A környezetvédelmi termékdíjakból adott rendszeres támogatások nem férnek össze az Európai Unió versenyszabályaival, a zöldtárca azonban egyelőre nem kíván lemondani e bevételi forrásról. A fogyasztók pénztárcájában ugyan a termékdíjakat majdan felváltó licencdíjak fizetése után sem maradna több, de talán hatékonyabb lenne a csomagolási hulladékok hasznosítása.
Bukásra áll az 1992-ben először az üzemanyagokra, majd 1995-től a gumiabroncsokra, a hűtőberendezésekre, 1996ban az akkumulátorokra és a csomagolóeszközökre, végül 1998-ban a kenőanyagokra bevezetett úgynevezett környezetvédelmi termékdíjak rendszere. Az Európai Unió (EU) szabályaival ugyanis összeegyeztethetetlen a rendszeres támogatás, vagyis az az 1996-ban bevezetett megoldás, hogy a minisztérium egy adott régió termékdíjas hulladékainak összegyűjtéséért vagy hasznosításáért mennyiségtől függő, előre meghatározott egységárú költségtérítést ad az erre kiszemelt úgynevezett programgazdáknak. Másrészt a termékdíjas rendszerrel elérhetetlen lenne, hogy a csomagolási hulladékokat az EU által megkívánt s Magyarország részéről 2005-re vállalt 50 százalékos arányban hasznosítsák ismeri el az erre vonatkozó kormányrendeletet előkészítő Környezetvédelmi Minisztérium (KöM) előterjesztése.
A termékdíjnak eredetileg kettős szerepet szántak: a vele sújtott termékeket drágítva mérsékelnie kellett volna a fogyasztást, a tetemes 1996-ban 11 milliárd, 1998-ban 19 milliárd, tavaly 24 milliárd forintos-díjbevételek visszaforgatásával pedig a hulladékok begyűjtését és feldolgozását kellett volna ösztönöznie. A KöM azonban meglehetősen .szűkkeblűen osztogatta a pénzt: az 1996-2000 között beszedett 87 milliárd forintnyi díjbevétel kevesebb mint ötödét fordította a hulladékprobléma megoldására jelentkező cégek beruházási, illetve rendszeres támogatására. Az évente kidobott 40 ezer tonna autógumiból például csak egyetlen évben sikerült 24 ezer tonnát begyűjteni, azóta 16 ezer tonna alá csökkent ez a mennyiség, a tényleges hasznosítás pedig csupán évi 2-8 ezer tonna. Minderre öt év alatt 880 millió forint támogatást adott a tárca az ezalatt beszedett 8,1 milliárd forintnyi gumiabroncs-termékdíjból. Ugyancsak szerény mértékű a csomagolási hulladékok hasznosítása: az 1997-ben keletkezett 610 ezerről tavaly több mint 750 ezer tonnára nőtt a mennyiség, s a becslések szerint jövőre már megközelíti a 800 ezer tonnát, s bár addigra az újrahasznosítás is a duplájára, 300 ezer tonnára emelkedik az 1997. évihez képest, végül mégis a korábbinál több kerül a szemétbe.
A termékdíjas támogatási rendszerrel immár maguk a programgazda cégek sem elégedettek: a negyedévente rögzített utólagos támogatás mértéke nem igazodott a piaci árakhoz, így időnként veszteséggel, máskor többlethaszonnal járt ez a tevékenység, a HVG kérdésére közülük többen is úgy vélték: rugalmasabb szisztémára lenne szükség. A termékdíjtörvényt módosító KöM javaslat és az ahhoz igazodó kormányrendelet-tervezet a csomagolóanyagok esetén lehetővé tenné, hogy a hulladékhasznosítást, -begyűjtést maguk végzők – vagy ezzel egy kezelőszervezetet megbízók mentesüljenek a díjfizetés alól. Az EU legtöbb államában erre szakosodott, a csomagolóanyag-gyártók és -felhasználók részvételével alakított társaságok koordinálják a hasznosítást, nyolc tagállam kezelőszervezetei pedig a PRO Europe közös vállalkozás és a német hasznosító, a DSD AG által birtokolt védjegy, az úgynevezett zöld pont feltüntetésével jelzik: a gyártó, illetve a forgalmazó lerótta a csomagolóanyag előírt mértékű visszagyűjtéséért járó, úgynevezett licencdíjat a kezelőszervezetnek. Bár Magyarországon egyelőre csak termékdíjat kell fizetni, 14 csomagolóanyaggyártó, illetve -használó társaság – kőztük a német Henkel, az amerikai Coca-Cola, a svéd Tetra Pak, az amerikai Procter and Gamble magyarországi cégei – 3,3 millió forintos jegyzett tőkével már 1996-ban létrehozta a majdani magyarországi kezelőszervezetnek szánt Öko-Pannon Kht.-t, amely a múlt hónapban megszerezte a PRO Europe-tól a zöld pont védjegy használatának kizárólagos jogát. A nyugati példára hivatkozva a kht, illetve a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSz) azt próbálja kilobbizni a tárcánál, hogy a csomagolóanyagok termékdíját teljesen törölje el, s azt a koordináló szervezetnek amelyik nyilvánvalóan az Öko-Pannon lenne – fizetendő licencdíj váltsa föl.
