A zöld és egyéb civil szervezetek tudatosan maradtak távol a tegnap megrendezésre került paksi fórumról. Az üzemzavari kibocsátások után majd’ fél évvel megtartott rendezvény már semmi újjal nem kecsegtet. A társadalmi szervezetek ezen túl hiányolják a konstruktív vitát és a nyitottságot, továbbá egy előremutató konzultáció megkezdését sürgetik.
A lakosság és a szakemberek korrekt tájékoztatása az április óta fennálló paksi üzemzavarral kapcsolatban a csernobili atomerőmű balesetéhez hasonlóan hiányos és megkésett volt. Ez nem csak az üzemzavar kialakulásával és lefolyásával, hanem a kibocsátásokkal kapcsolatos radiológiai információkra is vonatkozik. Ez utóbbi téren különösen hiányzott a gyors és tényszerű tájékoztatás, amit jól jellemez, hogy a szakemberek számára is érthetetlenek és semmitmondóak voltak a szórványos híradásokban szerepeltetett, csupán összehasonlító jellegű értékek. Ennek eredményeképp mára a lakosság is megkérdőjelezi a paksi közlések, és – ami még sajnálatosabb – a nukleáris szakma szavahihetőségét.
A paksi fórum a kommunikációs probléma felismerésén túl azonban célt tévesztett: a meghívottak ugyanis ismerik a történteket, így azt is tudják, hogy sokkal súlyosabb helyzet is kialakulhatott volna. A múltba tekintő és vállveregető fórum helyett egy innovatív és előremutató konzultációs folyamatot kell elindítani. Ennek során egy korszerű, gyors radiológiai-monitoring és lakossági tájékoztatórendszer kell kidolgozni, majd felállítani. A rendszer működtetésének anyagi hátterét a mindenkori kormánynak kell biztosítania.
A rendszer elsődleges kritériumai a következők:
– független az érintett cégektől, intézményektől;
– technikailag és elméletileg is felkészült a környezeti sugárzások mérésére;
– megfelelően képzett szakemberekből áll;
– azonnal nyilvánosságra hozza a mérési eredményeket a méréseket követően (online internet, és ha szükséges egyéb média);
– szakmailag kellően megalapozott értékelést tud adni.
A mai rendszer hiányosságaira jól rámutatott a paksi kibocsátások utáni kommunikációs zavar is. Ennek egyik alapvető oka a társadalmi kontroll hiánya. A Paksi Atomerőmű által létrehozott Társadalmi Ellenőrző Információs Társulás (TEIT) ezt a szerepet nem tudta és keletkezésének körülményei miatt nem is akarta betölteni.
Az alulírott szervezetek felszólítják a nukleáris biztonság felügyeletével felruházott belügyminisztert, hogy haladéktalanul tegye meg a szükséges lépéseket az érintett társadalmi és szakmai szervezetek bevonásával annak érdekében, hogy az üzemzavar elhárításának kezdetére felálljon a rendszer. Az érintett szervezetek az Energia Klub vezetésével október folyamán konzultációra hívják az érintett kormányzati szervek illetékeseit, hogy szakértők segítségével elkezdjék az új rendszer kereteinek kidolgozását, melyet javaslat formájában átadnak majd a miniszternek.
Budapest, 2003. szeptember 18.
Csermely Környezetvédelmi Egyesület, Emisszió Egyesület, Energia és Környezet Alapítvány, Energia Klub, Greenpeace, Kalocsai Civil Szervezetek Szövetsége, Koliszka – Bölcső Alapítvány, Pécsi Zöld Kör, Radioökológiai Tisztaságért Társadalmi Egyesület, Reflex Egyesület, SZIKE Környezet- és Egészségvédelmi Egyesület, Védegylet, Zöld Fiatalok
További info: Energia Klub: Ámon Ada 411 3524
************************************
Függelék:
A szervezetek a rendszer felállításához az alábbi szakmai kritériumokat fogalmazzák meg:
– folyamatos dózisteljesítmény-mérők üzembe állítása Paks környékén, Kalocsa, Kiskőrös, Dunaföldvár, Simontornya és Szekszárd településeken, illetve Budapesten, a KFKI-AEKI (Csillebérc) környékén, a mérési eredmények online elérhetőségével;
– a mérőállomásokon aeroszol szűrők és levegőszennyezettség-mérők üzemeltetése;
– mintavételezéshez, minta-előkészítéshez, mérésekhez megfelelő akkreditált laboratórium kialakítása, alacsony hátterű félvezető és szcintillátoros-detektoros, illetve összes alfa és béta mérőrendszerek üzemeltetésével, környezeti minták (talaj, növény) és élelemanyagok vizsgálatára;
– a vizsgálatok eredményei a méréseket követő 1-2 órán belül a lakosság számára hozzáférhetővé válnak, szükség esetén megfelelő szakmai kiegészítéssel;
– helyszíni szennyezettség és környezeti dózisteljesítmény mérése;
– normál időszaki rutinszerű vizsgálatok végzése, különösen potenciális veszélyhelyzet növekedése (pl. átrakás, a kárelhárítás megkezdése stb.) esetén.
