Pert vesztett az Őrségi Nemzeti Park igazgatója.
Különböző téves híresztelésekkel szemben szeretnénk leszögezni az alábbi tényeket.
Markovics Tibor, az Őrségi Nemzeti Park igazgatója pert kezdeményezett civil természetvédők ellen, “személyiségi jogok megsértése” címén, mert bírálták tevékenységét illetve mulasztásait. Így Kiszely Károly, az Őrségi Nemzeti Park létesítését kiharcoló mozgalom elindítója, U. Nagy Gábor Ybl-díjas építész, az Őrség építészeti szakértője és Kajner Péter, a Védegylet egyik környezet- és természetvédelmi szószólója ellen. Indítványozta, hogy az ügyet zárt ajtók mögött tárgyalják – eredménytelenül. Széles nyilvánosság előtti bocsánatkérést és 850 ezer forint eszmei “kártérítést” követelt. A Vas
Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság megállapította, hogy a Körmendi Városi Bíróság törvénysértően járt el, amikor egyoldalúan igazat adott a megyei vezetőnek, és a megyei bíróság az elsőfokú ítéletet legnagyobbrészt megváltoztatta.
1.) A Vas Megyi Bíróság teljes mértékben elutasította Markovics Tibor “kártérítési” követelését.
2.) Teljes mértékben elutasította a felperes föllebbezését is.
3.) Elutasította a felperes azon követelését is, hogy a civilek általános bocsánatkérést tegyenek közzé a Magyar Nemzet, Népszabadság és Vas Népe című lapokban.
4.) Megállapította, hogy a nemzeti parkot hatéves küzdelemmel kiharcoló civilek a jogszerűség keretein belül hangoztatták alábbi véleményüket:
a) Markovics Tibor manipulatív módon hagyta jóvá fokozottan védett és védett, természetvédelmi szempontból értékes erdők tarra vágását.
b) Használhatták a tényre és Markovics Tiborra vonatkozóan a “felelősség és tettesség” kifejezéseket.
c) Hangoztathatták azt, hogy a jelenlegi igazgató egykor, más beosztásában “csírájában akarta elfojtani az Őrségi Nemzeti Park kezdeményezést”.
d) A bíróság abban sem talált jogsértést, hogy az Őrség természetvédelmét szívükön viselő civilek nyilvános véleményükben Markovics Tibort “dilettánsnak és igazgatói tisztre alkalmatlannak” nevezték.
Tehát e pontokra vonatkozó követeléseit is elutasította. Nem találta bizonyítottnak a bíróság azonban azt az állítást, hogy:
– Markovics Tibor – korábbi munkakörében – kivétel nélkül mindenkit meghurcolt és félreszorított volna, aki az Őrségi Nemzeti Park ügye mellett nyíltan kiállt. Bár a bíróság a dokumentumok vizsgálata és tanúmeghallgatások során meggyőződhetett róla, hogy volt ilyen eset. Tisztázhatatlannak bizonyult azonban, hogy Markovics Tibor mennyire tette amit tett, jószántából és mennyire a Fertő-Hanság Nemzeti Park igazgatójának utasítására.
– Az sem igazolódott be, hogy az Őrség természetvédelme iránt mélyen elkötelezett két vezető természetvédelmi szakemberrel szemben hozott valóban törvénysértő fegyelmi határozatot Markovics Tibor hozta volna. A jelenlegi igazgató csupán kijelölt fegyelmi vizsgálóbiztosként “fegyelmi vétségek elkövetésével” gyanúsította őket. A két különösen elkötelezett szakember ellen hozott jogsértő fegyelmi határozatokért a felelősség a Fertő-Hanság Nemzeti Park igazgatóját terheli leginkább, mint Markovics Tibor is állította. A per során az igazgató megpróbálta letagadni, hogy korábban ő volt a Fertő-Hanság Nemzeti Park Vas Megyei Központjának vezetője, továbbá azt is, hogy az ő közreműködésével is hozott jogellenes fegyelmi határozatokat eredményesen támadták meg a sértettek. M. T., a Fertő-Hanság Nemzeti Park egykori igazgatóhelyettese általában tagadni próbálta mindenféle felelősségét. A bizonyítékok nyomán azonban a bíróság meggyőződött ezen állításai ellenkezőjéről.
A másodfokú bíróság némi népmesei humorral a civileket arra kötelezte, hogy tegyék közzé: “Markovics Tibor nem mindenkit hurcolt meg kivétel nélkül, aki az Őrségi Nemzeti Park ügye mellett nyíltan kiállt”, és a törvénysértő fegyelmi határozatokat nem ő hozta (csupán kijelölt vizsgálóbiztosként gyanúsította a “megvádoltakat”). A bíróság szerint e két pont vonatkozásában valóban sérültek Markovics Tibor személyiségi jogai. A bíróság a pervesztesség arányában osztotta meg a költségeket. Markovics Tibor köteles 77 ezer forint perköltséget fizetni Kiszely Károly, U. Nagy Gábor és Kajner Péter részére, a hivatal számára pedig 76 ezer forintot kell lerónia. Az alpereseknek személyenként 3500 forint illetéket kell leróniuk. Perköltség őket nem terheli. Tehát a bíróság dr. Markovics Tiborra összesen 153.000 forint költséget rótt ki, a civilekre összesen 10.500 forint illetéket. A civilek a pert 90 százalékban nyerték meg. (A 100 százalékos pernyertesség nagy ritkaság.)
A gondosan fölépítet ítélet jogtörténeti szempontból sem jelentéktelen. Mégis van vélemény- és sajtószabadság, működik az igazságszolgáltatás és jogállamiság, holott sokszor ennek ellenkezőjét is tapasztalhatjuk, például ennek a pörnek a kezdetein. Az ügy különlegessége, hogy a Vas Népe című megyei napilap nagybetűs cikkben a pervesztes megyei vezetőből pernyertest kreált, a bíráló civileket pedig egyoldalúan, alaptalan vádaskodóknak állította be, s mindezt hamis módon föltüntetve a bíróság szájába adta részrehajló, egyoldalúan hiányos “beszámolójában”. A civileket magukat ezúttal sem kérdezte a helyi lap.
Kiszely Károly
2004. január 23.
Országos Sajtószolgálat
