Március 8-án avatják fel az Őrségi Nemzeti Parkot, amellyel egy három évtizeddel ezelőtt megfogalmazott elképzelés válik valóra: a hetvenes évek elején ugyanis még az első nemzeti parkok között tervezték létrehozni az őrségit, végül csak tájvédelmi körzet lett belőle. A civil kezdeményezés – több ezer aláírás – hatására most megalakított nemzeti park ügye azonban a helybeliek többségét hidegen hagyja. Sőt vannak, akik még most is tiltakoznak a változtatás ellen.
————————————————–
Alig süpped a Fekete-tó mocsara
Félünk! Senki nem tud semmi biztosat. Ez most jó lesz-e nekünk, vagy megint új szabályokat kell majd betartanunk? – néz rám tanácstalanul egy középkorú férfi Őriszentpéter központjában. – Tudja, mindig kitalálnak valamit odafenn, aztán minket meg sem kérdeznek róla. Jobb lett volna, ha minden marad a régiben.
Az őrségi falvakat járva, úgy tűnik: az emberek többségének nincs határozott véleménye a nemzeti park létrehozásáról. Akadt, aki tőlünk hallott először az új parkról. A megkérdezettek többsége úgy fogalmazott: nem tudja, milyen változásokat hoz a mindennapjaikban a nagyobb védelem. Azok viszont, akik félnek a nemzeti parktól, nem voltak hajlandók nevüket adni a mondandójukhoz.
– Ne lepődjön meg ezen! Az őrségi emberek már csak ilyenek, egymás között sokat panaszkodnak, de az idegenektől tartanak – mondja Juhász Gyula, Szalafő polgármestere.
A polgármester szavait látszik igazolni, hogy az a falubeli férfi sem vállalta a nyilatkozatot, aki korábban népszavazást kezdeményezett a nemzeti park ügyében. A helybeli férfi azt akarta elérni, hogy Szalafő ne legyen része a megalakítandó nemzeti parknak – kezdeményezését azonban a helyi jegyző elutasította, mondván: ilyen témájú népszavazást a jogszabályok szerint nem lehet kiírni.
– Mitől fél? – kérdezem az illetőt.
– Hagyjuk. Úgy érzem, csak bajom lehet abból, ha tovább jártatom a szám. De járjon körbe nyugodtan az őrségi falvakban, majd meglátja, hogyan vélekednek az emberek a nemzeti parkról – zárja le a témát a szalafői férfi.
Az őrségiek valóban könnyen megnyílnak, hosszasan beszélnek félelmeikről, csak éppen a nevüket nem árulják el.
– Itt születtem, itt is élek 40 éve, úgyhogy nyugodt szívvel állíthatom: már az is nagy bajt okozott, hogy húsz éve tájvédelmi körzetet csináltak az Őrségből – mondja egy férfi a szalafői kocsmában. – Nézzen csak körül a határban: megszűnt a gazdálkodás, az egykor szépen gondozott földeken átjárhatatlan bozótok nőttek, elszaporodtak a kártevők.
– Azért ennek igazából más okai voltak – szól közbe László Gyula, a 250 fős település polgármestere. – Amíg ment a termelőszövetkezetnek, addig virult a határ is. Aztán jött a kárpótlás, a földek nagy része idegenek kezébe került. Annak idején a határ kilencven százalékát megművelték, manapság legfeljebb az ötödét. Egyszerűen parlagon maradnak a szántók. Nem a tájvédelmi körzet miatt lett elhanyagolt a vidék.
Alig süpped a Fekete-tó mocsara
Az újonnan megalakított, 40 ezer hektáros Őrségi Nemzeti Park az eddigi tájvédelmi körzetre épül, amely Magyarország legnagyobb ilyen jellegű területe volt a maga 37 ezer hektárjával. Ez egészül most ki a Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzettel, a Belső-Őrség egyes részeivel és néhány Rába menti területtel.
A nemzeti park szakmai megalapozását a több évtizedes tudományos kutatás adja. Az utolsó összefoglaló munka 1999–2001 között készült a Természetvédelmi Hivatal támogatásával: a kutatások eredményeit tíz kötetben tették közzé.
A nemzeti park létrehozását 1996-ban egy civil kezdeményezés kezdte újból szorgalmazni: a természetvédők az elmúlt években több mint négyezer aláírást gyűjtöttek össze, s végül a környezetvédelmi tárca tavaly döntést hozott a park megalakításáról.
A Papszeren fával fűtenek
A természetvédelmi szakemberek egyébként már a hetvenes években nemzeti parkot kívántak létrehozni az Őrségben, ám ezt a tervüket nem tudták megvalósítani, elsősorban a helyi lakosság és a megyei politikusok ellenállása miatt. Végül kompromisszumként jött létre a nemzeti park helyett egy tájvédelmi körzet, amely magába foglalja a Vendvidéket is.
