TERMÉKDÍJ-EMELÉSI TERVEK
Drasztikusan növelné a környezetvédelmi termékdíjakat a zöld tárca, hogy ezzel is ösztönözze a hulladékok – díjmentességgel honorált – újrahasznosítását. Ugyanakkor késik a betétdíjak kiterjesztése, igaz, az nem is a zöld kassza bevételeit duzzasztja.
Időzavarba került a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVM). Ha nem sikerülne jövő január 1-jei hatállyal módosítani a környezetvédelmi termékdíjakról szóló törvényt, az abban foglaltak szerint hatályát vesztené a csomagolóeszközök utáni díjfizetésre vonatkozó előírás. Ez meglehetősen nagy érvágás lenne, hiszen a környezetvédelmi alap célelőirányzat (kac) bevételeinek jelentős része – az erre az évre várható 27 milliárd forintból 5,4 milliárd – a csomagolások termékdíjából származik.
Kapkodásra utal, hogy a tárca szeptember közepén a kormányülést megelőző közigazgatási államtitkári egyeztetés után átdolgozásra visszavonta törvénymódosítási tervezetét. Ennek részben az volt az oka, hogy Kóródi Mária környezetvédelmi miniszter felülbírálta korábbi előterjesztését, s úgy döntött, mégsem vállalja azokat a politikai súrlódásokat, amelyeket az újságpapírokra újonnan kivetendő termékdíjak bevezetése okozott volna. A malőr miatt – meg talán taktikai okokból is – várhatóan már csak az önkormányzati választások utánra marad a keserű pirula beadagolása. Így a jövő évi hatálybalépéshez erőltetett menetben kell elfogadtatni a parlamenttel, s november 15-éig ki kell hirdetni az adó jellegű törvény módosítását. Az eredeti terv szerint jövőre közel 0,4 százalékos fogyasztóiár-emelést okozott volna a termékdíjak többségének 100 százalékos növelése, a legfrissebb változat viszont már csak 0,1 százalékos inflációt eredményezne.
Két nagy falatot szeretne lenyomni a szaktárca a kormány, illetve a képviselők torkán. Egyrészt a legtöbb termékdíjköteles cikk (gumiabroncsok, hűtőberendezések, akkumulátorok, csomagolóeszközök) termékdíját 25-100 százalékkal emelnék – csak a kenőolajokra és a hígítókra, oldószerekre kivetett ökoadó növelése lenne mérsékeltebb, 5-7 százalékos. Így egy személyautó-abroncs környezetvédelmi adója 280-ról körülbelül 400 forintra, egy 120 literes hűtőgépé 1131-ről 1470-re, egy 20 kilós akkumulátoré 1114 forintról 1780-ra, míg a műanyag csomagolóeszközöké kilónként 14,20-ról 25,50-re, a csomagolópapíré 6,20-ról 11,10 forintra emelkedne. A javaslat másik eleme szerint termékdíjkötelesek lennének a reklámkiadványok, prospektusok is, amelyek ez ideig kimaradtak az ökoadóztatásból, jóllehet legalább akkora szemétproblémát okoznak, mint a csomagolópapírok.
A termékdíjak 1995-ös bevezetésekor még előírás volt: a bevétel mintegy felét arra kell fordítani, hogy az adott termék használat után ne kerüljön szemétbe, 1999 óta viszont már nincs ilyen megkötés. Az 1996 és 2000 között beszedett 87 milliárd forintnyi termékdíjbevételnek végül kevesebb mint ötödét fordította a tárca a hulladékhasznosításra jelentkező cégek beruházási, illetve rendszeres támogatására. Ezzel együtt becslés szerint jelenleg a csomagolóanyagok közül a papír 55, a fém mintegy 30, a műanyag 7-8 és az üveg 14-15 százalékát hasznosítják újra, a kidobott akkumulátorok mintegy felét külföldre szállítják, az évente keletkező körülbelül 40 ezer tonna autógumiból 15-17 ezer tonnát égetnek el cementgyárban, illetve dolgoznak fel késztermékké.
A rendszeres állami szubvenciókat azonban az európai uniós (EU) tagság esetén meg kell szüntetni, miközben a hulladékgazdálkodási törvény és egy idén módosított kormányrendelet értelmében 2005-ig az összes csomagolási hulladék átlagosan 50 százalékát, a gumiabroncs 50, a hűtőgépek 85, az akkumulátorok 95 százalékát kell hasznosítani, amiről a gyártók, illetve az importőrök kötelesek gondoskodni. Erre készülve a legnagyobb csomagolóipari cégek már 1996-ban létrehozták a mára 33 tagúvá szélesedett Ökopannon Kht.-t, amely a jövő évtől kezdve a vele szerződő vállalkozásoktól licencdíj fejében átvállalja, hogy az előírt arányban visszagyűjti díjköteles terméküket (HVG, 2002. június 29.), miáltal a termelő mentesül a termékdíjfizetés alól.
A termékdíjak növelésével a szaktárca két legyet üt egy csapásra. Egyrészt a számítások szerint mintegy 2 milliárd forinttal nőne a környezetvédelmi támogatások kac-kerete (az eredeti tervezet szerint 5 milliárd lett volna a többletbevétel). Másrészt a hulladékhasznosítási költségeket közelítő termékdíjak a gyűjtőszervezet karjaiba kergetnék a visszaforgatásra kötelezetteket, s ezen keresztül teljesülne az EU-val szemben országos szinten vállalt újrahasznosítási arány.
