő állami kontroll nélkül. Begyűjtik majd a nagy bevásárlóközpontoktól és a palackozó cégektől a csomagolóanyagokat, és ezzel vidáman teljesítik majd az EU 50%-os begyűjtési kvótáját, a lakossági hulladékkal pedig nem fog törődni senki. Pláne nem a hulladékmegelőző technológiák bevezetésével. 35% most a hasznosítható hulladékok begyűjtésének aránya. De csak papíron! Egyes cégek fiktív fuvarlevelekkel vagy körbe-körbe számlázással ki tudják mutatni ezt a mennyiséget. Ebben a tekintetben egy sokkal komolyabb ellenőrzési rendszert kellene bevezetni. Nem önbevallás alapján, hanem technológiai sémák, anyagmérlegek alapján pontosan ki lehetne mutatni, hogy mennyi hulladék keletkezik és mi lesz a sorsa.
Napirenden a Hulladékgazdálkodási Terv, a bizottság is tárgyalja. Számunkra elég furcsa, hogy előbb lett a törvény, mint a terv, még egy koncepciót sem lehetett előtte látni. Mit lehet ettől várni?
Tényleg más sorrendben kellett volna, és ez a tárcánál uralkodó rendezetlenség számlájára írható. Kapkodás, koncepciótlanság, szakmaiatlanság, és ez a mindenkori vezetés felelőssége. Olyan káderek váltják egymást gyakran a vezető beosztásokban, akiknek nincs rálátása a környezetvédelemre, nem ismerik az előzményeket, nem elkötelezettek, a tetejébe nem is feltétlenül a környezeti érdekeket szolgálják. Hulladékos vonalon született egy kerettörvény, bár lehetett volna kódex jellegű is, de a végrehajtási utasítások nem jelentek meg vele együtt, sőt sok a mai napig sem. Nem volt terv, nem volt koncepció arra nézvést sem, hogyan fogunk megfelelni az EU prioritásainak. Ezek egyértelműen kimondják, hogy a hulladékszegény technológiák fejlesztésében van a megoldás, nálunk meg inkább a gyors sikerekben érdekeltek a tárcánál, és sorra épülnek a nagy regionális lerakók. Ennél csak jobb környezetvédelmi politikát lehet csinálni!
De nem lehet ez véletlen, hiszen az eddigi kormányok egyike sem figyelt oda a környezetvédelemre, egyiknek sem volt érdeke, hogy komoly szabályozás és szilárd intézményrendszer szülessen.
Így van. A 90-ben megalakult kormány azt gondolta, hogy majd a következő felvállalja a környezetvédelmet, ezt gondolta a 94-es kormány is és így tovább. Az uniós csatlakozás után már nem lehet tovább halogatni, mert Európa számon fogja kérni rajtunk. De segíteni is fog, mert a kohéziós alapokból és más forrásokból pénzt fog adni a környezetvédelmi beruházásokra és az agrár-környezetvédelemre is. De meg kell ehhez teremteni a fogadókészséget.
Miért ad az Unió nekünk erre pénzt?
Ott sem ilyen egyszerű ez, de van egy erős irányzat, amely a természettel való harmónikusabb kapcsolatot akarja elérni.
Tökéletes káosz van veszélyes hulladék terén. Nemcsak a Garé-Dorog-Győr háromszögre gondolok, hanem rengeteg veszélyes hulladékos botrány kerül felszínre.
Rengeteg!
… és akárhol nézünk körül, ugyanazzal a három vagy négy névvel találkozunk. Kik ezek?
Tóth Gábor képviselőtársam mondta a minap, hogy az olajszőkítésből és a borhamisításból származó pénzek átáramlottak ebbe az ágazatba. Ez gyalázatos, de nem meglepő, mert a világon mindenhol így van. Úgy becsülik, hogy a veszélyes hulladékos gazdasági alágazatban csak a “fehér zónában” 20-30 milliárd Ft. tiszta haszon keletkezik évente, de a veszélyes hulladékos “szürke ill. fekete szektorban” 40 milliárd lehet.
Miért nem lát ebben az állam üzletet?
Az állam számára ez nem túl nagy tétel. Másfelől a rendezetlenség fenntartása sokak érdeke, és ezek nyomásgyakorlással, egyebekkel elérik a döntéshozóknál, hogy a rendezetlenség ne szűnjön meg. Többek között emiatt Magyarországon ezzel a területtel a titkosszolgálatnak is foglalkozni kell.
És foglalkozik?
Nem tudom. Feltehetően igen, mert itt határokon átmenő veszélyes hulladék szállítmányokról is kell beszélni. Jó példa volt, amikor német kamionokat fogtak meg a horvát vámosok, mert csöpögött belőlük a veszélyes hulladék. Visszaküldték Magyarországra, és csak hosszú huzavona után vitték vissza, a német cég költségén. Akkor a 90-es évek közepe táján Baja Ferenc azt nyilatkozta, hogy jogtechnikailag nem létezik ez a hulladék. Ehhez képest kiderült, hogy Budapesten, magyar vámszabad területeken több száz tonna ilyen anyag várakozott, majd szállították Rijekán keresztül Kínába. És ez csak egy ügy.
A veszélyes hulladékokkal kapcsolatos jogrend többé kevésbé már megvan, de a jogkövetéssel és a jogérvényesítéssel komoly bajok vannak.
Van azért még bőven hézag a jogrendben. Sok anyagnak nincs egészségügyi határértéke, és itt a minisztériumnak komoly feladata lenne, hogy ezeket a hézagokat azonnal betömje. Szabványokat kellene alkotni, módosítani, de semmi nem történik. A minisztérium egésze sem strukturálisan, sem szakmailag, sem a háttérintézményeit tekintve nincs rendben. Ugyanennyi pénzzel sokkal hatékonyabb munkát lehetne végezni.
Ami a végrehajtást illeti, mindenki azt látja, hogy nincs semmi következménye a mutyizásnak és a sumákságnak, így nincs visszatartó ereje a szankcióknak. Magyarországon 3-5 évig terjedő szabadságvesztést lehet kiróni az illegális veszélyes hulladékos tevékenységért, de eddig nem nagyon hallottunk ilyen ítéletekről. Pedig sok ügy kerül ügyészség elé, de ezek nagyon lassan jutnak el a vádemelésig. Nemcsak a példa statuálás kedvéért kellene erélyesebben fellépni, hanem a jogkövető magatartás miatt. Polt Péter (a Legfőbb Ügyész) most nevezte ki a környezetvédelmi ügyészeket, le a kalappal előtte, mert erősen szaporodnak azok a bűncselekmények, amelyeknek környezetvédelmi vonatkozása van. A Környezetvédelmi Bizottság is óriási munkát végzett az elmúlt három évben, harmincnál több ügyben fordultak a bizottság tagjai az ügyészségekhez. Környezetvédelmi kommandóra is szükség lenne, hasonlóan a vám- és borkommandóhoz, és akár titkosszolgálati eszközöket is be kellene vetni a környezetvédelmi bűncselekmények felderítésében.
Lesz ilyen?
Egyelőre nem lesz, ebben a ciklusban legalábbis. Érdekes, hogy a környezetvédelmi tárca ellenzi, pedig neki kellene a legharcosabban támogatni az ilyesmit.
Szilágyi László
kukabúvár