– Érthető volt az itt élők ellenállása, hiszen a tájvédelmi körzet létrehozása bizonyos akadályokat állított a helybeliek elé azzal, hogy új szabályokat hozott az életükbe – mondja Kárpáti László, a tájvédelmi körzetet felügyelő Fertő–Hanság Nemzeti Park igazgatóságvezetője. – A különböző előírások szigorításokat hoztak az erdőgazdálkodásban, a bányászat és az ipar területén, de a különböző építési munkákhoz is szükségessé vált a természetvédelmi hatóság engedélye.
– Nem vitatom: a 24 éve létrehozott tájvédelmi körzet segített abban, hogy az Őrség és a Vendvidék megőrizze eredeti arculatát, ugyanakkor nagyon sok gondot okozott az itt élőknek – erősíti meg Kárpáti László véleményét Ropos Márton, Felsőszölnök polgármestere. – Nem egyszer előfordult, hogy egy-egy építési tervet a Fertő–Hanság Nemzeti Park ötször-hatszor is átdolgoztatott a tervezővel, emiatt számos családnak végleg elment a kedve az építkezéstől. Hosszan sorolhatnám, hogy Felsőszölnökről végül hány fiatal költözött el amiatt, mert megunta az építkezések körüli hercehurcákat.
Az Őrségi Tájvédelmi Körzet létrehozása óta a védett területen fekvő ingatlanok adásvétele is bonyolultabbá vált, mivel a magyar államnak – a természetvédelmi hatóságon keresztül – elővásárlási joga volt az értékesítésre kerülő területekre. Az általunk megkérdezett polgármesterek azonban egyetlen esetre sem emlékeznek, amikor a Fertő–Hanság Nemzeti Park élt volna az elővásárlási joggal.
– Az új nemzeti parknak nem lesz több pénze ingatlanvásárlásra, mint az elődjének – tudtuk meg Turi-Kovács Béla környezetvédelmi minisztertől. – A nemzeti parkot a tárca saját költségvetéséből állítjuk fel: ennek költségei elérik a százmillió forintot. A fenntartás a számítások szerint évi 40-60 millió forintba kerül majd, ám ehhez sem veszünk igénybe pluszforrásokat.
A helybeliek egy része amiatt aggódik, hogy a park létrehozásával több belső-őrségi település belterülete is védetté válik, így ezekben a falvakban a jövőben a külföldiek – akik általában magasabb árat szoktak kínálni a hazai vevőknél – nem vásárolhatnak ingatlanokat.
– A helyzet az, hogy az érintett települések polgármesterei kérték a környezetvédelmi tárcát arra: nyilvánítsa védetté a belső-őrségi falvak belterületét, éppen azért, hogy ezáltal megakadályozhassák a külföldiek korlátlan ingatlanszerzési lehetőségeit – mondja Turi-Kovács Béla.
Az őrségiek közül többen elmondták: az elmúlt 24 évben sok olyan előírást nem vettek komolyan, amelyeket egy tájvédelmi körzetben be kellett volna tartaniuk. Egy kondorfai férfi például elárulta: hosszú évek óta abból a közeli sóderbányából elégíti ki a saját igényeit, amelyet a tájvédelmi körzet létrehozása miatt egykoron bezártak.
– Eddig nem kellett attól tartanunk, hogy lebukunk, csak egy-két ember ellenőrizte a vidéket. Most viszont a nyakunkba kapunk egy tucatnyi természetvédelmi őrt, mehetünk majd a harminc kilométernyire levő kavicsbányába – panaszkodik az egyik szalafői férfi.
Turi-Kovács Béla szerint véget kell vetni a tájvédelmi körzet határain belül folytatott illegális tevékenységeknek:
– Rendet fogunk tenni, hiszen ez az érdeke mindenkinek. A szigorúbb ellenőrzésekkel kiszűrhetjük azokat, akik megsértik a természetvédelmi előírásokat.
Az Őrségben élők azonban nemcsak attól tartanak, hogy szigorodni fognak az eddig lazának tűnő természetvédelmi ellenőrzések, hanem attól is, hogy a nemzeti parkká nyilvánítással új korlátozások is járnak: így például megtilthatják az erdők tarvágását, illetve a gombászást.
– Az őrségi falvak többségében nincs vezetékes gáz, mivel a környező erdők fakincse olcsó tüzelőhöz juttatja az embereket – mondja László Gyula, szalafői polgármester. – A favágás korlátozása megnehezítené a tűzifához jutást. Sokan járnak rendszeresen gombászni is az erdőkbe, ők a megélhetésüket féltik.