A leghatékonyabban a betétdíjakkal lehetne védekezni a csomagolásihulladék-hegyek ellen – hangoztatja a Hulladék Munkaszövetség civil szervezet, a KVM-nél azonban kételkednek ebben. A tárcánál azzal érvelnek, hogy a visszaváltható göngyölegek csak a végső felhasználót ösztönzik erőteljesen, hogy ne a kukába dobja azt, amiért pénzt adott, a kereskedők azonban ellenérdekeltek a „macerában”. Ezért is szorultak vissza a betétdíjas göngyölegek: a Magyar Üdítőital-gyártók Szövetségének adatai szerint a szénsavas üdítők piacán már 1997-re 14 százalék alá esett az – általában visszaváltható – üveges termékek aránya. Ekkor még az italok 66 százalékát visszaváltható műanyag palackba töltötték. Azóta az arányok megfordultak: a szénsavas üdítők 56 százalékát eldobós műanyagban kínálják (az üveges italok piacrészesedése alig változott).
Az utolsó látványos kivonulást a Pepsi-Cola érdekeltségébe tartozó Fővárosi Ásványvíz- és Üdítőipari Rt. (FÁÜ) hirdette meg, amely augusztus végén kivonta a piacról a kétliteres visszaváltható csomagolást. Ebben az a „mellényzsebből” kifizetett, 250 ezer forintos bírság sem akadályozta meg, amit azért vetett ki rá a fogyasztóvédelmi felügyelőség, mert a cég beharangozó reklámjában környezeti szempontból előnyösebbnek tüntette fel az eldobható palackot. Így a FÁÜ ma már csak a másfél literes műanyag palackos Margitszigeti Kristályvizet és a negyedliteres, főleg vendéglátóhelyek által kínált üveges termékeit veszi vissza.
Elhatározásában az sem ingatta meg a Pepsit, hogy a környezetvédelmi miniszter levélben és személyes tárgyaláson győzködte az üdítőital-gyártókat: ne rontsák tovább a betétdíjas és az eldobható göngyölegek arányát. A FÁÜ-nél viszont továbbra is azzal érvelnek, hogy „a hulladék műanyag kiváló alapanyaga különböző csövek, edények, virágosládák gyártásának és a textiliparnak. A jövő Magyarországon is a szelektív hulladékgyűjtésé.”
Az EU által megkövetelt és Magyarország által vállalt hulladékhasznosítási arányokat feltehetően csak a termék- és a betétdíjakkal együttesen lehet elérni, mivel így a fogyasztó és az ipar egyaránt érdekelt a visszagyűjtésben és az újrahasznosításban. Egy, a nyáron kiszivárgott tervezet szerint a szaktárca eredetileg arra készült, hogy előírja: a szénsavas üdítők és az ásványvizek legalább felét visszaváltható kiszerelésben kell árulni. Azóta a HVG értesülései szerint valamelyest finomodott az elképzelés: egy szakmai előkészítő javaslat szerint az üdítők 35-45, a borok 25-40, a pezsgők 40-60, a sörök 60-80 és a tömény szesz 20-30 százalékát kellene betétdíjas palackba tölteni. A pontos arányok még tovább módosulhatnak, a minisztérium ugyanis korábbi híresztelésével szemben még nem alakította ki végleges javaslatát, s az is kétséges, hogy az idén megszületik-e egyáltalán az erre vonatkozó kormányrendelet.
Szemétszelekció
Magyarország tagfelvételét bizonyára nem veszélyezteti, mégis kínos, hogy nem sikerült határidőre teljesítenie az Európai Uniónak (EU) tett egyik ígéretét. Az Orbán-kabinet szeptember 15-ei határidőre vállalta az uniós kívánalmak szerinti – a 2000-ben elfogadott hulladékgazdálkodási törvényben már 2001 nyarára előirányzott – országos hulladékgazdálkodási terv (oht) elkészítését. A múlt év végén a parlament elé vitt tervet az országgyűlési bizottságok megtárgyalták, de ezt követően általános vitára már nem bocsátották, majd a leköszönő kormány idén májusban csendben visszavonta a – megfigyelők szerint amúgy is csak alibinek szánt – beterjesztést. Így Kóródi Mária környezetvédelmi miniszter rohammunkára fogta apparátusát, s az új tervezetet szeptember 6-ai ülésén el is fogadta a kabinet, a honatyák pedig lapzártánk után kezdik meg róla a vitát. A késedelem nyilván nem kerüli el az október 9-én nyilvánosságra kerülő uniós országjelentés készítőinek figyelmét sem, sőt – mint a szaktárcánál bejelentették – ez az ügy lesz Kóródi és az unió környezetvédelmi biztosa, Margaret Walström e heti tárgyalásainak egyik legfontosabb témája. Az oht szerint 2005-től újra kell hasznosítani a csomagolóanyagok felét, 2008 után pedig csak olyan hulladék vihető szeméttelepre, amelyet égetéssel, feldolgozással nem lehet ártalmatlanítani. A terv megvalósítására – beleértve a lerakóba szállított s ott szétválogatott szerves anyag komposztálásához és felhasználásához szükséges beruházásokat, a veszélyes hulladékok szabályos ártalmatlanítását és a szelektív gyűjtés elterjesztését is – 2008-ig mai áron mintegy 350-360 milliárd forint szükséges. Ennek mintegy harmadát az unió ISPA-pályázatain szeretné megszerezni a kormány: amely idén nyáron az észak-balatoni, a nyugat-balatoni és Zala-völgyi; a dél-balatoni és Sió-völgyi, a Kiskunhalas környéki, valamint az Északkelet-Pest megyei térségekben kialakítandó nagyrégiós hulladékkezelési rendszerek összesen 46 milliárd forintos beruházási költségéhez kért 28 milliárd forintnyi támogatást.
Forrás : HVG>>>
