Még a nemzetközi kutatócsoport tagjait is meglepte az a felvétel, amit egy kékszemű kárókatona hátára rögzített kamera készített. A negyven másodperces akció során a kárókatona 45 méteres mélységbe úszott le.
Az állatok viselkedését és szokásait figyelő csapat a Vadvédelmi Társaság (Wildlife Conservation Society, WCS) támogatásával már évek óta kutatja a dél-amerikai Patagónia partjainál élő madarakat, és a fejlett technikai eszközök segítségével már korábban is értek el szép sikereket, négyszáz kormoránt követtek, és a nagy felbontású GPS-követőkkel a korábbiaknál pontosabban rögzítették a madarak mozgását.
A kárókatona látványos halfogása kívülről nézve is bámulatos, azonban a teljes folyamatot a madár hátáról közvetítő kamera mutatja meg igazán, milyen sokoldalú vadász is ez a 110 centiméteres szárnyfesztávolságú, 70 centi hosszú, nyúlánk testalkatú állat. A vízbe csapódást követően megfigyelhető, ahogy a madár nemcsak a lábával hajtja magát egyre lejjebb a vízben, de az egész testét beleviszi a delfinező mozdulatba. Az óceán fenekét elérve a kormorán keresni kezdi a táplálékot, és ahogy elkap egy kisebb méretű halat, rögtön a felszínre úszik, hogy megegye azt. A negyven másodperces akció során a kárókatona 45 méteres mélységbe úszott le.
Az argentin partoknál folyó adatgyűjtés nem pusztán az állatok megismerését szolgálja, a faj táplálkozási, szaporodási és társas szokásait megfigyelve az állatvédők sokkal hatékonyabban tehetik meg a populáció megőrzését célzó lépéseket, és könnyebben dönthetik el, mely partszakaszokat érdemes védettnek nyilvánítani a jövőben. Bár a kékszemű kárókatona pillanatnyilag nem számít veszélyeztetett fajnak, a globális folyamatok, a halállomány túlhalászása és az esetleges ipari katasztrófák esetén jól jöhet, ha nem a nulláról kell elkezdeni a fajfenntartó intézkedéseket.