A természetvédelmi szakemberek egybehangzóan állítják: az Őrség nemzeti parkká alakítása semmiféle újabb korlátozással nem jár, nem lesz olyan változás, amely megnehezítené a helybeliek hétköznapjait. Arra a kérdésünkre, hogy a zöldtárca illetékesei kellő mélységű tájékoztatást nyújtottak-e az őrségieknek az újonnan létrehozandó nemzeti parkról, Turi-Kovács Béla azt válaszolta: az elmúlt időszakban több alkalommal tartottak fórumokat az Őrségben, ahol a térség polgármesterei megnyugtató válaszokat kaphattak a kérdéseikre.
– Azt kértem a negyvennégy érintett település vezetőitől, hogy lakossági fórumokon adják át az információkat az őrségieknek. Úgy tudom, hogy ez mindenütt megtörtént – közli a miniszter.
Az általunk megkérdezett polgármesterek azt mondják: megtartották a nemzeti parkkal kapcsolatos falugyűléseket, ám ezeken nagyon kevesen vettek részt.
– Én ott voltam, de a mi polgármesterünk egyetlen konkrét kérdésünkre sem tudta a választ. Mindenre azt mondta: majd meglátjuk, ha már nemzeti park leszünk – mondja egy középkorú férfi a szalafői kocsmában.
Turi-Kovács Béla úgy véli: az őrségieknek csak hasznuk származik majd abból, hogy létrejön a nemzeti park, így ugyanis a települések számára elérhetővé válik számos központi forrás, illetve európai uniós pályázati lehetőség. Kárpáti László ezzel kapcsolatban elmondta: a Fertő–Hanság Nemzeti Park területén az elmúlt tíz évben megvalósult infrastrukturális beruházások mintegy kilencven százalékát európai uniós forrásból fedezték.
Az őrségi településeken egyelőre nem nagyon bíznak a kiemelt támogatási lehetőségekben. Ropos Márton felsőszölnöki polgármester például elmondta: tavaly három vendvidéki falu – Felsőszölnök, Apátistvánfalva és Kétvölgy – pályázatát is elutasították egy szennyvíz-beruházási pályázaton, amelyen egyébként olyan környékbeli települések is kaptak pénzt, amelyek nem tartoznak majd az Őrségi Nemzeti Parkhoz.
– Az elmúlt évben már köztudott volt, hogy 2002-ben létrejön a nemzeti park, mégsem kaptunk támogatást: nem csoda hogy a helybeliek bizalma megcsappant – mondja Ropos Márton. – De gond van a természetkímélő gazdálkodás támogatására kiírt pályázattal is.
A nemzeti agrár-környezetvédelmi program keretében az őrségi és vendvidéki gazdák hektáronként 33 ezer forintos támogatást kaphatnak, amennyiben természetkímélő szántóföldi gazdálkodást folytatnak a földjeiken, de hektáronként 15 ezer forint jár a gyepes területek kaszálásáért is.
– Csakhogy a jórészt szlovénok lakta Vendvidéken az elaprózódott birtokszerkezet az uralkodó, emiatt egy-egy gazdának öt-tíz helyrajzi számon vannak nyilvántartva a földjei. Mivel a támogatási kérelemhez csatolni kell az ingatlanok tulajdoni lapjainak másolatát, ez több tízezer forintos költséget ró a pályázókra. Nem csoda, hogy errefelé nem tolonganak az emberek a támogatásért – állítja Ropos Márton.
A közelmúltban nagy port vert fel, hogy néhány vendvidéki faluban egy ismeretlen személy olyan röplapokat ragasztott ki, amelyeken többek között az állt: „nem veszik figyelembe a szlovén nemzetiség jogait, és csak azért akarnak e vidéken nemzeti parkot, hogy elkergessék az őslakókat”.
Ropos, aki polgármestersége mellett az Országos Szlovén Kisebbségi Önkormányzat elnöke is, a szervezet nevében határozottan elhatárolódott a röplapterjesztőtől, és kijelentette: a helybelieknek a nemzeti parkkal kapcsolatos aggályai nem köthetők a kisebbségi létükhöz.
– Hivatalosan még az ellen sem tiltakoztunk, hogy nem fogadták el a nemzeti park nevére tett javaslatunkat: mi ugyanis azt szerettük volna, hogyha az új intézmény az Őrség–Vendvidéki Nemzeti Park nevet viselte volna, tekintettel arra, hogy a szlovénok lakta vidék minden szempontból más jellegű tájegység, mint az Őrség – mondja Ropos Márton.
A szalafői kocsmában hiába próbálom megosztani a természetvédelmi szakemberektől kapott információkat a falubeliekkel – nem tudom meggyőzni őket.
– Lehet, hogy tényleg nem lesz kedvezőtlen változás az életünkben, de én akkor sem értem, hogy minket miért nem kérdeztek meg az ügyről? – vonogatja a vállát az egyik férfi. – Mindig is ez volt a mi sorsunk, hogy a fontos döntéseket az őrségiek feje fölött hozzák meg. Úgy látszik, ez is marad.
Cseri Péter
Népszabadság 2002 02.16.