Mivel a termékdíjtól eltérően a licencdíjakat teljes mértékben e hulladékok kezelésére fordítanák, így a várhatóan emelkedő hasznosítási költségek ellenére sem haladná meg a licencdíj az eddigi termékdíjat” – ecseteli Viszkey György, az ÖkoPannon szóvivője a javasolt új rendszer előnyeit. A palackos vagy dobozos italok, a zacskókba, fóliába, tasakba, papírba csomagolt áruk vásárlói a változásból a kasszánál nem sokat éreznének, idővel viszont egyre több gyűjtőkonténerrel találkoznának. A külön gyűjtött hulladékok közül azonban egyelőre csak a hulladékpapírnak és a fehér üvegnek van biztos hazai felvevőpiaca, a színes üveg és a műanyag egy részét exportálják, még olyan távoli országokba is, mint Kína, ahol az őrölt műanyag palackokból műszálat gyártanak, így nem meglepő, hogy a szelektív gyűjtés nem minden termékre jó üzlet. Az Öko-Pannon 9 millió forintos győri mintaberuházása eredményeképp például a városban immár 130 gyűjtőszigetet” alakított ki további 44 millió forintért a városvezetés, amelyek ürítési, kezelési költségeihez 16 millió forinttal járul hozzá a Győri Kommunális Szolgáltató Kft.
Ekkora áldozatra hosszú távon aligha vállalkozhatnak az önkormányzatok, a licencdíjak bevezetése után azonban hasznot hajthat majd ez a tevékenység, ráadásul – reménykednek a programgazdák, például a hasznosítási rendszerek kiépítésébe már eddig is 3 milliárd forintot fektetett pécsi Biokom Kft. vagy a tinnyei műanyag-feldolgozó Holofon Kft. – a majdani kezelőszervezettel kötendő polgárjogi szerződés alapján nagyobb biztonsággal vághatnak újabb fejlesztésekbe, mint ha a minisztérium bizonytalan támogatásaira várnának. A várakozásokat jellemzi, hogy az Öko-Pannonnak már kilenc város kommunális szolgáltatója adott szándéknyilatkozatot, azaz nyilvánította ki készségét a szelektív gyűjtésre azzal, hogy a többletköltségeket a majdani licencdíjból a koordinátor megtéríti számukra.
A licencdíjakra vonatkozó előírások elfogadásáig azonban még sok vitára lehet számítani. A jogszabály előkészítéséből kihagyott zöldszervezetek, például a Hulladék Munkaszövetség (Humusz) nehezményezi, hogy az új szabályozás a betétdíjas palackok további visszaszorulását eredményezné, ráadásul a csomagolóanyag-fogyasztás növekedésének sem szab gátat. Igaz, ez utóbbi félelemnek ellentmond, hogy például az NSZK-ban az utóbbi tíz évben 95-ről 82 kilogrammra csökkent a csomagolási hulladékok egy főre jutó mennyisége. A CSAÖSZ pedig azt kifogásolja, hogy a KöM fő szabályként megtartaná a termékdíjakat, s csak azokat mentesítené – nem világos, hogy előre vagy csak utólag- a fizetés alól, akik leróják a licencdíjat, vagy maguk tesznek eleget a visszagyűjtési normatívának. Így furcsa kettősség maradna fenn: a licencdíjat fizetőknek teljesíteniük kellene az előre meghatározott – jövőre 37, 2003-ban 40, aztán 43, majd 2005-ben 50 – százalékos visszagyűjtési arányt, a termékdíj fizetése ellenében viszont senki sem vállalná ezt a felelősséget.
Bár a tárca által készített, az idén a parlament elé terjesztendő országos hulladékgazdálkodási terv is leszögezi, hogy a termékdíjrendszert egy-két éven belül meg kell szüntetni, de a minisztérium nyilvánvalóan bevételeinek növelése céljából – immár másfél éve próbálkozik az újság- és egyéb információhordozó papír, illetve a lakkok, festékek, oldószerek termékdíjának eredetileg tavalyra tervezett bevezetésével. A papírokra bevezetni szánt 5,90, illetve az immár csak oldószerekre tervezett 200 forintos kilogrammonkénti díjaknak ez ideig a gazdasági tárca állt ellen, olyannyira, hogy Matolcsy György miniszter nem is volt hajlandó a gazdasági kabinet napirendjére venni a több egyeztetési fórumon – így a közigazgatási államtitkári értekezleten is – elakadt előterjesztést, s most a KöM e szembenállás ellenére vinné a kormány elé a termékdíjtörvényt módosító javaslatát. A bármiféle adóemeléstől láthatóan ódzkodó kormány azonban aligha lesz vevő” az idejétmúlt, az EU-ban nem alkalmazott termékdíjrendszer átmeneti kiterjesztésének ötletére, miközben várható, hogy a többi termékdíjas árucikk a már említett gumiabroncsok forgalmazói mellett az évi 60-70 ezer hűtőgépet visszagyűjtő Electrolux Lehel Hűtőgépgyár Kft. vagy a termékdíj nélkül is jól exportálható akkumulátor – gyártói és importőrei is fellázadnak”, és licencdíjas rendszert követelnek ki maguknak is.
HVG
